Isten jelenléte és mindentudása. Gondolatok a 139. zsoltárról – Linder Ágnes biblikus
tanár írása
“Uram, te megvizsgálsz
és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok, gondolataimat látod messziről,
látsz, ha megyek vagy pihenek, minden utam világos előtted” Régóta foglalkoztat
az a kérdés, hogy valóban és igazán elhisszük-e az előbb idézett zsoltár szavait,
nem, mint lehetőség, nem elméletileg, hanem megtapasztaltuk-e azt, hogy Isten képes
a gondolatainkba látni és előtte nem titkosak a legrejtettebb vágyaink sem, azok sem
amelyeket szinte mi magunk is alig ismerünk.
Az isteni mindentudás, ez az isteni
minden-jelenlét (onnipresenza, onniscienza) szóval ez a lehetőség félelmet ébreszthet
még egy Isten-hívőben is, mint pl. a bibliai Jóbban az a tudat, hogy “Isten szeme
mindent lát” üldözésnek, ellenőrzésnek tűnik.
A zsoltár első héber igéje a
haqar ami magyarul a “megvizsgál / kutat / szondáz” igéknek felel meg. Ehhez kapcsolódik
az isteni kutatás-vizsgálódás tárgya, ami átöleli az egész emberi létet, a jelent,
a jelen előtti létet, amire a zsoltáros a 15-16 versekben utal: “létem soha nem volt
rejtve előtted, amikor a homályban keletkeztem és a föld mélyén elindult életem, szemed
már látta tetteimet, és könyvedben mind felírtad őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt
még egy is megjelent belőlük”.
Ha mindez igaz, a hívő, az Isten-félő ember
ezt nem ellenőrzésként éli meg, hanem vigaszként. Ha Isten valóban kutatja-szondázza
még a gondolatainkat is, ez reménnyel, nyugodtsággal tölthet el bennünket. Istenre
rá lehet hagyatkozni! Merhetünk gondolkozni, gondolatot fűzni, vágyakozni, reménykedni.
A vezérfonal (szövevény) ami életünket alkotja, a cselekedeteink összessége
és még előtte, a szándékaink, a vágyaink, nos, mindez Isten előtt nyitott és világos
könyv. Elmerjük hinni, hogy ez így van? Tovább fűzve ezt a gondolatat: ismerjük-e
valóban titkos gondolatainkat a szinte ki nem fejezett kérő imát, a rejtett vágyainkat?
Ezzel kapcsolatban egy ajándékról szeretnék beszámolni, ami egyben köszönet is és
tanúságtétel az isteni gondviselésről.
Egy utazásról van szó, amit szinte sem
remélni sem megvalósítani nem tudtam volna a magam erejéből. Szeptember elején, 8
év után találkoztam itt Rómában egy Jeruzsálemben élő biblikus tanár-kollégámmal,
Massimo Pazzini ferences atyával. Minden bevezető kérdés nélkül nekem szögezte: “Ha
Jeruzsálembe kellene jönnöd kutatómunkát végezni, könyveket venni vagy másolni, szívesen
támogatunk, kifizetjük a szállásodat”. Megköszönve elhárítottam, mondván, hogy nincs
lehetőségem arra, hogy megvegyem a repülőjegyet és magukat a könyveket, újakat vagy
használtakat.
E találkozás után egy héttel megkeresett egy passzionista atya,
akivel, pár évvel ezelőtt Brescia-ban szerveztünk egy kétnapos biblikus előadást a
zsidó-keresztény húsvét párhuzamáról, ami nagy sikert aratott. A passzionista atya,
hasonlóan Pazzini atyához, minden bevezetés nélkül ezt mondta: “Ha esetleg el szeretnél
menni Jeruzsálembe, kérlek, csak szólj és támogatom a repülő jegyet”.
Először
azt gondoltam a két atya összebeszélt, meg azt hogy tréfáról van szó, de amikor megkaptam
a kifizetett repülőjegyet, feltettem Istennek a kérdést:
“Uram, mire kell,
hogy használjam ezt a lehetőséget?” És rögtön eszembe jutott: szakirodalmat, biblikus
szövegmagyarázatokat szeretnék beszerezni és főleg kabalisztikus könyveket meg a Zohart,
amikre titokban sóvárogtam, de amik Európában elérhetetlenek, illetve nagyon drágák,
Jeruzsálemben viszont sokkal olcsóbbak. A kabala, vagyis a zsidó misztika régebben
foglalkoztat, és erről a témáról májusban tartottam egy előadást a “Viaggio” (Utazás)
kiadó felkérésére.
Akkor határoztam el, hogy egy ghemátria-kabalisztikus szótárt
szeretnék megírni, mivel ez egy régóta dédelgetett tervem, de ehhez alig van szakirodalmam.
A Zohar (il libro dello Splendore) öt kötetből áll és egy komoly munkához eredeti
nyelven kell azt tanulmányozni. Ami viszont nagyon drága. Mindezt végiggondolva megköszöntem
mindkét atyának a váratlan ajánlatot (hangsúlyozni szeretném, hogy egyikük sem tudott
a titkos vágyaimról, gondolataimról a könyvekkel kapcsolatban) és elhatároztam, hogy
elutazom. Csakhogy az az összeg, ami a könyvek beszerzését illeti, hiányzott. Mit
tegyek? Mondjam le a repülőjegyet és a szállást? Nem, hanem egy perselybe elkezdtem
gyűjteni az adományokat.
A Facebookra is feltettem a következő szöveget: “Linder
Ágnes biblikus tanár vagyok, kaptam egy lehetőséget arra, hogy Jeruzsálembe menjek,
az utazásom célja könyvek vétele, főleg kabalisztikus irodalom, szótárok és fénymásolatok
a Héber egyetemen. Nincs anyagi keretem erre, kérek minden kollégámat, barátomat,
hogy segítsen. Hálásan köszönöm előre is”. Nagyon sok barátom, barátnőm, magyarok,
és olasz hívek a római S. Giulio plébániáról segítettek adományokkal, sőt még ismeretlenül
is, egy Bécsben élő atya is küldött egy jelentős összeget. Isten fizesse meg mindenkinek
a nemes segítséget!
“Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e
vagy állok, gondolataimat látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek, minden
utam világos előtted” (v. 2).
“Létem soha nem volt elrejtve előtted….szemed
már látta tetteimet, s könyvedben mind felírtad őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt
még egy is megjelent belőlük. Terveid, Uram, felfoghatatlanok…” (v. 16-17).
Kételkedhet-e
a hívő ember az isteni Gondviselésben? Maimonidész (1204) „A tévelygők útmutatója”
című könyvében Platót idézve hosszú oldalakon fejtegeti, hogy “minél jobban ráhagyatkozunk
a Gondviselésre, annál hatékonyabban tapasztalhatjuk meg a segítséget. Minél jobban
ismerjük Istent, annál jobban az oltalmában vagyunk”.
Jézus azt tanítja, hogy
Mennyei Atyánk tudja, mire van szükségünk (Mt 6). Isten országát és annak igazságát
keresve merhetünk kérni, gondolatban és imában: higgyük szilárdan, hogy Isten előtt
a sötétség is fény.
A 139. zsoltár egy kérő imával fejeződik be. A zsoltáros
arra buzdítja Istent, hogy: “Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbára
és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el
az örök útra!” Ámen, így legyen.