Egy hívő elveszítheti a hitét szenvedélyei és hiúsága miatt, miközben egy pogány hívővé válhat alázata révén – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája

A napi olvasmányokból kiindulva a Szentatya a következő gondolatot fejtette ki: a bálványimádásból el lehet jutni az élő Isten imádására, míg az ellenkező folyamat is lehetséges: az élő Isten imádása helyébe léphet a bálványimádás. Az evangéliumi szakasz (Mk 7,24-30) egy bátor nőről szól, egy kánaáni, vagyis pogány asszonyról, aki arra kéri Jézust, hogy szabadítsa meg leányát az ördögtől. Egy kétségbe esett anya, aki mindenre képes gyermeke egészségéért.

Jézus elmagyarázza neki, hogy Izrael házának bárányaiért jött el elsősorban – mondta Ferenc pápa, hozzátéve: Jézus kemény nyelvezetet használt: „Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és a kutyák elé dobni”. Ez az asszony, aki egészen biztosan nem végzett egyetemet, meg tudott felelni Jézusnak. Nem intelligenciája, hanem anyai ösztönei, szeretete révén: „Csakhogy a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!” Ez az asszony nem szégyellte magát, és hitéért Jézus csodában részesítette.

Az asszony kitette magát annak a kockázatnak, hogy nevetségessé váljon, de erősködött és leánya egészségéért a pogányságból, a bálványimádásból eljutott az élő Istenhez. Ez egy jóakaratú személy útja, aki keresi és megtalálja Istent. Az Úr megáldja őt. Hányan járnak ezen az úton és az Úr várja őket! De maga a Szentlélek az, aki erre az útra vezeti őket. Minden nap az Úr egyházában vannak személyek, akik ezen az úton járnak, csöndben, hogy megtalálják az Urat, mert hagyják, hogy a Szentlélek vezesse őket.

Azonban létezik egy ellentétes út is – jegyezte meg a pápa. Salamoné, amint azt az első olvasmány beszéli el (1Kir 11,4-13). Ő volt a világ legbölcsebb embere, sok áldásban részesült: az Úr hírnevet, hatalmat adott neki. Istenhívő volt, de azután mi történt? Tetszettek neki a nők és sok pogány ágyasa volt, akik szívét más istenek követése felé csábították el: így bevezette a bálványokat Izraelbe. Ezek a nők lassanként meggyengítették Salamon szívét. Nem követte olyan teljesen az Urat, mint apja, Dávid.

Szíve olyannyira meggyengült, hogy elveszítette a hitet. A világ legbölcsebb embere hagyta, hogy szenvedélyei eluralkodjanak rajta. „De atyám – mondhatná valaki, - Salamon nem veszítette el a hitét, hitt Istenben és tudta kívülről a Bibliát.” Ez igaz, de hinni nem azt jelenti, hogy el tudjuk mondani a Credo-t – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa.

Salamon bűnös volt, mint apja Dávid. De még tovább ment ezen az úton és bűnösből romlottá, korrupttá vált. Szívét elcsábította a bálványimádás. Apja bűnös volt, de az Úr megbocsátotta minden vétkét, mert alázatos volt és bocsánatot kért. Salamon azonban túlságosan bölcs volt: hiúsága és szenvedélyei romlásba vitték. Éppen a szívünk az a hely, ahol elveszítjük a hitet – tette hozzá a pápa.

Szenvedélyeinek gonosz magva egyre növekedett Salamon szívében és ez elvezette őt a bálványimádáshoz. Az első olvasmány után hallottuk ezt a szép tanácsot: „Fogadjátok szelíd készséggel a belétek oltott igét, mely meg tudja menteni lelketeket” (Jak 1,21). Járjunk annak a kánaáni, pogány asszonynak az útján, befogadva Isten igéjét, amelyet belénk oltottak, és amely elvezet bennünket az üdvösségre. „Isten Szavának hatalma őrizzen meg bennünket ezen az úton és ne engedje, hogy romlottakká váljunk és ez a bálványimádáshoz vezessen el bennünket” – fohászkodott csütörtök reggeli homíliájában Ferenc pápa.

(vm)