A hit mindenre képes. Bízzuk magunkat Istenre bátran! – buzdított péntek reggeli homíliájában
Ferenc pápa
„Az egyház tele van
legyőzött keresztényekkel”, akik csak „félig vannak meggyőződve” . Ezzel szemben a
hit mindenre képes és legyőzi a világot, de szükség van a bátorsághoz, hogy Istenre
bízzuk magunkat - szögezte le Ferenc pápa január 10-én, pénteken reggel a Szent Márta-házban
bemutatott szentmisén.
Homíliájának középpontjában a Szent János első leveléből
(4,19-5,4) vett szakasz állt, amelyben az apostol nyomatékosan ismétli azt a szót,
ami számára a keresztény élet kifejezése: „maradjunk az Úrban”, hogy szeressük Istent
és szeressük testvéreinket. Ez az „Isten szeretetében való maradás” a Szentlélek
és hitünk műve, amely konkrét hatást eredményez.
Bárki, aki Isten szeretetében
marad, bárki, akit Isten nemzett, bárki, aki a szeretetben marad, legyőzi a világot
és hitünk maga a győzelem. A mi részünkről a hit, Isten részéről a Szentlélek az,
aki az Isten szeretetében maradás kegyelmének művét véghez viszi. A mi részünkről
a hit! – ismételte meg Ferenc pápa. Ez az a győzelem, ami legyőzte a világot: a mi
hitünk. Hitünk mindenre képessé tesz! Győzelmet jelent! Jó lenne, ha ezt gyakran ismételnénk
mi is, mert sokszor legyőzött keresztények vagyunk. Az egyház tele van legyőzött keresztényekkel,
akik nem hisznek abban, hogy a hit győzelem; akik nem élik meg ezt a hitet. Mert ha
nem éljük meg ezt a hitet, akkor bekövetkezik a kudarc és a világ, a világ fejedelme
győzedelmeskedik.
Jézus dicsérte a vérfolyásos asszony, a kánaáni asszony
vagy a született vak hitét és azt mondta, hogy ha valakinek csak annyi hite van, mint
egy mustármag, akkor hegyeket mozgathat. Ez a hit két magatartást igényel részünkről:
egyrészt valljuk meg hitünket, másrészt bízzuk magunkat Istenre.
A hit azt
jelenti, hogy megvalljuk Istent, azt az Istent, aki kinyilatkoztatta magát nekünk,
atyáink idejétől kezdve napjainkig; ő a történelem Istene. Ez az amit minden nap elimádkozunk
a Hiszekegy imában. Egy dolog, a Credo-t szívből jövően imádkozni, egy másik pedig,
ha papagájként ismételjük a szavakat, nem igaz? - tette fel a kérdést Ferenc pápa.
Hiszek egy Istenben, hiszek Jézus Krisztusban...Hiszek abban, amit mondok? Ez a hitvallás
hiteles, vagy csak úgy emlékezetből mondom, mert így kell csinálni? Vagy csak félig
hiszek? Megvallani a hitet! Az egészet, nem csak egy részét! Az egészet! És meg kell
őrizni ezt a hitet teljes egészében, mint ahogy eljutott hozzánk a hagyomány útján:
az egész hitet! Hogyan tudom megállapítani, hogy jól vallom-e meg a hitemet? Van ennek
egy jele: aki jól megvallja a hitét, az egész hitet, az képes imádni Istent.
Tudjuk,
hogy hogyan kell kérni Istentől, hogyan kell megköszönni Istennek, de imádni Istent
és dicsőíteni Istent ez ennél több! Csak az képes az adorációra, akinek ilyen erős
a hite – mondta Ferenc pápa, majd hozzátette: „Merem azt állítani, hogy az egyház
életének hőmérséklete kissé alacsony ezen a téren: kevéssé vagyunk képesek az imádatra,
egyesek igen.. Ez azért van, mert a hit megvallásában nem vagyunk teljesen meggyőződve,
vagy csak félig vagyunk meggyőződve. Tehát az első magatartásforma a hit megvallása
és a hit megőrzése. A másik pedig az, hogy Istenre bízzuk magunkat:
Az a férfi
vagy az a nő, akinek hite van, Istennek ajánlja magát: Istenre bízza életét. Pál,
életének egy sötét pillanatában ezt mondta: „Tudom jól, kire bíztam magam!” Istenre!
Jézus Krisztus Urunkra! Istenre bízni magunkat: ez vezet el bennünket a reményhez.
Amint a hit megvallása elvezet bennünket az imádáshoz és Isten dicséretéhez, Istenre
bízni magunkat a reménység magatartásához vezet el. Sok keresztény reménysége túlságosan
felhigított, nem elég erős: gyenge remény. Miért? Mert nincs erejük és bátorságuk,
hogy az Úrra hagyatkozzanak. De ha mi, keresztények hiszünk és megvalljuk, megőrizzük
hitünket, hitünk őrzőivé válunk és Istenre bízzuk magunkat, akkor győzedelmes keresztények
leszünk. Ez az a győzelem, amely legyőzte a világot: a mi hitünk - fejezte be péntek
reggeli homíliáját Ferenc pápa.