Ferenc pápa a vasárnap déli Úrangyala elimádkozásakor bátorította az elvándorlókat
és a menekülteket a nekik szentelt világnap alkalmából: „ne veszítsétek el egy jobb
világba vetett reményeteket!”
„Jézust követni szabadabbá
és vidámabbá tesz bennünket” - mondta Ferenc pápa vasárnap délben a Szent Péter teret
és környékét megtöltő különféle etnikumú csoportokhoz intézett beszédében. A január
19-én megtartott világnap témája: „Vándorlók és menekültek: útban egy jobb világ felé”.
A pápa külön imát szentelt mindazoknak, akik nehéz helyzetben élnek, emlékeztetve
rá, hogy a szeretet az egyetlen módja annak, hogy a rosszat és a bűnt legyőzzük. „Íme
az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit” (vö. Jn 1,29) – mondta Keresztelő
Szent János, amikor felismerte Jézust, aki a tömegben közeledett felé a Jordán folyó
partján. A találkozás, amelyről a vasárnapi evangéliumi szakaszban olvasunk, megérteti
velünk, hogy Jézus határozott küldetéssel jött el a világba: azért, hogy megszabadítsa
azt a bűn rabszolgaságától, magára véve az emberiség vétkeit. Hogy hogyan? A szeretet
révén. Nincs más módja a rossz és a bűn leküzdésének, mint a szeretet, amely arra
késztet bennünket, hogy életünket másoknak ajándékozzuk – mondta a pápa.
Jézus
tehát magára vette szenvedésünket, vállára vette fájdalmainkat egészen a kereszthalálig
menően. Ő a valódi húsvéti bárány, aki alámerül bűneink folyamába, hogy megtisztítson
bennünket. Olyan ember, aki sorban áll együtt a bűnösökkel, hogy megkeresztelkedjen,
annak ellenére, hogy nincs szüksége rá. Egy férfi, akit Isten áldozati bárányként
küldött a világba. A báránynak ez a jelképe csodálkozást válthatna ki belőlünk; olyan
állatról van szó, amelyet nem az erő és a robusztus alkat jellemez. És a bárány vállára
veszi ezt az olyan nyomasztó terhet. A rossz óriási tömegét egy gyenge és törékeny
teremtmény veszi magára és viszi el egészen önmaga feláldozásáig.
A bárány
nem uralkodó, hanem szelíd; nem agresszív, hanem békés; nem ereszti ki a karmait vagy
nem villantja ki fogait egy támadással szemben, hanem tűr és engedelmes. És ilyen
Jézus! Ilyen Jézus, mint egy bárány – mutatott rá beszédében Ferenc pápa, majd feltette
a kérdést:
Mit jelent tehát ma az, hogy Jézus, Isten Báránya tanítványai vagyunk?
Azt jelenti, hogy a rosszindulat helyébe az ártatlanságot helyezzük, az erőt szeretettel,
a gőgöt alázattal, a presztízst szolgálattal váltjuk fel.
Ne úgy éljünk, mint
egy ostromlott fellegvárban, hanem mint egy hegyen lévő városban, amely nyitott, befogadó
és szolidáris. Ne a bezártság magatartását vegyük magunkra, hanem mindenkinek kínáljuk
fel az evangéliumot, tegyünk tanúságot életünkkel arról, hogy Jézust követni szabadabbá
és vidámabbá tesz bennünket.
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa külön
üdvözölte az Olaszországban és a világ minden részén élő migránsokat és menekülteket
a nekik szentelt világnapon. „Kedves barátaim! Közel álltok az egyház szívéhez,
mert az egyház Isten országa felé zarándokló nép. Isten országát Jézus hozta el közénk.
Ne veszítsétek el a jobb világba vetett reményt! Azt kívánom nektek, hogy békében
éljetek abban az országban, amely befogadott benneteket és őrizzétek meg eredeti kultúrátok
értékeit”.
A pápa ezután azokhoz fordult, akik segítik a migránsokat: „Szeretnék
köszönetet mondani mindazoknak, akik befogadják és elkísérik a nehéz pillanatokban
az elvándorlókat, és megvédik őket az emberi hús kereskedőitől – ahogy ezt Boldog
Scalabrini fogalmazta meg, vagyis azoktól, akik rabszolgasorsba akarják dönteni az
elvándorlókat. A pápa köszönetét fejezte ki a Szent Károly misszionáriusok kongregációjának
és a scalabriánus szerzetesnőknek, akik olyan sok jót tesznek az egyháznak és a migránsoknak.
Végül az egész Szent Péter téren felhangzott egy Üdvözlégy Mária a számos
elvándorlóért és menekültért, szenvedésükért, életükért. „Olyan sokan vannak közöttük,
akiknek nincs munkája, nincs személyi okmánya, csak fájdalma – mindnyájan imádkozzunk
el egy Üdvözlégy Mária imát az elvándorlókért és a menekültekért, akik a legsúlyosabb
és legnehezebb körülmények között élnek” – mondta a pápa, majd szép vasárnapot, jó
ebédet kívánva búcsúzott el a hívektől.