A kommunikációs szakember legyen olyan, mint az Irgalmas Szamaritánus – hatalma abból fakad, hogy közel áll sérült embertársaihoz

A kommunikáció igazi hatalma azt jelenti, hogy közel áll az emberekhez – hangsúlyozza Ferenc pápa üzenetében, amelyet a 48. Tömegkommunikációs Világnapra írt. A világnap június elsején esedékes, de január 23-án, csütörtökön délelőtt, Szalézi Szent Ferenc, az újságírók védőszentje ünnepét megelőző napon ismertették a Szentszék sajtótermében.

Az üzenet címe: „Kommunikáció a találkozás hiteles kultúrájának szolgálatában”. A pápa a tömegkommunikációs szakembert az Irgalmas Szamaritánushoz hasonlítja, aki mások segítségére siet. A dokumentum nagy teret szentel a digitális környezetnek: a pápa arra buzdítja a keresztényeket, hogy itt is tegyenek tanúságot és jussanak el a lét perifériáira.

Napjaink világa egyre kisebbé válik, de továbbra is fennmaradnak a megosztottság és a kirekesztés számos formái. A média hozzásegíthet ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. A falak, amelyek elválasztanak bennünket egymástól, csak akkor dönthetők le, ha készen állunk arra, hogy tanuljunk egymástól. A találkozás kultúrája azt igényli, hogy ne csak adjunk, hanem készségesen el is fogadjuk a másoktól kapott tájékoztatást. Ebben különösen fontos a média és az internet, amelyek nagyobb lehetőséget nyújtanak a találkozásra és a mindenki között megvalósuló szolidaritásra.

A problémák közül a pápa kiemeli mindenekelőtt az információ gyorsaságát, amely felülmúlja azt a képességünket, hogy megfontoljuk a kapott tájékoztatást és ítéletet hozzunk róla. A kommunikációs környezet segíthet bennünket a növekedésben, vagy éppen ellenkezőleg, tévútra vezethet. A digitális kapcsolattartás végül elszigetelhet bennünket társainktól – írja a pápa. Ne feledjük el azokat sem, akiknek különböző okoknál fogva nincs hozzáférésük a közösségi médiához és ezért a kirekesztés veszélye fenyegeti őket.

Ezek a valós korlátok azonban nem igazolják a közösségi média visszautasítását. Arra emlékeztetnek, hogy a kommunikáció végső soron inkább emberi, mint sem technológiai vívmány. A digitális környezetben is térjünk vissza egy bizonyos fokú lassúsághoz és nyugalomhoz. Türelmesnek kell lennünk, ha meg akarjuk érteni azt, aki különbözik tőlünk – szögezi le a pápa. A személy nem akkor fejezi ki maradéktalanul önmagát, amikor csak megtűrik, hanem amikor tudja, hogy valóban befogadták. Ezért kell megbecsülni a különböző kultúrákban és hagyományokban megnyilvánuló emberi tapasztalatot. Így jobban tudjuk majd méltányolni a kereszténység által ihletett nagy értékeket, mint például az emberről alkotott szemlélet, a házasság és a család, a vallási és a politikai szféra közötti különbséget.

Hogyan szolgálhatja a kommunikáció a találkozás hiteles kultúráját? – teszi fel a kérdést Ferenc pápa. A keresztények számára mit jelent az, hogy az evangélium szerint találkoznak valakivel? Ferenc pápa a kérdésre válaszolva az Irgalmas Szamaritánus példabeszédéből indul ki, hangsúlyozva a „közelség” dimenzióját. Aki kommunikál, az lényegében közel kerül a másikhoz.

Az Irgalmas Szamaritánus nem pusztán közelít a másikhoz, hanem gondjába veszi azt az embert, akire félholtan talál az út szélén. Jézus megfordítja a távlatokat: nem arról van szó, hogy a másikban magamhoz hasonló embert kell felismernem, hanem képesnek kell lennem arra, hogy a másikhoz hasonlóvá tegyem magam. Szívesen nevezem a kommunikációnak ezt a hatalmát „közelségnek” – jegyzi meg üzenetében Ferenc pápa.

Figyelmeztet rá: amikor a kommunikáció elsődleges célja az, hogy fogyasztásra ösztönözzön vagy manipulálja az embereket, akkor erőszakos agresszióval állunk szemben, hasonlóan ahhoz az emberhez, akit a rablók véresre vertek és az út szélén hagytak.
Ma fennáll annak a veszélye, hogy egyes tömegtájékoztatási eszközök olyan mértékben befolyásolnak bennünket, hogy elfelejtetik velünk a közvetlen valóságot. Nem elég csupán folyamatosan összeköttetésben lenni, arra van szükség, hogy a kapcsolatot valódi találkozás kísérje.

Nem élhetünk magányosan, önmagunkba zárkózva. Nem a kommunikációs stratégiák biztosítják a kommunikáció szépségét, jóságát és igazságát. A digitális hálózat lehet egy emberségben gazdag hely, nem huzalok, hanem emberek hálózata. A pápa rámutat: a média-semlegességes csak látszólagos: csak az jelenthet vonatkozási pontot a kommunikációban, aki önmagát adja – teszi hozzá a pápa. A kommunikációs szakember megbízhatósága személyes elkötelezettségében gyökerezik.Éppen ezért a keresztény tanúságtétel, a világhálónak köszönhetően, eljuthat az egzisztenciális perifériákra.

A pápa a digitális útvonalakra utalva megállapítja, hogy azok gyakran tele vannak sérült emberekkel, olyan férfiakkal és nőkkel, akik reményt, megváltást várnak. A templomok kapuját kinyitni azt is jelenti, hogy a digitális környezetben is kinyitjuk azokat, egyrészt, hogy az emberek beléphessenek, másrészt, hogy az evangélium átléphesse a templom küszöbét és kiléphessen a világba, hogy mindenkivel találkozzon.

Képesek vagyunk-e arra, hogy tanúságot tegyünk egy olyan egyházról, amely mindenki otthona? – teszi fel a kérdést Ferenc pápa. A kommunikáció közreműködik abban, hogy formát adjon az egész egyház missziós hivatásának. A kommunikációs környezetben is olyan egyházra van szükség, amelyik képes arra, hogy lángra lobbantsa a szíveket. A keresztény tanúságtétel nem azt jelenti, hogy vallásos üzenetekkel bombázzuk a másikat, hanem azt, hogy önmagunkat adjuk embertársainknak.

Az emmauszi tanítványok evangéliumi epizódját idézve a pápa aláhúzza: képesnek kell lenni arra, hogy bekapcsolódjunk korunk embereinek párbeszédébe, hogy megértsük elvárásaikat, kétségeiket, reményeiket és felkínáljuk számukra az evangéliumot. A pápai üzenet tehát a párbeszéd dimenziójára helyezi a hangsúlyt.

Párbeszédet folytatni annyit jelent, hogy meg vagyunk győződve: a másik tud valami jót mondani, helyet készítünk nézőpontjának, javaslatainak. A párbeszéd nem azt jelenti, hogy lemondunk saját eszméinkről és hagyományainkról, hanem arról az igényről, hogy azok az egyedüli és abszolút értelemben helyes vélemények.

Az Irgalmas Szamaritánus ikonja vezessen bennünket. Kommunikációnk legyen illatos olaj a fájdalom és jó bor a vidámság számára. Ragyogásunk ne trükkök vagy speciális effektusok eredménye legyen, hanem fakadjon abból, hogy közel állunk azokhoz, akikkel útközben találkozunk. „Ne féljetek attól, hogy a digitális környezet állampolgáraivá váljatok!” – hangzik a pápa buzdítása. Fontos az egyház jelenléte a kommunikáció világában, azért, hogy párbeszédet folytasson korunk emberével és eljuttassa a Krisztussal való találkozáshoz.

Ebben az összefüggésben a kommunikációs és tájékoztatási eszközök forradalma nagy, és szenvedélyes kihívást jelent, amely friss energiákat, új ötleteket igényel, hogy átadjuk másoknak Isten szépségét.


(vm)