„Nagyon fontos, hogy vasárnap szentmisén vegyünk részt. Az Eucharisztia jelenti üdvösségünket”
– Ferenc pápa szerda délelőtti katekézise
A napok óta véget
nem érő esős időjárás ellenére több mint 25 ezer hívő töltötte meg a Szent Péter teret,
hogy meghallgassa Ferenc pápa katekézisét az Oltáriszentségről. „Jó napot, de nem
szép napot, hiszen ma egy kicsit csúnya az idő!” – kezdte beszédét a Szentatya, majd
megkezdte az Oltáriszentségről szóló katekézisét.
Az Eucharisztia a „keresztény
beavatás” középpontjában, szívében helyezkedik el. A keresztséggel és a bérmálással
együtt az egyház életének forrását jelenti. A szeretetnek ebből a szentségéből fakad
ugyanis a hit, a szeretetközösség és a tanúságtétel minden hiteles útja.
Amikor
összegyűlünk, hogy ünnepeljük az Eucarisztitát, a szentmisét, amit látunk, már megsejteti
velünk, hogy mi az, amit hamarosan átélünk. A szertartásnak szánt hely középpontjában
van az oltár, amely egy leterített asztal. Ez már eleve egy lakomát juttat az eszünkbe.
Az oltárasztalon áll egy kereszt, amely azt jelöli, hogy ott Krisztus áldozatát ajánljuk
fel: Ő az a spirituális táplálék, amelyet kapunk a kenyér és a bor színében. Az oltár
mellett áll az ambó (a felolvasó állvány), vagyis az a hely, ahonnan Isten Szavát
hirdetjük: és ez jelzi, hogy ott azért gyűlnek össze az emberek, hogy meghallgassák
az Urat, aki a Szentírás által szól hozzánk, tehát a táplálék, amit kapunk, egyben
az Úr Szava is.
Isten Szava és a Kenyér a szentmisében eggyé válnak, mint
az Utolsó Vacsorán, amikor Jézus minden szava, minden jel, amit tett, összesűrűsödik
a kenyértörés és a kehely felajánlása gesztusában, amely a keresztáldozat elővétele,
továbbá ezekben a szavakban: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem... Vegyétek és
igyatok belőle, ez az én vérem”.
Jézus gesztusa, amit az Utolsó Vacsorán hajt
végre, végső hálaadás az Atyának szeretetéért, irgalmasságáért. „Hálaadás” görögül
„eucharisztia”. Ezért hívják a szentséget „Eucharisztiának”: a legmagasabb fokú hálaadás
az Atyának, aki annyira szeretett bennünket, hogy nekünk adta Fiát, szeretetből. Ezért
az Eucharisztia szó magába foglalja az egész gesztust, ami Isten és az ember gesztusa
együttesen, Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember gesztusa.
Az
Eucharisztia ünneplése tehát sokkal több egy egyszerű lakománál: Jézus Húsvétjának,
az üdvösség központi misztériumának emlékezete. Az „emlékezet” nem jelent pusztán
egy emléket, egy egyszerű emléket, hanem azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor
ünnepeljük ezt a szentséget, részt veszünk Krisztus kínszenvedésének, halálának és
feltámadásának misztériumában. Az Eucharisztia jelenti Isten üdvözítő művének csúcspontját:
Jézus Urunk megtört kenyérré vált értünk, ránk árasztja egész irgalmasságát és szeretetét,
megújítva ezáltal szívünket, létünket, kapcsolatunkat Ővele és testvéreinkkel. Az
áldozás a kommúnió, a szeretetközösség szentsége. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek
erejében, az eucharisztikus lakomában való részvétel egyedülálló és mélyre ható módon
Krisztushoz tesz hasonlóbbá minket, megízlelteti már most velünk az Atyával való teljes
szeretetközösséget, amely a mennyei lakomát jellemzi majd, ahol az összes szenttel
együtt részesülünk abban a dicsőségben, hogy szemtől szembe szemlélhetjük Istent.
Kedves barátaim, soha nem tudunk eléggé hálát adni az Úrnak azért az ajándékért,
amelyet az Eucharisztiában adott nekünk! Nagyon nagy ajándék és ezért nagyon fontos,
hogy vasárnap misére járjunk, nem csak azért, hogy imádkozzunk, hanem azért, hogy
részesüljünk az áldozás, a kommúnió szentségében. Ez a kenyér, amely Jézus Krisztus
teste, üdvözít bennünket, megbocsát és az Atyával egyesít. Szép ezt csinálnunk. Minden
vasárnap menjünk el a szentmisére, mert ez a nap az Úr feltámadásának a napja. Ezért
olyan fontos számunkra a vasárnap. Az Oltáriszentséggel érezzük, hogy az egyházhoz,
Isten népéhez, Isten testéhez, Jézus Krisztushoz tartozunk. Soha nem tudjuk megérteni
ennek egész értékét és gazdagságát. Kérjük akkor Őt, hogy ez a szentség továbbra is
életben tartsa jelenlétét az egyházban és közösségeinket szeretetben, szeretetközösségben
alakítsa, az Atya szíve szerint. Ezt tesszük egész életünkben, de igazából az elsőáldozás
napján kezdjük el. Fontos, hogy a gyermekek jól felkészüljenek az elsőáldozásra, és
egyetlen gyermek se nélkülözze az elsőáldozásban való részvételt, mert ez az első
lépés a keresztség és a bérmálás után, hogy erőteljesen Jézus Krisztushoz tartozzunk.
Köszönöm szépen! – fejezte be szerda délelőtti katekézisét az Oltáriszentségről Ferenc
pápa.