Építsük mindig a párbeszéd hídjait, ne pedig a sértődöttség falait – Ferenc pápa homíliája
Nem könnyű párbeszédet
folytatni másokkal, főleg ha neheztelés áll fenn közöttünk. A keresztény azonban mindig
a másik meghallgatásának, a másikkal való kiengesztelődésnek az útját keresi alázatosan
és szelíden, mert ezt tanította Jézus – mondta január 24-én, pénteken reggel homíliájában
Ferenc pápa.
Inkább belepusztulok, mint hogy megadjam magam – állítja egy
népi bölcsesség. Inkább megadom magam, hogy ne pusztuljak bele – sugallja a keresztény
bölcsesség. A két nézet kétféleképpen értékeli az életet: az első keménysége könnyen
azt eredményezheti, hogy felhúzzuk a személyek közötti kommunikációs képtelenség falait,
amely gyűlöletté fajulhat el. A második arra hajlik, hogy a megértés hídjait építse
fel, nézeteltéréseket, veszekedéseket követően is. De csak azzal a feltétellel, hogy
keressük és gyakoroljuk az alázatot – fejtette ki a Szent Márta-házban bemutatott
szentmisén Ferenc pápa.
Homíliája folytatása volt az előző napi szentbeszédének.
A liturgikus olvasmány és a pápa elmélkedésének középpontjában a Saul király és Dávid
közötti összecsapás állt. Egy adott pillanatban Dávidnak lehetősége nyílik arra, hogy
megölje a királyt, de egy másik utat választ: a közeledés, a helyzet tisztázásának
az útját. A párbeszéd útját, hogy kibéküljenek.
A párbeszédhez szükség van
szelídségre, hangos szó nélkül. Szükség van arra is, hogy azt gondoljuk: a másiknak
van valami többlete, hozzám képest. Dávid azt gondolta: Ő az Úr felkentje, fontosabb,
mint én. Ez az alázat, a szelídség. Ahhoz, hogy párbeszédet folytassunk, szükség van
arra, amiért a mise elején mindannyian imádkoztunk: mindent tegyünk meg mindenkinek.
Alázatosság, szelídség, mindent megtenni mindenkinek és – bár nincs benne a Bibliában,
mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy ezért sok mindent le kell nyelnünk. De meg kell
tennünk, mert a béke csak így lehetséges: alázattal, megaláztatással, mindig arra
törekedve, hogy a másikban Isten képmását lássuk.
Nehéz párbeszédet folytatni
– ismerte el Ferenc pápa. De sokkal rosszabb, ha megpróbálunk hidat építeni ellenfelünkkel,
miközben hagyjuk, hogy szívünkben elhatalmasodjon az iránta érzett elfojtott harag.
Így elszigetelődünk neheztelésünk keserűs levében. Egy keresztény számára azonban
Dávid jelent példaképet, aki a gyűlöletet az alázatosság tettével küzdi le.
Megalázni
magunkat és mindig hidat építeni. Mindig. Ez a keresztény életmód. Nem könnyű – hangsúlyozta
Ferenc pápa. Jézus megtette: megalázta önmagát egészen a végsőkig, megmutatta nekünk
az utat. Szükség van arra, hogy ne várakozzunk sokáig: amikor egy probléma adódik,
a lehető leggyorsabban, amikor csak lehetőség nyílik rá, amint elmúlt a vihar, közeledjünk
a párbeszédhez, mert az idő falakat húz fel, mint ahogy gyomot növeszt, amely megakadályozza
a gabona növekedését. És amikor a falak egyre magasabbá válnak, nagyon nehéz a kiengesztelődés
– mondta nyomatékosan a Szentatya.
Nem probléma, ha olykor tányérok repülnek
a családban, a közösségekben, a városnegyedekben. Fontos, hogy a lehető leggyorsabban
keressük a békét egy szóval, egy gesztussal. Hidat építsünk olyan falak helyett, mint
amilyen a Berlini Fal volt, és amely hosszú éveken át kettéosztotta Berlint. Mert
szívünkben is meg van rá a lehetőség, hogy mások számára Berlini Fallá válunk.
„Én
félek ezektől a falaktól, amelyek napról napra kinőnek a földből és kedveznek a haragnak,
sőt a gyűlöletnek is” – tette hozzá homíliájában Ferenc pápa. Gondoljunk a fiatal
Dávidra: tökéletesen bosszút állhatott volna, elküldhette volna a királyt és ő a párbeszéd
útját választotta, alázattal, szelíden, kedvesen. Ma kérjük Szalézi Szent Ferencet,
a kedvesség doktorát: adja meg mindnyájunknak a kegyelmet, hogy mindig híd, soha ne
fal legyünk a többiek számára – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.