Őrizzük meg kicsinységünket, hogy párbeszédet folytathassunk az Úr nagyságával Ferenc
pápa kedd reggeli homíliája
Január 21-én, reggel a pápa a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén hangsúlyozta,
hogy az Úrnak személyes kapcsolata van velünk, soha nem a tömegekkel folytat párbeszédet.
Az Úr mindig a kicsinyeket választja, azokat, akiknek kevés hatalmuk van, mert alázatosságunkat
szemléli.
Az Úr és a kicsinyek. Ferenc pápa ehhez a két szóhoz fűzte homíliáját,
hangsúlyozva, hogy az Úr kapcsolata népével személyes kapcsolat, mindig személytől
személyhez szól. Hozzátette: az Úr és a nép közötti párbeszéd nem a hatalom birtokosa
és a tömeg közötti párbeszéd, hanem személyes. A népnek van neve, olyan nép, amelyben
mindenkinek meg van a saját helye. Az Úr így beszél az emberekhez, soha nem a tömegekhez
szól. Mindig személyesen beszél, név szerint. Személyesen választ.
A teremtés
története jó példa erre: maga az Úr saját kezével, kézművesként létrehozza a férfit
és nevet ad neki: Téged Ádámnak hívnak. Így kezdődik a kapcsolat Isten és a személy
között. És még egy: kapcsolat áll fenn Isten és mi közöttünk. Isten, a nagy és mi,
a kicsinyek között. Isten, amikor választania kell az embereket, népét, mindig a kicsinyeket
választja. Isten azért választja ki népét, mert a „legkisebb”, mert kevés hatalma
van a többi néphez képest. Párbeszéd áll fenn Isten és az emberi kicsinység között.
A Szűzanya is ezt mondja: „magasztalja lelkem az Urat, --- hiszen tekintetre
méltatta alázatos szolgáló leányát”.
Az Úr a kicsinyeket választja ki. A keddi
első olvasmányban (1Sám 16,1-13) világosan látható az Úrnak ez a magatartása. Sámuel
próféta Jessze legnagyobb fia előtt áll és azt gondolja, hogy az Úr felszenteltje,
mert olyan nagy, magas termetű ember volt. Azonban az Úr azt mondta neki: „Ne nézd
külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire
az ember néz”.
Az ember ugyanis a külsőségeket nézi, az Úr azonban a szívet
tekinti – mondta a pápa. Az Úr saját szempontjai szerint választ. A gyengéket és a
szelídeket választja, hogy megzavarja a föld hatalmasait. Végül az Úr Dávidot, a legkisebbet
választja, aki semmit sem számított apjának. „Nem volt otthon, a juhokat legeltette”.
Mégis éppen Dávid lett a kiválasztott. A keresztséggel az Úr mindnyájunkat kiválasztott.
Mindnyájan választottak vagyunk.
Egyenként választott ki minket. Nevet adott
nekünk és ránk tekint. Párbeszédet folytat velünk, mert így szeret minket az Úr. Dávid
is király lett később és tévedett. Talán sokszor tévedett, de a Biblia két nagy hibáját
beszéli el. Mit tett Dávid? Megalázta magát. Visszatért kicsinységéhez és azt mondta:
Bűnös vagyok. Bocsánatot kért és bűnbánatot tartott. A második bűn után Dávid
így szólt az Úrhoz: „Büntess meg engem, ne a népet. A nép nem vétkes, én vagyok a
bűnös”.
Dávid megőrizte kicsinységét a bűnbánattal, az imával, könnyei hullatásával.
„Ezekre a dolgokra gondolva, az Úr és kicsinységünk közötti párbeszédre gondolva,
felteszem a kérdést, hol van a keresztény hűség?” – folytatta homíliájában a pápa.
A keresztény hűséget, a mi hűségünket egyszerűen kicsinységünk őrzi meg, hogy
tudjon párbeszédet folytatni az Úrral. Őrizzük meg kicsinységünket. Ezért olyan fontos
a keresztény életében az alázat, a szelídség, az engedelmesség, mivel a kicsinység
őrzője, amely annyira tetszik az Úrnak.
És ez lesz mindig a párbeszéd kicsinységünk
és az Úr nagysága között. Szent Dávid és a Szűzanya közbenjárására, aki örömmel telve
énekelt az Úrnak, mert tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát, adja meg az
Úr annak a kegyelmét, hogy megőrizzük kicsinységünket nagysága előtt” – fejezte be
kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.