Ferenc pápa összekapcsolja a lelkipásztori gyöngédséget az egyház tanításával – interjú Müller érsekkel, a Hittani Kongregáció prefektusával

Gerhard Ludwig Müller érsek, a Hittani Kongregáció prefektusa decemberben interjút adott a „Corriere della Sera” c. olasz napilapnak. Ebben többek között kommentálta Ferenc pápa „Evangelii gaudium” k. apostoli buzdítását és annak fogadtatását. „Egyesek úgy értelmezik az „Evangelii gaudium” buzdítást, mintha a Szentatya kedvezni kívánna a helyi egyházak önállóságának, annak a tendenciának, hogy eltávolodjanak Rómától. Ez azonban nem lehetséges.
A partikularizmus, csakúgy, mint a centralizmus, eretnekség. Első lépést jelentene az autokefália felé. A katolikus egyház helyi egyházakból áll, de egyetlen egyházat alkot. Nem léteznek „nemzeti” egyházak, mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. A II. Vatikáni Zsinat konkrétan elmagyarázza a pápa és a püspökök, a péteri primátus és a kollegialitás közötti kapcsolatot. A római pápa és az egyes püspökök hatalma isteni eredetű, Jézus Krisztus elrendelése alapján. A kollegialitás és a püspökök közötti együttműködés, „cum Petro” és „sub Petro” (Péterrel és Péter vezetésével) szintén ebben találja meg alapját.

De a pátriárkátusok és a püspöki konferenciák, történelmileg és ma is pusztán az egyházi, emberi joghoz tartoznak. A püspöki konferenciák elnökei, bár fontos szerepük van, mindössze koordinátorok, semmivel sem többek, nem helyettes pápák!” – fejtette ki az interjúban Gerhard Ludwig Müller érsek, a Hittani Kongregáció prefektusa. Minden püspöknek közvetlen és azonnali kapcsolata van a pápával.
Nem tehetjük meg, hogy decentralizáljuk a konferenciákat, mivel egy új centralizmus veszélye állna fenn ezzel: az elnökség, amely minden információval rendelkezik és a püspökök, akiket elárasztanak a dokumentumok, anélkül, hogy lenne idejük felkészülni szolgálatukra.
Mit ért Ferenc pápa a „pápaság megtérése” kifejezésen és azon, hogy a konferenciáknak kellene némi hiteles doktrinális hatósággal rendelkezniük?
Erre a kérdésre Müller érsek a következőket válaszolta: „A pápa abból a megfontolásból indult ki, amelyet II. János Pál tett 1995-ben a primátus gyakorlásáról „Ut unum sint” k. Enciklikájában. Világos az álláspont, amely az ökumenikus dimenzióra és a kollegialitásra vonatkozik. Ami a konferenciákat illeti, bizonyos feltételek között rendelkeznek Tanítóhivatalbeli hatósággal is: amikor például elkészítik a helyi katekizmust, foglalkoznak a misekönyvvel, egyetemeket és teológiai fakultásokat vezetnek. Konkrét területen fejtik ki tevékenységüket.

A pápa nem tudhat mindenről, ami az egyes országokban történik. Arról van szó, hogy meg kell találni a helyes gyakorlati egyensúlyt. Nem ismételhetünk meg régi hibákat, mint a konciliarizmus, amely olyan egyházkép, miszerint az egyház legfőbb hatalmi szerve az egyetemes zsinat és a pápa is neki van alávetve, vagy a gallikanizmus, miszerint a világi hatalom egyenlő a pápai hatalommal, vagy a kurializmus, miszerint minden hatalom a pápai udvar (Kúria) és hivatal kezében fut össze.

2013-ban tanúi lehettünk egy pápa lemondásának. Valami megváltozott a pápaságban? A kérdésre Müller érsek így felelt: „Természetesen XVI. Benedek lemondása meglepő és abszolút értelemben új eset volt: azt mondta, hogy már nem érez erőt ennek a nagy feladatnak a teljesítéséhez, amely még nehezebbé vált az információk globalizálásának korában. Azért döntött így, hogy meg lehessen választani az új pápát és most Ferenc „a” pápa. Ratzinger pedig olyan, mint egy egyházatya és gondolatai tovább élnek. Ferenc pápa gyakran idézi azért is, hogy hangsúlyozza a teológiai folytonosságot. A pápa azonban csak egyetlen személy lehet, nincs két pápa. Az egyház egységének alapja és örök princípiuma. A bíborosok választották meg, de a Szentlélek sugallatára.

A pápa rendelkezik azzal a karizmával, hogy nem csak teológiai fogalmakkal fejezi ki magát, hanem olyan képekkel is, amelyek közel állnak az emberek szívéhez, kifejezik Jézus közelségét mindnyájunkhoz. Mi, teológusok gyakran kockáztatjuk, hogy bezárkózunk az akadémiai gondolkodás világába. Ferenc pápa azonban nem jár más utakon: összekapcsolja a lelkipásztor gyöngédségét az egyház tanításával, amely nem bármiféle elmélet, hanem a helyes doktrína, a kinyilatkoztatás teljességében. A hit elsőszámú őrzője Péter és utóda, mint Róma püspöke. És mi a Kongregációban, ebben közvetlenül szolgáljuk a pápát – mondta interjújában Gerhard Ludwig Müller érsek, a Hittani Kongregáció prefektusa.

(vm)