„A budapesti nunciatúra a zsidókat segítő semleges diplomáciai hálózat élén állt” – interjú Matteo Luigi Napolitano történésszel

A „Budapest Igazai” c. kötet szerzőjével készített beszélgetésünk második részét hallják. A könyv címe Angelo Rotta érsekre és munkatársára, Gennaro Verolino-ra utal, akik a Shoah idején végezték szentszéki diplomáciai szolgálatukat Budapesten. Napolitano történész, egyetemi tanár, Kelet-Európa szakértő Verolino érsek magánarchívumának anyagát dolgozta fel elsőként. A deportálások csúcspontját jelentő időszakról a következőket mondta:

Matteo Luigi Napolitano: - Az 1944-es ősz természetesen egy drámai pillanat. Szeretném hangsúlyozni, hogy ekkor az apostoli nunciatúra drámai vitát indít a magyar hatóságokkal. Drámai, mert tiltakoznak a nyilaskereszteseknél az ellen a kegyetlenség ellen, amelyet a zsidókkal szemben alkalmaznak pusztán származásuk miatt. Eszünkbe juttatják XII. Piusz pápa 1942-es karácsonyi rádióüzenetét.

Hozzá kell tennünk, hogy amikor a nunciatúrának ezt az álláspontját hivatalosan is közzéteszik, vagyis elhangzik a magyar kormány tagjaival és elsősorban a nyilaskeresztesek vezetőjével létrejött hivatalos találkozókon, akkor Verolino nem hallgat. Rotta érsekkel együtt vesz részt küldöttként a tárgyaláson és nem elégszik meg azzal, mint egy egyszerű nunciatúrai ügyhallgató, hogy feljegyzi azt, amit a nuncius vagy a másik fél mond, hanem szót kér és erőteljes, sőt kemény hangon bírálja a nyilasok zsidóellenes tetteit.

VR: - A könyv címe, Budapest igazai, Angelo Rotta nunciusra és Gennaro Verolino nunciatúrai munkatársra utal, de az igazak közé tartozott Raoul Wallenberg és Per Anger is, akik együttműködtek a Szentszékkel.

Válasz: - Természetesen. Könyvem alaptézise, amin lehet vitatkozni, és amit lehet másként megítélni, az az, hogy létezett egy valóságos diplomáciai segélyhálózat. Per Anger és Raoul Wallenberg ennek a hálózatnak integráns részét alkották, hogy ne is szóljunk a svájci Harald Fellerről és a többiekről. Tehát a semleges országok diplomáciai képviseletének valóságos hálózata létezik, amelynek élén az apostoli nunciatúra áll, éppen azért, mert az apostoli nuncius a dékán szerepét tölti be Magyarországon a kormánynál. Ez teljes mértékben kiderül Verolino levéltárából.

Ne felejtsük el, hogy Per Anger svéd diplomata hosszú, saját kezűleg írt levelében tájékoztatja a Jad Vasem intézetet arról a szerepről, amelyet Verolino Rottával együtt betöltött a deportálások idején, arról a segítségről, amelyet a zsidóknak nyújtottak. Beszél arról az együttműködésről is, amely létrejött a semleges országok különböző diplomatái révén. Ne felejtsük el, hogy a nunciatúra feladata volt például, hogy néhány hivatalos nyilatkozattal forduljon a magyar kormányhoz a Budapesten jelen lévő semleges országok diplomatái nevében.

VR: - Becslések szerint ezek az igazak hány életet tudtak megmenteni?

Válasz: - Én ebben az esetben mindig a Talmudra hivatkozom. Bizonyos, hogy megpróbálták legalább egy ember életét megmenteni és ebben az esetben százak és százak életét mentették meg. Gondoljunk csak azokra a veszélyekre, amelyeknek kitették magukat és azokra a módokra, ahogyan a mentést végezték. Üres menlevelekkel rendelkeztek, amelyeket az adott helyszínen töltöttek ki. Például az egyik ilyen erőltetett menet idején, semleges országok diplomatái, élükön Verolino-val, megközelítették a menetoszlopot, amelynek tagjait a nyilasok a Harmadik Birodalom felé hajtották. Ott, a helyszínen névre szólóan kitöltötték a menleveleket és felmutatták a nyilasoknak. Volt egy megdöbbentő epizód is, amikor a nyilasok leállítottak egy gyógyszert szállító teherautót. A gyógyszereket a diplomaták a kezelésre szoruló zsidóknak szánták. Mivel ugyanabban a pillanatban a nyilasok egy másik teherautóra zsidókat szállítottak fel, hogy elhurcolják őket, a diplomaták inkább lemondtak a gyógyszerszállítmányról, hogy cserébe megmentsék a deportálás előtt álló zsidók életét. Verolino erről is írt hagyatékában. A Szentszék mintegy 25 épületet bérelt ki, kitűzte a vatikáni zászlót és a feliratot, hogy extra territoriális diplomáciai épületről van szó. Ezek voltak az ún. védett házak. Nem is szólva arról, hogy maga a nunciatúra is természetesen rejtegetett zsidókat az alagsorban.

VR: - Az Ön könyvében van egy mondat, ami így hangzik: „Így egy Mindszenty helyett kettő lenne. Ki mondja ezt és mire utal?”

Válasz: - Természetesen a szovjetek, akik arra kényszerítik Rotta érseket, hogy véglegesen hagyja el a felszabadított, és mondhatnánk szovjet csatlóssá vált Budapestet. Az történik, hogy amikor felmerül annak a lehetősége, hogy Rotta érsek visszatérjen Budapestre, ahol Mindszenty bíborost természetesen nem jó szemmel nézik a szovjetek, az oroszok az új magyar kormányzók értésére adják, hogy Rotta érsek visszatérése nem lenne kedvező, mivel egy újabb ellenzője lenne jelen most már nem a nyilasoknak, hanem a kommunizmusnak.

VR: - Mondhatjuk tehát, hogy Mindszenty bíboros is az igazak közé tartozott?

Válasz: - Mondhatnánk természetesen más hangsúllyal, mint amelyet a Jad Vasem alkalmazna. Mindszenty bíboros a személy szabadságának bajnoka volt nem csak a nyilaskeresztesekkel szemben, hanem az új, szovjetbarát hatóságokkal szemben is.

VR: - Reméljük, hogy fontos adatokat tartalmazó könyvét lefordítják hamarosan magyarra is. Még egy utolsó üzenet könyvével kapcsolatban, ami különösen időszerű, mivel Magyarországon idén emlékezünk a Holokauszt 70. évfordulójára?

Válasz: - Mindig ezt tartom szem előtt, mint történész és ezt mondom tanítványaimnak is. A Shoah egyedülálló az emberiség történelmében. Holokauszt, Shoah, népirtás – sajnos a mechanizmusokat újra lehet teremteni, ha az emberiség nem veszi észre, hogy a szabadság nem ingyenes. A szabadságnak ára van, emberi, polgári elkötelezettséget igényel. Ezek a mechanizmusok sajnos jelen voltak a XIX. században még a II. világháborút követő években is, tehát megismétlődhetnek. Mindnyájunk feladata tehát, hogy ébren őrködjünk: ezek a dolgok soha többé ne ismétlődhessenek meg!

A könyv arról is beszámol, hogy Gennaro Verolino érsek budapesti mentőakcióiért megkapta a „Per Anger” kitüntetést. A svéd diplomatáról, Raoul Wallenberg barátjáról elnevezett díjat 2004-ben alapította a svéd kormány a stockholmi „Élő Történelem Fóruma” kezdeményezésére azzal a céllal, hogy az „Igaz diplomatákat” részesítse a kitüntetésben. A díj sajátos célja volt, hogy megismertesse a világgal azokat a humanitárius tetteket, amelyek főszereplői a legnagyobb csendben, hírverés nélkül munkálkodtak életek megmentésén.

A díjat 2004. október elsején a római svéd kulturális intézet könyvtárában adta át személyesen Verolino érseknek Göran Persson, akkori svéd miniszterelnök. Jelen volt Angelo Sodano bíboros, vatikáni államtitkár, aki tolmácsolta II. János Pál pápa üdvözletét, valamint per Anger özvegye és fia, Andrea Riccardi történész, a Sant’Egidio Közösség alapítója, valamint Kate Wacz és Ádám György Holokauszt túlélők.

Matteo Luigi Napolitano, a könyv írója említést tesz arról is, hogy 2004. május 6-án Kate Wacz-ot, a magyar zsidó túlélők képviseletében a stockholmi apostoli nunciatúra ügyvivője, Pintér Gábor prelátus közbenjárására fogadta Rómában Verolino érsek. A kötet felidézi Kate Wacz-nak a találkozásról szóló megható tanúságtételét.

(Itt említjük meg, hogy 2013. december 7-én volt Per Anger svéd nagykövet születésének 100. évfordulója, amelyről a Holokauszt túlélők világszerte nagy tisztelettel emlékeztek meg, hangsúlyozva: „Per Anger örökre tovább él zsidók ezreinek emlékezetében: mindazoknak és leszármazottaiknak, akiknek életét megmentette”.)

Verolino érsek 99 éves korában, 2005. november 17-én hunyt el, a Jad Vasem díjat már nem vehette át, mivel az intézet a történelmi dokumentáció, a túlélők személyes tanúságtételének áttanulmányozása után 2007. április 30-án ítélte oda a „Világ Igaza” elismerést a hősies főpásztornak.

2012. szeptember 25-én, Frank Vajda Ausztráliában élő magyar professzor, Holokauszt túlélő, akinek életét Raoul Wallenberg mentette meg, műsorunknak adott interjújában beszámolt róla: a Sant’Egidio Közösség és Svédország szentszéki nagykövetsége által előző nap tartott a „Bátorság a gonosszal szemben” c. megemlékezésen, amelyet Wallenberg születésének 100. évfordulója alkalmából tartottak, megjelentek Verolino érsek hozzátartozói is és meghatottan vették át a Jad Vasem emlékhely kitüntetését.


(vm)
Az eredeti olasz interjú Matteo Luigi Napolitano történésszel.