"Jézust hallgassuk, ne a hamis prófétákat!" – Ferenc pápa homíliája
A keresztény tud őrködni
szíve felett és meg tudja különböztetni, hogy mi származik Istentől és mi a hamis
prófétáktól – fejtette ki Ferenc pápa kedd reggeli homíliájában. Január 7-én, kedden
reggel Ferenc pápa a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén ismételten leszögezte,
hogy Jézus útja a szolgálat és az alázat útja. Ezt kell követnie minden kereszténynek.
„Maradjatok az Úrban” – Ferenc pápa János apostol buzdításából indult ki homíliájában.
Ez olyan életre szóló tanács, amelyet János szüntelenül hangoztat. Annak a kereszténynek,
aki az Úrban akar maradni, tudnia kell, hogy mi történik saját szívében – ez az egyik
magatartásforma, amelyet János apostol megjelöl. Ezért ne higgyünk minden léleknek,
hanem tegyük őket próbára. Szükség van a jó és a rossz szellemek közötti megkülönböztetésre.
Fel kell ismernünk, hogy a kérdéses dolog hatására az Úrral maradunk-e, vagy
eltávolodunk tőle. Szívünkben mindig vannak vágyak, kívánságok, gondolatok. De fel
kell tennünk a kérdést: ezek az Úrtól vannak-e, vagy vannak közöttük olyanok, amelyek
eltávolítanak az Úrtól? János apostol ekkor arra buzdít bennünket, hogy tegyük próbára
azt, amit gondolunk, és amit kívánunk. Ha ez az Úr vonalát követi, akkor jó, de ha
nem…
Tegyétek próbára, vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy megértsétek, valóban
Istentől jönnek-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban (vö. 1 Jn 4,1). Próféták
vagy próféciák, vagy javaslatok: Én ezt szeretném csinálni! De ez nem vezet el téged
az Úrhoz, hanem eltávolít Tőle. Ezért szükséges, hogy éberek legyünk. A keresztény
olyan férfi vagy olyan nő, aki tud éberen őrködni szívén. Nagyon sokszor szívünkben
jönnek-mennek a dolgok; egy kispiachoz hasonlít, mindent megtalálsz benne. De ez nem
lehetséges! Ahhoz, hogy az Úrban maradjunk, különbséget kell tennünk: – ez az Úrtól
van, ez pedig nem.
Mi tehát a kritériuma annak, hogy megértsük: ez a dolog
Krisztustól vagy az antikrisztustól jön? Szent János gondolata világos, egyszerű:
„Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus
Krisztus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja
Jézust, nem Istentől való”. (Jn 4,2-3). Tehát az antikrisztus szelleme. Mit jelent
azonban az, hogy elismerjük, hogy az Ige Testben jött el? Azt jelenti, hogy elismerjük
Jézus Krisztus útját, elismerjük, hogy Ő, Isten létére lealacsonyodott, megalázta
önmagát, egészen a kereszthalálig.
Ez Jézus Krisztus útja: a lealacsonyodás,
a teljes megaláztatás. Ha egy gondolat, egy vágy az alázatnak, a lealacsonyodásnak,
a mások szolgálatának útjára visz, akkor Jézus útja. Ha azonban az önteltség, a hiúság,
a gőg, egy elvont gondolat útjára visz, akkor nem Jézusé. Gondoljunk Jézus megkísértésére
a pusztában: a sátánnak mind a három javaslata el akarta távolítani Jézust ettől az
úttól, a szolgálat, az alázat, a megaláztatás, a szeretet útjáról. Azonban Jézus életével
hajtott végre karitatív cselekedetet. A három kísértésre Jézus nemet mond: Nem, nem
ez az én utam!
A pápa ezután mindenkit arra szólított fel: gondolkozzon el
arról, hogy mi megy végbe szívében. Mire gondolunk, mit érzünk, mit akarunk, mérlegeljük-e
a lelkeket? Tegyük fel magunknak a kérdést: mérlegelem-e, amit gondolok, amit akarok,
amit kívánok – vagy mindent elfogadok?
Gyakran a szívünk egy utca, ahol mindenki
fel-alá jár. Vajon mindig azokat a dolgokat választom-e, amelyek Istentől jönnek?
Tudom-e, hogy melyek azok, amelyek Istentől jönnek? Ismerem-e gondolataim, vágyaim
megítélésének valódi kritériumait? Gondoljunk erre és ne feledjük, hogy a szempont
az Ige Megtestesülése. Az Ige testben jött el: ez Jézus Krisztus! Jézus Krisztus emberré
lett, Isten emberré lett, lealacsonyította magát, megalázta magát szeretetből, hogy
mindnyájunkat szolgáljon. János apostol megadja nekünk a kegyelmet, hogy megismerjük,
mi megy végbe szívünkben és a bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni, mi az,
ami Istentől származik és mi az, ami nem.