Január utolsó vasárnapján tartják az emléknapot, amely felhívja a figyelmet erre a
betegségre. A leprát nem sikerült még kiírtani annak ellenére, hogy az utóbbi években
jelentős előrelépések történtek. Ez a betegség nemcsak fizikai, de erkölcsi és pszichológiai
szinten is lesújt az áldozatokra, stigmatizálva és peremre szorítva őket és családtagjaikat.
1980 óta gyógyítható a Hansen-kór, mégis terjed azokban az országokban, ahol a leghátrányosabb
a helyzet a gyógyszerekhez és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén. A
becslések szerint több mint hat millió leprás él a világon, és évente több mint 200
ezer új esetet regisztrálnak elsősorban Indiában és Brazíliában.
A leprások
világnapja alkalom arra, hogy emlékezzünk 2010 novemberére, amikor az ENSZ jóváhagyta
a leprások és családtagjaik elleni diszkrimináció eltörlésének alapelveit és irányvonalait.
A dokumentum ösztönzi az intézményeket és a civil közösségeket, hogy mozdítsák elő
a leprás betegek alapvető jogait.
A betegek támogatása és a figyelemfelkeltés
érdekében a Raoul Follereau barátai olasz (AIFO) szervezet január 26-án, vasárnap
Olaszország szerte az ún. „Szolidaritás méze” szétosztását indítványozta. A kezdeményezésben
részt vett Horvátország, mint méztermelő, India, ahol a jutarostból készült kis zacskókat
gyártják és Olaszország, amely a standokon kiállított kis csuprokat készítette elő.
A bevételből az indiai városokban és vidéki területeken élő leprás betegek kezelését
finanszírozzák majd.