"A keresztények a legutolsóktól induljanak el, hogy mindenkihez eljuttassák Isten irgalmasságát" - a Szentatya vasárnapi gondolatai az Úrangyala elimádkozása előtt

“A keresztények ne karámokat építsenek, hanem a peremvidékekről, a legutolsóktól induljanak el, hogy mindenkihez eljuttassák Isten irgalmasságát” - Ferenc pápa ezzel a felhívással fordult január 26-án, vasárnap délben a Szent Péter teret megtöltő hívekhez.

Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszból indult ki (Mt 4,12-23). Jézus megkezdi nyilvános működését Galilea városaiban és falvaiban. Küldetése nem Jeruzsálemből, a vallási, egyben társadalmi és politikai központból indul ki, hanem egy peremvidékről, amelyet a nagyon obszerváns zsidók megvetettek, mivel a térségben különféle idegen népek is éltek; ezért Izajás próféta ezt a régiót a „népek Galileájának” (a pogány nemzetek tartományának) nevezi (Iz 8,23). Határvidékről van szó, ahol különféle fajú, kultúrájú és vallású emberek találkoznak.

Ebből a szempontból Galilea hasonlít a mai világhoz: egyidejűleg jelen vannak különféle kultúrák, szükség van a szembesülésre, a találkozásra. Mi is minden nap a „népek Galileájában” találjuk magunkat. Egy ilyen környezetben megrémülhetünk és engedhetünk annak a kísértésnek, hogy biztonságosabb, védettebb kerítéssel vegyük magunkat körül. Jézus azonban azt tanítja nekünk, hogy a Jó Hír, amelyet Ő hoz el, nincs fenntartva az emberiség egy részének, hanem mindenkihez el kell juttatni. Örömteli hír, amely mindazoknak szól, akik várják, de azoknak is, akik talán már semmit sem várnak és ahhoz sincs erejük, hogy keressenek és kérdezzenek.

Galileából kiindulva Jézus azt tanítja nekünk, hogy senki sincs kizárva Isten üdvösségéből, sőt, Isten jobban szeret a perifériáról, a legutolsóktól elindulni, hogy mindenkihez eljusson. Megtanítja nekünk módszerét, amely azonban kifejezi a tartalmat, vagyis az Atya irgalmasságát. „Minden keresztény és minden közösség felismeri, hogy melyik az az út, amit az Úr kér tőle és mindnyájunknak el kell fogadnunk ezt a meghívást. Ki kell lépnünk saját kényelmes környezetünkből és bátran el kell jutnunk minden peremkerületre, amelynek szüksége van az evangélium világosságára” – idézett a pápa Evangelii gaudium k. apostoli buzdításából (20. pont).

Jézus küldetését nem csak egy központtól távol eső területről, hanem mondhatnánk azt is, hogy alacsony műveltségi szintű emberektől kiindulva kezdi el. Első tanítványait, későbbi apostolait nem az írástudók és a törvénytudók köréből választja ki, hanem alacsony származású, egyszerű emberekhez fordul, akik elkötelezetten készülnek Isten országának eljövetelére. Jézus ott keresi fel őket, ahol munkájukat végzik: a tó partján, hiszen halászok. Hívja őket és azonnal követik őt. „Ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá”. Életük rendkívüli lesz és vonzóvá válik – mondta Ferenc pápa, majd így folytatta: „Kedves barátaim! Az Úr ma is hív minket! Az Úr mindennapi életünk útjain halad. Ma, ebben a pillanatban is hív, itt a téren is áthalad az Úr. Hív bennünket, hogy tartsunk Vele, működjünk Vele együtt Isten országáért napjaink „Galileáiban”. Mindnyájan gondoljatok rá: az Úr ma itt elhalad, az Úr rám néz, éppen most rám tekint! Mint mond nekem az Úr? És ha valaki közületek hallja, hogy az Úr azt mondja neki „kövess engem!”, legyen bátor és kövesse az Urat. Az Úr soha nem csal meg. Érzitek szívetekben, ha az Úr hív benneteket, hogy kövessétek. Hagyjuk, hogy eljusson hozzánk tekintete, hangja és kövessük őt! „Hogy az evangélium öröme eljusson a föld határaiig és egyetlen peremvidék se nélkülözze világosságát” (uo., 288) – fejezte be a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa.


(vm)