A Jézussal való kapcsolat megóvja a papokat a világias gondolkodástól és Nárcisz-isten
bálványimádásától
A valódi pap, akit
Isten kent fel népe számára, szoros kapcsolatban van Jézussal: amikor ez hiányzik,
akkor a pap „kenetteljes”, bálványimádó lesz, aki „Nárcisz-isten” híve – fejtette
ki január 11-én, szombaton reggel mondott homíliájában Ferenc pápa.
A Szent
Márta-házban bemutatott szentmisén a pápával koncelebrált Angelo Bagnasco bíboros,
az olasz püspöki konferencia elnöke, valamint a genovai főegyházmegye papjainak egy
csoportja.
Ferenc pápa homíliáját teljes egészében a papoknak szentelte. Szent
János első leveléhez fűzött kommentárt, ahhoz a részhez, amely arról szól, hogy örök
életünk van, mert hiszünk Jézus nevében. A pápa feltette a kérdést: milyen a papok
kapcsolata Jézussal? Egy papnak ugyanis az ereje ebben a kapcsolatban van. Jézus,
amikor növekedett népszerűségében, az Atyához ment, pusztaságokba vonult vissza és
imádkozott. Ez számunkra, papok számára az összehasonlítási alap: megyünk-e, vagy
sem Jézushoz; mi a helye Jézus Krisztusnak papi életemben? Élő-e ez a kapcsolat, olyan,
mint a tanítvány és a Mester közötti kapcsolat, testvéri kapcsolat, szegény ember
kapcsolata Istennel, vagy kissé mesterkélt – amely nem a szívből jön? – tette fel
a kérdést a pápa, majd így folytatta:
Minket a Szentlélek kent fel, és amikor
egy pap eltávolodik Jézus Krisztustól, elveszítheti ezt a kenetet. Életében nem: alapvetően
rendelkezik vele, de veszít belőle. Ahelyett, hogy felkent lenne, végül kenetteljes
lesz. És milyen sok rosszat tesznek az egyháznak a kenetteljes papok! Azok, akik erejüket
a mesterséges dolgokra fordítják, a hiúságra, mézesmázos magatartásra, nyelvezetre.
Hányszor halljuk fájdalommal: „Ez a pap olyan, mint egy lepke, mert mindig hiúságokkal
foglalkozik. Nincs kapcsolata Jézus Krisztussal! Elvesztette a kenetet: kenetteljessé
lett”.
A pápa hozzátette: nekünk, papoknak számos korlátunk van: mindnyájan
bűnösök vagyunk, mindnyájan. De ha Jézus Krisztushoz megyünk, ha keressük az Urat
az imában, - a közbenjáró imában, az imádatban, akkor jó papok vagyunk, bár bűnösek
vagyunk. De ha eltávolodunk Jézus Krisztustól, akkor ezt más, világias magatartásokkal
kell pótolnunk. Ezért van annyi féle figura – vállalkozó, kereskedő pap.
Azonban
az a pap, aki imádja Jézus Krisztust, aki beszél Jézus Krisztussal, aki keresi Jézus
Krisztust, aki hagyja, hogy Jézus Krisztus keresse őt: ez életünk középpontja. Ha
ez nem áll fenn, akkor mindent elveszítünk. És akkor mit adunk majd az embereknek?
Kapcsolatunk Jézus Krisztussal, a népéért felkentek kapcsolata növekedjen bennünk,
papokban minden nap egyre jobban – hangzott a pápa buzdítása.
Nagyon szép,
amikor olyan papokra találunk, akik életüket valóban papként élték le, akikről az
emberek ezt mondják: Igen, nagyon rossz természete van, de igazi pap! És az emberek
megérzik ezt! Amikor azonban az emberek látnak ún. bálványimádó papokat, akik Jézus
helyett kis bálványokkal rendelkeznek, egyesek „Nárcisz-isten” hívei, akkor az emberek
így szólnak: „szegény, szerencsétlen”.
Az, ami megóv bennünket a világiasságtól,
a bálványimádástól (ez az ami kenetteljessé tesz bennünket), az, ami megőrzi számunkra
a kenetet, az a Jézus Krisztussal való kapcsolat. Nektek, akik ma olyan kedvesek voltatok
és eljöttetek, hogy itt velem koncelebráljatok, ezt kívánom: veszítsetek el mindent
az életben, de ne veszítsétek el ezt a kapcsolatot Jézus Krisztussal! Ez a ti győzelmetek.
Így haladjatok előre! – fejezte be szombat reggeli homíliáját Ferenc pápa.