Isten mindenkit meghív, hogy legyen része népének – a pápa Úrangyala imádsága Vízkereszt
ünnepén
Január 6-án, délben,
az ünnepélyes szentmise után Ferenc pápa a Vatikáni Apostoli Palota ablakából köszöntötte
a Szent Péter téren és a környező utcákon a szokásosnál is nagyobb számban megjelent
híveket, zarándokokat.
Kedves Testvérek! Jó napot kívánok! – kezdte beszédét
Ferenc pápa. Ma Urunk megjelenését, Epifániáját ünnepeljük. Ez az ünnep kapcsolódik
ahhoz a bibliai történethez, amely elbeszéli, hogy a Napkeleti Bölcsek Betlehembe
érkeztek, hogy leróják tiszteletüket a Zsidók Királya előtt: ezt az epizódot Benedek
pápa csodálatosan kommentálta Jézus gyermekségtörténetéről szóló könyvében. Ez volt
ugyanis Krisztus első „megnyilvánulása” az emberek között. Az Úr Epifániája tehát
rámutat, hogy a Jézus által elhozott üdvösség egyetemes. Ennek a napnak a liturgiája
ezt hirdeti: „Imádni fog téged Uram, a Föld minden népe”. Mert Jézus mindnyájunkért,
minden népért eljött. Mindenkiért! Valóban, ez az ünnep kettős mozgást tár fel
előttünk: egyrészt Isten megindul a világ, az emberiség felé – az egész üdvösségtörténet
Jézusban csúcsosodik ki, - másrészt pedig az emberek indulnak el Isten felé. Gondoljunk
a vallásokra, az igazság keresésére, a népek haladására a béke, a belső béke, az igazságosság,
a szabadság felé. Ezt a kettős mozgást kölcsönös vonzás serkenti. Isten részéről mi
vonz bennünket? Az irántunk való szeretet: gyermekei vagyunk, szeret bennünket és
meg akar szabadítani bennünket a rossztól, a betegségektől, a haláltól és otthonába,
Országába akar elvinni bennünket. „Isten, tiszta kegyelemből, vonz minket, hogy magával
egyesítsen bennünket” (Evangelii gaudium k. Apostoli buzdítás, 112. pont). A mi
részünkről is létezik a szeretet, a vágy: vonz bennünket a jó, az igazság, az élet,
a boldogság, a szépség… Jézus a találkozási pontja ennek a kölcsönös vonzásnak és
ennek a kettős mozgásnak. Isten és ember: Jézus. Isten és ember. De kié a kezdeményezés?
Mindig Istené! Isten szeretete mindig megelőzi a miénket! Mindig Isten kezdeményez.
Isten vár, hív bennünket, de a kezdeményezés mindig az övé. Jézus Isten, aki emberré
lett, megtestesült, értünk megszületett. Az új csillag, amely megjelent a Napkeleti
Bölcseknek, Krisztus születésének jele volt. Ha nem látták volna a csillagot,
akkor nem keltek volna útra. A fény megelőz minket, az igazság, a szépség megelőznek
bennünket. Isten előttünk jár. Izajás próféta mondta: „Isten olyan, mint a mandulafa
virága”. Miért? Mert azon a földön elsőnek a mandulafa virágzik. És Isten mindig megelőz
bennünket. Megelőz bennünket kegyelme; és ez a kegyelem Jézusban jelent meg. Jézus
az Epifánia. Ő, Jézus Krisztus Isten szeretetének megnyilatkozása. Velünk van. Az
egyház teljes egészében benne van Istennek ebben a világ felé való mozgásában: öröme
az evangélium, Krisztus világosságának visszatükrözése. Az egyház azoknak a népe,
akik megtapasztalták ezt a vonzást és azt önmagukban hordozzák, szívükben és életükben.
„Szeretném, őszintén szeretném tiszteletteljesen azt mondani azoknak, akik távol érzik
magukat Istentől és az egyháztól, azoknak, akik félénkek és közömbösek: az Úr téged
is hív, arra hív, hogy legyél része népének és ezt nagy tisztelettel és szeretettel
teszi! (113. pont). Az Úr hív téged. Az Úr keres téged. Az Úr vár téged. Az Úr nem
folytat prozelitizmust (erőszakos térítést), szeretet ad és ez a szeretet keres téged,
vár téged, téged, aki ebben a pillanatban nem hiszel vagy távol vagy. Ez Isten szeretete.
Kérjük Istentől az egész egyház számára az evangelizálás örömét, mert az egyházat
Krisztus küldi, „hogy minden embernek és nemzetnek föltárja és kiárassza Isten szeretetét”
(Ad gentes, 10). Szűz Mária segítsen bennünket, hogy mindnyájan misszionárius
tanítványok lehessünk, kis csillagok, akik tükrözik fényét. Imádkozzunk, hogy a szívek
megnyíljanak és befogadják az üzenetet. Minden ember eljusson arra, hogy az „evangélium
által az ígéret részesei” lehessenek (vö. Ef 3,6). Az Úrangyala elimádkozása után
Ferenc pápa köszöntötte a keleti egyházak híveit, akik január 7-én ünneplik Szent
Karácsony ünnepét. A béke, amelyet Isten adott Jézus születésével, a megtestesült
Igével az emberiségnek, mindenkiben erősítse meg a hitet, a reményt és a szeretetet,
adjon támaszt a megpróbáltatásoktól sújtott keresztény közösségeknek, egyházaknak.
Epifánia egyben, a Szent Gyermekség Pápai Műve javaslatára a Missziós Gyermekek
napja. A plébániákon sok gyermek, főszereplőként hasonló korú társai felé a szolidaritás
gesztusával fordul, kitágítva ezáltal a testvériség látóhatárait. „Kedves gyermekek
és fiatalok, imátokkal és elkötelezettségetekkel együttműködtök az egyház küldetésével.
Köszönöm nektek és megáldalak benneteket” – mondta Ferenc pápa a missziós gyermekekhez
fordulva. A pápa köszöntötte a téren jelen lévő családokat, plébániai csoportokat
és társulásokat, a „Laudate Pueri” kórust, amely a délelőtti szentmisén a Sixtus-kápolna
kórusával együtt énekével kísérte a szertartást. Külön üdvözölte az olasz hagyomány
szerint január 6-án szokásos történelmi-folklorisztikus felvonulás résztvevőit. Mindenkinek
szép Vízkereszt ünnepet és jó ebédet kívánt, majd „viszontlátásra” köszöntéssel búcsúzott
a hívektől.