A keresztény legyen mindig bárány, győzze le annak a kísértését, hogy farkassá váljon – Ferenc pápa péntek reggeli homíliája

A keresztény soha nem tétlen, mindig leküzdi a nehézségeket – állapította meg Ferenc pápa pénteken reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. A pápa a tanítvány identitását elemezte: az evangéliumot örömmel kell hirdetni, ha panaszkodunk, nem szolgáljuk az Úr javát. A pápa egyben óvott attól a kísértéstől is, hogy a keresztények farkasokká váljanak.

Milyennek kell lennie Jézus tanítványának? Ferenc pápa Szent Cirill és Metód liturgikus emléknapján, Európa társvédőszentjeinek alakjából indult ki. Az Apostolok Cselekedeteiből vett első olvasmányt (ApCsel 13,46-49) kommentálva hangsúlyozta, hogy a keresztény „küldött”. Az Úr elküldi tanítványait, és azt kéri tőlük, hogy haladjanak tovább mindig az úton. Ez azt jelenti, hogy a keresztény az Úr olyan tanítványa, aki mindig folytatja útját.

Nem lehet elképzelni egy egyhelyben álló keresztényt: egy keresztény, aki tétlenül áll beteg keresztény önazonosságában, valami rendellenesség van identitásában. A keresztény olyan tanítvány, aki mindig halad előre. Az Úr azt mondja: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot”. Menjetek. Haladjatok előre. Íme, a keresztény önazonosság első magatartásformája: mindig haladjunk előre, akkor is, ha nehézségekkel találkozunk, jussunk túl a nehézségeken.

Ez történt Pállal a pizídiai Antióchiában, ahol nehézségei voltak a zsidó közösséggel, így a pogányokhoz fordultak és őket küldték előre. Jézus arra buzdít, hogy menjük ki az útkereszteződésekre és hívjunk meg mindenkit, jókat és rosszakat egyaránt. Igen, a rosszakat is! Mindenkit! A keresztény tehát halad előre, és ha nehézségekkel találkozik, akkor is tovább megy, hogy hirdesse: Isten országa közel van.

A keresztény identitás második aspektusa az, hogy a keresztény mindig bárány marad. A keresztény bárány és meg kell őriznie ezt az önazonosságát. Az Úr úgy küld el bennünket, mint bárányokat a farkasok közé. De valaki azt javasolhatná, hogy erővel lépjünk fel ellenük. Gondoljunk Dávidra, amikor a filiszteusokkal kellett megküzdenie: fel akarták öltöztetni Saul minden harci fegyverzetével, olyannyira, hogy mozdulni sem bírt. Ekkor már nem volt önmaga, nem volt az alázatos, az egyszerű Dávid. Végül fogta parittyáját és megnyerte a harcot.

Legyünk bárányok, ne váljunk farkasokká. Néha a kísértés arra késztet, hogy ezt gondoljuk: „ezek a farkasok ravaszok, és én ravaszabb leszek náluk” – mondta a pápa, majd ismét hangsúlyozta: „legyünk bárányok. Ne buták, de bárányok. Keresztény leleményességgel, de mindig bárányok. Mert ha te bárány vagy, Ő megvéd téged. De ha te erősnek érzed magad, mint a farkasok, Ő nem véd meg téged, magadra hagy és a farkasok elevenen megesznek. Mint egy bárányt”.

Az önazonosság harmadik szempontja a keresztény stílus, ami nem más, mint az öröm kifejezése. A keresztények olyan személyek, akik örvendeznek, mert ismerik az Urat és az Urat elviszik a többiekhez. Nem lehet keresztényként öröm nélkül előre haladni, nem lehet bárányként örömtelenül előre menni. A problémákban, a nehézségekben, saját tévedéseinkben és vétkeinkben is jelen van Jézus öröme, mert Jézus mindig megbocsát és segít. Az evangéliumot tehát ezeknek a bárányoknak kell örömmel tovább vinniük, akiket az Úr küldött el.

Nem tesznek jót sem az Úrnak, sem az egyháznak azok a keresztények, akik sopánkodó „adagio tempóban” élnek, mindig mindenért panaszkodnak, mindig szomorúak. Ez nem a tanítvány stílusa. Szent Ágoston ezt mondja a keresztényeknek: „Menj előre és énekelj!”

Örömmel: ez a keresztény stílusa. Hirdessük az evangéliumot örömmel. És az Úr mindent megtesz. A túlzott szomorúság, a keserűség azonban oda vezet el, hogy úgymond Krisztus nélküli kereszténységet élünk: A kereszt kiüresíti a keresztényeket, akik a sírbolt előtt könnyeket hullatnak, mint Mária Magdolna, de annak az öröme nélkül, hogy rátaláltak a Feltámadt Krisztusra.

Szent Cirill és Metód, a két keresztény tanítvány ünnepén az egyház a keresztény önazonosságról elmélkedik. A keresztény olyan férfi vagy nő, aki mindig előre halad, túljut a nehézségeken. A pápa a következő fohásszal zárta homíliáját: „A két szent fivér, Európa társvédőszentjei közbenjárására, az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy olyan keresztényekként élhessünk, akik bárányként, örömmel haladnak előre”.

(vm)