„Jézus álljon mindig a megszentelt élet középpontjában, soha ne zárkózzunk be önmagunkba” – Ferenc pápa homíliája az Istennek szentelt élet napján

A szerzetesi élet középpontjában mindig Jézus álljon – hangsúlyozta Ferenc pápa február 2-án, Urunk bemutatásának ünnepén, amely egyben a megszentelt élet 18. világnapja volt. Homíliájában rámutatott: Urunk bemutatása a templomban egyben a találkozás ünnepe, találkozás Jézus és népe között.

Amikor Mária és József elviszik gyermeküket a jeruzsálemi Templomba, létrejön az első találkozás Jézus és népe között, akit két idős ember, Simeon és Anna képviselnek. Mária és József fiatalok voltak újszülött gyermekükkel; az idősek pedig Simeon és Anna, akik mindig látogatták a Templomot.

Figyeljük meg, hogy mit mond róluk Lukács evangélista, hogyan írja le őket. Szűz Máriáról és Szent Józsefről négy alkalommal elismétli, hogy azt akarták tenni, amit az Úr törvénye előírt (vö. Lk 2,22.23.24.27). Megérezzük, hogy Jézus szülei örömmel teljesítették be Isten előírásait. Érezzük örömüket, hogy az Úr törvényének útján haladtak. Ifjú házasok, akiknek nemrégen született gyermeke és mindnyájukat áthatja az a vágy, hogy beteljesítsék, amit az Úr előírt. Nem egy külső tényről van szó, nem azért, hogy most már minden a helyén legyen, nem! Erőteljes, mély, örömmel teli vágy ez. Ez az, amiről a Zsoltáros így ír: „A tőled megszabott úton találom örömöm, …törvényed gyönyörűség nekem” (Zsolt 119,14.77).

És mit mond Lukács az idősekről? Hangsúlyozza, hogy a Szentlélek vezette őket. Simeonról megállapítja, hogy igaz és istenfélő ember volt, aki várta Izrael vigaszát és „a Szentlélek lakott benne” (2,25). Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy „nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét” (26), és a Lélek ösztönzésére ment a Templomba (27). Annáról azt állítja, hogy prófétaasszony volt (36), vagyis Isten sugallta tetteit; mindig a Templomban volt, böjttel és imával szolgálta az Urat (37).

Ez a két idős ember tehát tele volt életkedvvel, mert a Szentlélek hatotta át őket, engedelmeskedtek cselekedeteinek, meghallották hívásait.
És íme, a találkozás a Szent Család és Isten szent népének e két képviselője között. Középen van Jézus. Ő az, aki mindent irányít, aki az elbeszélés szereplőit a Templomba vonzza, amely Atyjának háza.

Ez egy találkozás olyan fiatalok között, akik örömmel tartják be az Úr törvényét és idősek között, akiket örömmel tölt el a Szentlélek cselekedete. Sajátságos találkozás ez a törvény betartása és a prófécia között, ahol a fiatalok az obszervánsok és az idősek a prófétaiak! Úgy tűnik, mintha a dolgok a visszájára fordultak volna. Valójában, ha meggondoljuk, a Törvény betartását maga a Szentlélek sugallja és a prófécia a törvény által megjelölt út irányába mutat. Ki az, akit Máriánál jobban eltölt a Szentlélek? Ki az, aki engedelmesebb nála a Szentlélek működésének?

Ennek az evangéliumi jelenetnek a fényében tekintsünk az Istennek szentelt életre, mint Jézussal való találkozásra: Ő az, aki eljön hozzánk, Mária és József hozza el őt, és mi vagyunk azok, akik Felé megyünk a Szentlélek által vezetve. A központ azonban Jézus. Ő mozgat mindent, ő vonz minket a Templomba, az egyházba, ahol találkozhatunk vele, felismerhetjük, befogadhatjuk, átölelhetjük őt.

Jézus az egyházban elénk jön egy szerzetesi intézet karizmatikus alapítása révén: szép így gondolnunk hivatásunkra! Találkozásunk Krisztussal az egyházban egy tanúságtevője karizmája révén öltött formát. Ez mindig bámulatba ejt és hálaadásra késztet bennünket – mondta homíliájában Ferenc pápa.

Az Istennek szentelt életben is jelen van a találkozás fiatalok és idősek között, a törvény megtartása és a prófécia között. Ne úgy tekintsünk rájuk, mint két egymással szemben álló valóságra! Hagyjuk inkább, hogy a Szentlélek hassa át mindkettőt. Ennek a jele az öröm: az öröm, hogy megtartjuk a törvényt, hogy egy rendszabály szerint élünk; az öröm, hogy a Szentlélek vezet bennünket. Soha ne legyünk merevek, soha ne zárkózzunk önmagunkba, mindig legyünk nyitottak Isten hangjára, aki beszél, megnyit, vezet, arra hív, hogy elinduljunk a látóhatár felé.

Jó, ha az idősek továbbadják a bölcsességet a fiataloknak; jó, ha a fiatalok befogadják a tapasztalatnak és a bölcsességnek ezt az örökségét, és azt tovább viszik, nem egy múzeumban őrzik meg, hanem előbbre viszik, szembenézve a kihívásokkal, amelyeket az élet állít elénk, tovább viszik az idősek örökségét az egyes szerzetesi családok és az egész egyház javára.

Ennek a misztériumnak, a találkozás misztériumának a kegyelme világítson meg bennünket és nyújtson támaszt utunk során. Ámen – fejezte be homíliáját Ferenc pápa Urunk bemutatásának ünnepén.

(vm)