A szent egyháznak mindig szüksége van a megtisztulásra – a pápa buzdítása az osztrák
püspökökhöz
Ferenc pápa csütörtökön fogadta közös kihallgatáson az ötévente esedékes ad limina
látogatásukat végző osztrák főpásztorokat a Vatikánban. A Szentatya intenzív találkozónak
nevezte a megbeszélést. Emlékeztetett XVI. Benedek 2007-es ausztriai látogatására,
majd az egyház nehéz időszakára, amelyet a hívek csökkenő száma jellemez az országban.
A tendenciának számos oka van és már évtizedek óta jelen van. Ez nem kell, hogy megbénítson
bennünket, inkább ösztönözze erőfeszítéseinket az új evangelizációra, amelyre mindig
szükség van.
Ugyanakkor megfigyelhető a szolidaritásra való készség, a Caritas
és más segélyszervezetek nagyvonalú adományokat kapnak az osztrák hívektől. Ezért
hálát adunk Istennek, azonban nem szabad csak kezelni azt, amit kaptunk és, ami rendelkezésünkre
áll, hanem meg is kell művelni Isten szőlejét és folyamatosan végezni ezt, hogy gyümölcsöt
hozzon a jövőben. Egyháznak lenni nem azt jelenti, hogy igazgatunk, hanem, hogy kilépünk
önmagunkból, misszionáriusok vagyunk, hogy elvigyük a hit világosságát és az Evangélium
örömét az embereknek.
Ne felejtsük el, hogy keresztény elkötelezettségünknek
a világban nem egy filantrópia, egy homályos humanizmus ad ösztönzést, hanem Isten
ajándéka, vagyis az, hogy Isten gyermekei lettünk a keresztség szentségében. Ez az
ajándék egyben feladat is. Isten gyermekei nem rejtőznek el, hanem elsősorban elviszik
az istengyermekség örömét a világba.
Ez annyit jelent, hogy az életszentségre
törekszünk, nem nyugszunk bele a bűnbe, annak tudatában, hogy a szent egyháznak mindig
szüksége van a megtisztulásra. Ebből származik a meghívás a kiengesztelődés csodálatos
szentségére, amelyben megtapasztaljuk Isten irgalmas szeretetét és ahol találkozunk
Krisztussal, aki erőt ad a megtérésre és az új életre.
A pápa ezután a család
kérdésével foglalkozott. Látjuk, hogy a család és a házasság meggyengült a nyugati
társadalmakban, mély belső válságot él meg. Ez új missziós területet nyit az egyház
számára, például olyan családok csoportjaiban, ahol tér nyílik az interperszonális
és az Istennel való kapcsolatokra, ahol hiteles szeretetközösség épülhet, amely mindenkit
ugyanúgy befogad, és nem zárkózik be elit csoportokba, amely begyógyítja a sérüléseket,
hidakat épít, elindul megkeresni a távolra szakadtakat és segít elviselni egymás gyöngéit
(vö. Gal. 6,2). Az egyháznak a családok iránti támogatása a jó felkészültséggel és
a jegyesek megfelelő felkészítésével kezdődik, valamint az egyház házasságra és családra
vonatkozó tanításának hű és világos bemutatásával.
A plébániákról szólva Ferenc
pápa hangsúlyozta: mindig a plébános vezeti a közösséget számítva munkatársai és a
világi hívek segítségére. Nem szabad elhomályosítanunk a papi szolgálat szentségi
mivoltát. Településeinken vannak bátor és félénk emberek, misszionárius keresztények
és olyanok, akik alszanak. Továbbá nagyon sokan vannak, akik keresők, még ha nem is
vallják be. Minden megkeresztelt feladata tehát, hogy elvigye Isten szeretetének és
Krisztus üdvösségének üzenetét az emberekhez – zárta az osztrák püspökökhöz intézett
beszédét Ferenc pápa.