Ne szégyelljünk gyónni, Isten minden alkalommal átölel minket – Ferenc pápa katekézise
a szerdai általános audiencián
Ferenc pápa február
19-én szerdán délelőtt a kiengesztelődés szentségéről elmélkedett a Szent Péter téren
összegyűlt több tízezer hívőnek. Beszédét sűrűn teletűzdelte rögtönzött szavakkal,
amelyet a zarándokok lelkes tapsa követett. A katekézis megkezdése előtt hosszan körbejárt
pápamobilján a Szent Péter téren, üdvözölte az őt éljenző híveket, megcsókolta a neki
átnyújtott kisgyermekeket, áldást osztott.
A keresztény beavatás szentségein
keresztül, mint a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia, az ember új életet nyer
Krisztusban – kezdte katekézisét Ferenc pápa. Ahogy mindannyian tudjuk, evilági életünket
„cserépedényben” hordozzuk, ki vagyunk még téve a kísértésnek, a szenvedésnek, a halálnak,
és bűneink miatt akár el is veszíthetjük az új életet. Ezért az Úr Jézus azt akarta,
hogy egyháza tovább folytassa üdvözítő művét tagjain keresztül is, különösen a kiengesztelődés
és a betegek szentsége által, amelyeket a gyógyulás szentségei néven csoportosíthatunk.
Amikor ugyanis gyónni megyek, akkor gyógyulást keresek: a lelkem, a szívem gyógyulását,
mivel olyasmit tettem, ami nem jó – fűzte hozzá a pápa. Jól kifejezi ezt az az evangéliumi
rész, amelyben Jézus megbocsátja a béna ember bűneit és meggyógyítja őt.
A
bűnbocsánat és a kiengesztelődés szentsége – amit mi gyónásnak nevezünk közvetlenül
a húsvéti misztériumból ered. Amikor ugyanis Húsvét este az Úr megjelent tanítványainak,
így szólt: Békesség nektek! Rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket.
Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer” (Jn 20,21-23). Ez a szakasz fölfedi
e szentség mélyebb működését. Először is bűneink bocsánata nem valami olyan, amit
mi adhatunk saját magunknak. Nem mondhatom azt: megbocsátok magamnak. A bocsánatot
kérni kell, valaki mástól kell kérni és mi a gyónásban Jézustól kérünk bocsánatot.
A bűnbocsánat nem erőfeszítéseink gyümölcse, hanem a Szentlélek ajándéka, elhalmoz
minket az irgalmasság és a kegyelem megtisztító erejével, amely a megfeszített és
feltámadt Krisztus kitárt szívéből árad szüntelenül. Másodsorban pedig csak akkor
lehetünk valóban békességben, ha kiengesztelődünk Jézusban az Atyával és a testvéreinkkel.
A
korábban nyilvános formában gyakorolt szentség ma személyesen, a gyónásban történik.
Egyesek mondhatják: „Én csak Istennek gyónok”. Igen, mondhatjuk Istennek: bocsáss
meg, és elsorolhatjuk bűneinket. De ezeket a bűnöket a testvéreinkkel szemben, az
egyházzal szemben is elkövettük, ezért szükség van rá, hogy az egyháztól, a testvérektől
kérjünk bocsánatot a pap személyében. „De atyám, én szégyellem magam!” – folytatta
a pápa. A szégyen is lehet jó, egészséges, mert alázatosabbá tesz minket. És a pap
szeretettel és gyöngéden fogadja gyónásunkat, és Isten nevében megbocsát. Ne féljetek
a gyónástól! – buzdított Ferenc pápa, majd megkérdezte: Gondoljátok csak végig, mikor
gyóntatok utoljára? Két napja, két hete, két éve, húsz éve, talán negyven éve? És
ha sok idő telt el, ne veszítsetek egy nappal se többet, ne késlekedjetek, a pap jó
lesz. Jézus van ám ott! És Jézus jobb, mint a papok, Jézus vár titeket sok szeretettel.
Legyetek bátrak és menjetek gyónni!
A szerdai általános audiencia végén a Szentatya
felhívást intézett Ukrajnáért. „Aggódva figyelem a kijevi történéseket. Közel állok
az ukrán néphez és imádkozom az áldozatokért és a sebesültekért” – mondta a pápa,
majd felszólította a szemben álló feleket, hogy szüntessenek be minden erőszakot,
keressék a megegyezést és a békét.