Urunk Jézus Krisztus „értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok”
– Ferenc pápa nagyböjti üzenete
A Szentatya a második korinthusi levél mondatát választotta első nagyböjti üzenete
vezérfonalául, hogy ezek a szavak mutassák számunkra a személyes és közösségi megtérés
útját.
„Ismeritek Urunk Jézus Krisztus jótékonyságát. Ő, a gazdag, értetek
szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok” (2 Kor 8,9) – olvassuk Szent
Pál levelében. Az Apostol a korinthusi keresztényeket buzdítja, hogy nagylelkűen segítsék
a szűkölködő jeruzsálemi híveket. Szent Pálnak ezek a szavai mit mondanak a mai keresztényeknek,
mi a jelentése a szegénységre szólító szavaknak, az evangéliumi szellemben való szegény
életre szóló meghívásnak?
Mindenekelőtt azt mutatja, hogy milyen Isten stílusa,
kifejezésmódja. Isten nem a hatalom és a világ gazdagságának eszközével nyilatkoztatja
ki magát, hanem a gyöngeségben és a szegénységben. Ő gazdag volt, de értetek szegénnyé
lett… Krisztus, Isten örök Fia, hatalomban és dicsőségben azonos az Atyával szegénnyé
lett, lejött közénk, kiüresítette önmagát és mindenben hasonló lett hozzánk (vö Fil
2,7). Isten megtestesülése óriási misztérium. Mindennek az értelme az isteni szeretet,
amely kegyelem, nagylelkűség, a közelség vágya, az, hogy hezitálás nélkül odaajándékozza
és feláldozza magát szeretett teremtményeiért. A szeretet hasonlóvá tesz, egyenlőséget
teremt, ledönti a falakat és lerövidíti a távolságot. Ezt tette értünk Isten. Jézus
emberi kezekkel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett,
emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közöttünk, a bűnt
kivéve (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes, 22).
Jézus szándéka azzal, hogy
szegénnyé lett nem önmagában a szegénység volt, hanem, amint Szent Pál mondja, az,
hogy mi szegénysége által meggazdagodjunk. Ez nem szójáték, hanem Isten logikájának
a szintézise, amely a szeretet logikája. Isten nem a magasságból dobta le ránk az
üdvösséget, mint valami alamizsnát. Krisztus szeretete nem ilyen. Amikor Jézus lemegy
a Jordán folyóhoz és engedi, hogy János megkeresztelje, nem azért teszi, mert bűnbánatra
és megtérésre van szüksége. Azért teszi, mert a bűnbocsánatra szoruló emberek közé
akar menni, hogy vállára vegye bűneik terhét. Ezt az utat választotta arra, hogy vigasztaljon,
üdvözítsen és megszabadítson minket nyomorúságunktól. Jézus minket gazdaggá tévő szeretete
abban rejlik, hogy testet ölt és magára veszi gyöngeségeinket, bűneinket és közli
velünk Isten végtelen szeretetét.
Krisztus szegénysége a legnagyobb gazdagság.
Jézus gazdag az Atya iránti határtalan bizalomban, az állandó ráhagyatkozásban, egyedül
az ő akaratának és dicsőségének keresésében. Jézus gazdagsága Fiúságában rejlik, az
Atyával való egyedülálló kapcsolatában. Amikor Jézus arra hív bennünket, hogy vegyük
magunkra édes igáját, azt kéri, hogy az ő „szegény-gazdagságából” és „gazdag-szegénységéből”
gazdagodjunk és osztozzunk gyermeki és testvéri Lelkében, váljunk fiakká a Fiúban,
testvérekké az elsőszülött sok testvér között (vö Rom 8,29). Az egyetlen nincstelenség
az, ha nem Isten fiaiként és Krisztus testvéreiként élünk.
Gondolhatnánk azt
is, hogy mivel Jézus már bejárta a szegénység útját, mi, akik utána jövünk megfelelő
eszközökkel megmenthetjük a világot. Nem így van. Isten minden korszakban és minden
helyen továbbra is Krisztus szegénységén keresztül üdvözíti az embereket és a világot.
Krisztus szegénnyé válik a Szentségekben, az Igében és Egyházában, amely a szegények
népe. Isten gazdagsága nem tud áthaladni a mi gazdagságunkon, hanem mindig és egyedül
a mi személyes és közösségi szegénységünkön keresztül halad Krisztus Lelkétől éltetve.
A Mestert követve mi keresztények meghívást kaptunk, hogy felismerjük a testvérek
ínségét, megérintsük, felvállaljuk és konkrétan fáradozzunk azok enyhítésén. A nyomorúság
nem azonos a szegénységgel. A nyomorúság a bizalom, a szolidaritás, a reménység szegénysége.
Három fajta nyomorúság van: anyagi, morális és spirituális nyomorúság. Az anyagi nyomorúság
esetében, amelyet általános szóval szegénységnek neveznek, vagyis, amikor nincsenek
meg az emberi személyhez méltó életfeltételek, az egyház felajánlja szolgáló szeretetét.
A szegényekben felismeri Krisztus arcát. Amikor tehát a szegény embert szeretjük és
segítjük, akkor Krisztust szolgáljuk.
Nem kevesebb aggodalomra ad okot a morális
szegénység, amely abban áll, hogy rossz szokások és bűn rabjai leszünk. Mennyi család
él aggodalmak között például, mert egy tagja – gyakran a fiatalok – alkohol, drog,
szerencsejáték vagy pornográfia – fogságában vergődik. Milyen sokan vannak azok is,
akik elveszítették az élet értelmét, a jövő távlatait és a reményt. Milyen sokan
vannak azok is, akiket igazságtalan társadalmi körülmények, pl. a munkahelyek hiánya
megfosztottak attól a méltóságtól, hogy megkeressék a mindennapi kenyeret, valamint
az egészséghez és a neveléshez való jogtól. Ebben az esetben a morális nyomorúság
kezdődő önpusztítást jelent. Az ínségnek ez a gazdasági összeomlást okozó formája
összekapcsolódik a spirituális nyomorúsággal, amely akkor sújt le ránk, ha eltávolodunk
Istentől és visszautasítjuk szeretetét.
Ha azt gondoljuk, hogy nincs szükségünk
Istenre, aki Krisztusban felénk nyújtja kezét, mert azt gondoljuk, hogy elegek vagyunk
önmagunknak, akkor elindulunk a kudarc útján. Isten az egyetlen, aki valóban üdvözít
és megszabadít. A spirituális nyomorúság egyedüli ellenszere az evangélium. A keresztény
embernek mindenütt azt kell hirdetnie, hogy az elkövetett rosszra létezik a megbocsátás,
hogy Isten nagyobb bűneinknél és ingyenesen szeret minket. Az Úr arra szólít bennünket,
hogy legyünk a könyörület és reménység üzenetének örömteli hirdetői, hogy vigaszt
és reményt adjuk összetört szívű és homályban botorkáló testvéreinknek. Kövessük Jézust.
Hozzá csatlakozva bátran új utakat nyithatunk az evangelizálás és az emberi kibontakozás
számára.
Kedves Testvérek, a Nagyböjtben az egyház álljon készen arra, hogy
tanúskodjon az evangéliumi szeretetről mindazok iránt, akik anyagi, morális és spirituális
nyomorúságban élnek. Ezt olyan mértékben leszünk képesek megvalósítani, amilyen mértékben
hasonulunk Krisztushoz, aki szegénnyé vált, hogy mi meggazdagodjunk. A nagyböjt alkalmas
idő arra, hogy levessük magunkról a fölösleges dolgokat és elgondolkodjunk, hogy miről
mondjunk le és gazdagítsunk másokat szegénységünkkel. Ne feledjük, hogy az igazi szegénység
fáj. Nem lenne igazi önfosztogatás a bűnbánati távlat nélkül. Nem bízom abban az alamizsnálkodásban,
amely nem kerül semmibe, és amely nem fáj. A Szentlélek támogassa jószándékainkat
és erősítse meg bennünk az emberi nyomorúság iránti figyelmet és felelősséget. Ferenc
pápa üzenetében végül minden hívő embert imáiról biztosítja, a keresztény közösségeknek
gyümölcsöző nagyböjtöt kíván. „Kérlek benneteket, hogy imádkozzatok értem. Az Úr áldjon
meg és a Szűzanya oltalmazzon benneteket.”
Ferenc pápa nagyböjti üzenetét
2013. december 26-án, Szent István diakónus és első vértanú ünnepén írta. Az üzenetet
február 4-én tették közzé és mutatták be a Szentszék sajtóirodájában.