A Napkeleti Bölcsek arra tanítanak bennünket, hogy „szent ravaszsággal” őrizzük meg
a hitünket – Ferenc pápa homíliája
„Keressük Isten világosságát
a mi kis fényünkkel és ne elégedjünk meg egy középszerű élettel". Ez a buzdítás állt
Ferenc pápa homíliájának középpontjában azon a szentmisén, amelyet január 6-án, Vízkereszt
ünnepén délelőtt 10 órai kezdettel mutatott be a Szent Péter bazilikában.
Epifánia,
Urunk megjelenése azt jelenti, hogy kitartással követünk egy fényt, mindaddig, amíg
rá nem találunk egy nagyobb és mindent beragyogó világosságra, amely örökre megváltoztatja
az életünket. Epifánia egyben visszataszító sötétség, amely esetleg álruhát ölt fényből,
de a valóságban gátlástalanul azon mesterkedik, hogy megvédje saját kiváltságait.
Epifánia egy csillag és egyben Heródes, egy út és az út akadálya, mint ahogy
ez mindig előfordul a hit keresésének útján. Ferenc pápa ezek köré a jelképek köré
építette fel Vízkereszt ünnepén mondott homíliáját. Mindenekelőtt az ünnep főszereplőihez,
a Napkeleti Bölcsekhez fűzte gondolatait. Az égbolton megjelent csillag arra készteti
őket, hogy elinduljanak Krisztus nagy világosságának keresésére.
A Három Királyok
hűségesen követik a lelküket elárasztó fényt és találkoznak az Úrral. A Napkeleti
Bölcsek útvonala jelképezi minden ember elrendeltetését: életünk szüntelen előrehaladás,
megvilágít bennünket a fény, amely az utakat jelzi, hogy megtaláljuk az igazság és
a szeretet teljességét, amelyet mi, keresztények Jézusban, a világ világosságában
ismerünk fel.
A mai keresztényeknek is meg van a csillaguk: az evangélium,
amelyet olvasnunk kell, amelyről el kell elmélkednünk, hogy megtapasztaljuk Jézust
és szeretetét. Útkeresés közben azonban előfordulhat, hogy kissé elveszítjük vezércsillagunkat,
mint ahogy ez a Napkeleti Bölcsekkel is történt, amikor keresztezték Heródes árnyékát.
Heródes gyanakvó volt és aggódott egy kicsiny, törékeny azonban számára veszélyes
„vetélytárs” születése miatt.
Valójában Jézus nem azért jött, hogy megdöntse
e nyomorúságos báb hatalmát, hanem azért, hogy legyőzze a világ Fejedelmét. A király
és tanácsosai azonban érzik, hogy meginog hatalmuk állványzata, attól félnek, hogy
a játékszabályokat a fejük tetejére állítják, leleplezik a látszatokat. Az uralkodásra,
sikerre, birtoklásra, korrupcióra épülő egész világ egy Gyermek miatt válságba kerül!
Heródes eljut egészen odáig, hogy gyermekeket gyilkoltat le. Egy egyházatya mondta:
„Te megölöd a gyermekek testét, mert a félelem megöli szívedet”. Valóban: Heródes
félt és a félelem következtében megőrült – mondta a pápa.
Ha a világias gondolkodás
sötétsége kissé el is homályosítja a csillag látványát, a negatív hatástól eltávolodva
a Mágusok ismét megtalálják a fényt és a Betlehembe vezető utat. Ferenc pápa ezután
arra hívta fel a hívek figyelmét, amit a Napkeleti Bölcsek hazatérésük pillanatában
tettek. Ez pedig nem más, mint „szent ravaszságuk”, ami arra készteti őket, hogy ne
essenek bele a Heródes által felállított csapdába.
A bölcsek, ezzel a „szent
ravaszsággal” megőrizték a hitet. Nekünk is meg kell őriznünk hitünket. Meg kell őriznünk
attól a sötétségtől. De sokszor előfordul, hogy a sötétség a fény álarcát veszi magára.
Mert Szent Pál szerint olykor „maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát”(2Kor
11,14). És itt szükség van a „szent ravaszságra” ahhoz, hogy megőrizzük a hitet a
szirének énekétől, akik ezt mondják: „Nézd, ma ezt és ezt kell tennünk”. A hit azonban
kegyelem, ajándék. Az a feladatunk, hogy megőrizzük azt ezzel a „szent ravaszsággal”,
az imával, a szeretettel, a karitatív cselekedetekkel.
A Napkeleti Bölcsek
magatartásában van még egy fontos tanulságos szempont, amire a pápa a hívek figyelmét
felhívta. A Mágusok azt tanítják, hogy ne elégedjünk meg egy középszerű, jelentéktelen
élettel, hanem hagyjuk, hogy mindig magával ragadjon bennünket az, ami jó, ami igaz,
ami szép, vagyis Isten, aki mindezt magába foglalja. Azt tanítják, hogy ne hagyjuk
magunkat félrevezetni a látszat által, ne tévesszen meg bennünket az, ami a világ
számára nagy, bölcs és hatalmas.
Nem szabad ennél megállnunk. Szükség van
rá, hogy megőrizzük a hitet, túl minden világias gondolkodáson. Induljunk el Betlehem
felé, oda, ahol egy egyszerű peremvidéki otthonban, egy szeretettel és hittel teli
anyuka és apuka között felragyog a magasból felvirradt Nap, a világegyetem Királya”
– mondta Vízkereszt ünnepén homíliájában Ferenc pápa.