Urunk Jézus Krisztus „értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok” – Ferenc pápa nagyböjti üzenete

A Szentatya a második korinthusi levél mondatát választotta első nagyböjti üzenete vezérfonalául, hogy ezek a szavak mutassák számunkra a személyes és közösségi megtérés útját.

„Ismeritek Urunk Jézus Krisztus jótékonyságát. Ő, a gazdag, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok” (2 Kor 8,9) – olvassuk Szent Pál levelében. Az Apostol a korinthusi keresztényeket buzdítja, hogy nagylelkűen segítsék a szűkölködő jeruzsálemi híveket. Szent Pálnak ezek a szavai mit mondanak a mai keresztényeknek, mi a jelentése a szegénységre szólító szavaknak, az evangéliumi szellemben való szegény életre szóló meghívásnak?

Mindenekelőtt azt mutatja, hogy milyen Isten stílusa, kifejezésmódja. Isten nem a hatalom és a világ gazdagságának eszközével nyilatkoztatja ki magát, hanem a gyöngeségben és a szegénységben. Ő gazdag volt, de értetek szegénnyé lett… Krisztus, Isten örök Fia, hatalomban és dicsőségben azonos az Atyával szegénnyé lett, lejött közénk, kiüresítette önmagát és mindenben hasonló lett hozzánk (vö Fil 2,7). Isten megtestesülése óriási misztérium. Mindennek az értelme az isteni szeretet, amely kegyelem, nagylelkűség, a közelség vágya, az, hogy hezitálás nélkül odaajándékozza és feláldozza magát szeretett teremtményeiért. A szeretet hasonlóvá tesz, egyenlőséget teremt, ledönti a falakat és lerövidíti a távolságot. Ezt tette értünk Isten. Jézus emberi kezekkel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közöttünk, a bűnt kivéve (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes, 22).

Jézus szándéka azzal, hogy szegénnyé lett nem önmagában a szegénység volt, hanem, amint Szent Pál mondja, az, hogy mi szegénysége által meggazdagodjunk. Ez nem szójáték, hanem Isten logikájának a szintézise, amely a szeretet logikája. Isten nem a magasságból dobta le ránk az üdvösséget, mint valami alamizsnát. Krisztus szeretete nem ilyen. Amikor Jézus lemegy a Jordán folyóhoz és engedi, hogy János megkeresztelje, nem azért teszi, mert bűnbánatra és megtérésre van szüksége. Azért teszi, mert a bűnbocsánatra szoruló emberek közé akar menni, hogy vállára vegye bűneik terhét. Ezt az utat választotta arra, hogy vigasztaljon, üdvözítsen és megszabadítson minket nyomorúságunktól. Jézus minket gazdaggá tévő szeretete abban rejlik, hogy testet ölt és magára veszi gyöngeségeinket, bűneinket és közli velünk Isten végtelen szeretetét.

Krisztus szegénysége a legnagyobb gazdagság. Jézus gazdag az Atya iránti határtalan bizalomban, az állandó ráhagyatkozásban, egyedül az ő akaratának és dicsőségének keresésében. Jézus gazdagsága Fiúságában rejlik, az Atyával való egyedülálló kapcsolatában. Amikor Jézus arra hív bennünket, hogy vegyük magunkra édes igáját, azt kéri, hogy az ő „szegény-gazdagságából” és „gazdag-szegénységéből” gazdagodjunk és osztozzunk gyermeki és testvéri Lelkében, váljunk fiakká a Fiúban, testvérekké az elsőszülött sok testvér között (vö Rom 8,29). Az egyetlen nincstelenség az, ha nem Isten fiaiként és Krisztus testvéreiként élünk.

Gondolhatnánk azt is, hogy mivel Jézus már bejárta a szegénység útját, mi, akik utána jövünk megfelelő eszközökkel megmenthetjük a világot. Nem így van. Isten minden korszakban és minden helyen továbbra is Krisztus szegénységén keresztül üdvözíti az embereket és a világot. Krisztus szegénnyé válik a Szentségekben, az Igében és Egyházában, amely a szegények népe. Isten gazdagsága nem tud áthaladni a mi gazdagságunkon, hanem mindig és egyedül a mi személyes és közösségi szegénységünkön keresztül halad Krisztus Lelkétől éltetve.

A Mestert követve mi keresztények meghívást kaptunk, hogy felismerjük a testvérek ínségét, megérintsük, felvállaljuk és konkrétan fáradozzunk azok enyhítésén. A nyomorúság nem azonos a szegénységgel. A nyomorúság a bizalom, a szolidaritás, a reménység szegénysége. Három fajta nyomorúság van: anyagi, morális és spirituális nyomorúság. Az anyagi nyomorúság esetében, amelyet általános szóval szegénységnek neveznek, vagyis, amikor nincsenek meg az emberi személyhez méltó életfeltételek, az egyház felajánlja szolgáló szeretetét. A szegényekben felismeri Krisztus arcát. Amikor tehát a szegény embert szeretjük és segítjük, akkor Krisztust szolgáljuk.

Nem kevesebb aggodalomra ad okot a morális szegénység, amely abban áll, hogy rossz szokások és bűn rabjai leszünk. Mennyi család él aggodalmak között például, mert egy tagja – gyakran a fiatalok – alkohol, drog, szerencsejáték vagy pornográfia – fogságában vergődik. Milyen sokan vannak azok is, akik elveszítették az élet értelmét, a jövő távlatait és a reményt. Milyen sokan vannak azok is, akiket igazságtalan társadalmi körülmények, pl. a munkahelyek hiánya megfosztottak attól a méltóságtól, hogy megkeressék a mindennapi kenyeret, valamint az egészséghez és a neveléshez való jogtól. Ebben az esetben a morális nyomorúság kezdődő önpusztítást jelent. Az ínségnek ez a gazdasági összeomlást okozó formája összekapcsolódik a spirituális nyomorúsággal, amely akkor sújt le ránk, ha eltávolodunk Istentől és visszautasítjuk szeretetét.

Ha azt gondoljuk, hogy nincs szükségünk Istenre, aki Krisztusban felénk nyújtja kezét, mert azt gondoljuk, hogy elegek vagyunk önmagunknak, akkor elindulunk a kudarc útján. Isten az egyetlen, aki valóban üdvözít és megszabadít. A spirituális nyomorúság egyedüli ellenszere az evangélium. A keresztény embernek mindenütt azt kell hirdetnie, hogy az elkövetett rosszra létezik a megbocsátás, hogy Isten nagyobb bűneinknél és ingyenesen szeret minket. Az Úr arra szólít bennünket, hogy legyünk a könyörület és reménység üzenetének örömteli hirdetői, hogy vigaszt és reményt adjuk összetört szívű és homályban botorkáló testvéreinknek. Kövessük Jézust. Hozzá csatlakozva bátran új utakat nyithatunk az evangelizálás és az emberi kibontakozás számára.

Kedves Testvérek, a Nagyböjtben az egyház álljon készen arra, hogy tanúskodjon az evangéliumi szeretetről mindazok iránt, akik anyagi, morális és spirituális nyomorúságban élnek. Ezt olyan mértékben leszünk képesek megvalósítani, amilyen mértékben hasonulunk Krisztushoz, aki szegénnyé vált, hogy mi meggazdagodjunk. A nagyböjt alkalmas idő arra, hogy levessük magunkról a fölösleges dolgokat és elgondolkodjunk, hogy miről mondjunk le és gazdagítsunk másokat szegénységünkkel. Ne feledjük, hogy az igazi szegénység fáj. Nem lenne igazi önfosztogatás a bűnbánati távlat nélkül. Nem bízom abban az alamizsnálkodásban, amely nem kerül semmibe, és amely nem fáj. A Szentlélek támogassa jószándékainkat és erősítse meg bennünk az emberi nyomorúság iránti figyelmet és felelősséget. Ferenc pápa üzenetében végül minden hívő embert imáiról biztosítja, a keresztény közösségeknek gyümölcsöző nagyböjtöt kíván. „Kérlek benneteket, hogy imádkozzatok értem. Az Úr áldjon meg és a Szűzanya oltalmazzon benneteket.”

Ferenc pápa nagyböjti üzenetét 2013. december 26-án, Szent István diakónus és első vértanú ünnepén írta. Az üzenetet február 4-én tették közzé és mutatták be a Szentszék sajtóirodájában.

(ik)