„Ébresszétek fel a világot!” – Ferenc pápa beszélgetése a legfőbb szerzetes elöljárókkal
Az olasz jezsuiták folyóirata, a La Civiltà Cattolica, január 3-án mind nyomtatásban,
mind digitális formában (www.laciviltacattolica.it) hosszú beszélgetést tett közzé,
amelyre november 29-én került sor Ferenc pápa és a Legfőbb Szerzetesi Elöljárók Uniójának
(Usg) tagjai között. A találkozó végén a Szentatya bejelentette, hogy 2015 az Istennek
Szentelt Élet éve lesz. P. Antonio Spadaro, a folyóirat igazgatója jelen volt a 120
legfőbb elöljáró között: Rögzítette a kötetlen és spontán beszélgetést, illetve a
cikkben beszámol a találkozó krónikájáról is.
„A szíveket kell kiképezni. Egyébként
kis szörnyeket nevelünk. És akkor ezek a kis szörnyek nevelik majd Isten népét. Ettől
valóban libabőrös leszek” – ez Ferenc pápa egyik legerőteljesebb kijelentése a beszélgetés
során. Spadaro atya, aki az esemény kiváltságos krónikása lehetett, azt írja, hogy
az eredeti program szerint mindössze egy formális találkozóról volt szó, ami azonban
háromórás párbeszéddé alakult. A beszélgetés középpontjában azok a legfőbb kihívások
álltak, amelyekkel a szerzetesi életnek és az egyháznak napjainkban szembe kell néznie.
A számos téma közül a következőket emelte ki: az élet összetett jellege, amelynek
elemei a kegyelem és a bűn; hogyan legyünk próféták a mai társadalomban, a testvériség
kérdése, a „novíciákkal való kereskedelem”, vagyis az a jelenség, hogy számos kongregáció
házat nyit külföldi országokban azzal a céllal, hogy hivatásokat toborozzon, a novíciákat
pedig Európába telepítse át.
A pápa elítélte továbbá az álszent és fundamentalista
magatartásokat, dicsérettel illette XVI. Benedek szilárd elhatározását, hogy szembenéz
a visszaélésekkel. Előtérbe került a karizmák fontossága, a gyöngédség, valamint annak
a képessége, hogy „simogatással” próbáljuk megoldani a személyes ellentéteket, konfliktusokat.
A beszélgetés első témája a szerzetesek önazonosságának és küldetésének jelentősége
volt. „Az evangéliumi radikalizmus nem pusztán a szerzetesek sajátja, hanem mindenki
feladata” – szögezte le a pápa. Azonban a szerzetesek különleges, prófétai módon követik
az Urat. Ez az a tanúságtétel, amelyet Ferenc pápa a szerzetesektől vár. Legyenek
olyan férfiak és nők, akik képesek „felébreszteni a világot”.
Az élet összetett:
kegyelemből és bűnből áll. Minden ember követ el bűnt, kivétel nélkül. Ha egy szerzetes
elismeri, hogy gyönge és bűnös, akkor ez nem mond ellent annak a tanúságtételnek,
amelyre hivatott, hanem éppen ellenkezőleg, megerősíti azt. Ferenc pápa arra kérte
a szerzeteseket, hogy kerüljék a fundamentalizmust és világosítsák meg a jövőt. Ismételten
hangsúlyozta meggyőződését: a történelem nagy változásai akkor valósultak meg, amikor
a valóságot nem a központból, hanem a peremvidékről, a perifériáról szemlélték. A
peremvidéken lenni hozzásegít ahhoz, hogy jobban megértsük a valóságot és pontosabb
elemzést készítsünk róla, menekülve a centralizmustól és az ideológiai megközelítésektől.
Ferenc pápa utalt saját jezsuita tapasztalataira is. Ahhoz, hogy jobban megértsük
a dolgokat, helyet kell változtatnunk, a valóságot különböző szempontokból kell megfigyelnünk.
Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy gondolkozzunk. Idézett P. Pedro Arrupe volt jezsuita
generális leveléből, aki 1965 és ’83 között állt Jézus Társasága élén. A spanyol generális
szerint a szerzeteseknek ténylegesen ismerniük kell a valóságot, amelyben az emberek
élnek. Ha ez nem történik meg, akkor fennáll az elvont ideológiák vagy fundamentalizmusok
veszélye, amely nem egészséges. Ferenc pápa külön foglalkozott az ifjúság körében
végzett apostolkodás témájával. „Aki a fiatalokkal dolgozik, nem elégedhet meg azzal,
hogy egy értekezéshez hasonlóan túlságosan rendezett és strukturálisan felépített
beszédeket intézzen hozzájuk, mert ezek leperegnek a fiatalokról. Szükség van új nyelvezetre.
Ma Isten ezt kéri tőlünk: lépjünk ki fészkünkből és menjünk küldetésbe.
Melyek
tehát az Istennek szentelt élet prioritásai? Isten országának próféciája elvitathatatlan
– válaszol a kérdésre Ferenc pápa. Olyan prófécia, amely zajt csap, és amelynek karizmája,
hogy élesztőként hat. A pápa óvva int attól a kísértéstől, hogy a szerzetesek megjátsszák
a prófétát, anélkül, hogy azok lennének. Új utak keresésére bátorítja őket, hogy rendjük
karizmája ne váljon terméketlenné.
A fiatal egyházakban növekvő hivatások
és a karizmák inkulturációja kapcsán Ferenc pápa hangsúlyozza: „A karizma nem egy
desztillált vizes üveg. Energiával kell megélni, kulturális szempontból is újraértelmezve.”
De azt lehetne válaszolni erre, hogy fennáll a tévedés veszélye – mondta a pápa a
legfőbb szerzetesi elöljárókkal folytatott beszélgetés során. Valóban, fennáll a veszély.
Kétségtelen, hogy mindig fogunk hibákat elkövetni. De ez nem tarthat vissza bennünket.
Mindig bocsánatot kell kérnünk és nagy szégyennel kell azokra az apostoli kudarcainkra
gondolnunk, amelyeket az okozott, hogy nem voltunk elég bátrak. Szükség van arra,
hogy a szerzetesrendek és kongregációk központi kormányzásába különféle kultúrájú
személyek kerüljenek, akik különböző módokon fejezik ki a karizma megélését. Alapvetően
fontos a karizma inkulturációja, de ez nem jelenti relativizálását – fejtette ki Ferenc
pápa.
A november 29-i beszélgetés során bejelentette: az Istennek Szentelt
Élet Kongregációját megkérte, hogy ismét vegyék kezükbe a következő két dokumentumot:
az első a nem pap szerzetesek hivatásáról szól, a másik pedig a Mutuae relationes
k. dokumentum, amelynek felülvizsgálata folyamatban van, és amely a püspökök és szerzetesek
közötti kapcsolatot tárgyalja a helyi egyházakban. „Nekünk, püspököknek meg kell értenünk,
hogy az Istennek szentelt személyek nem segédanyagok, hanem karizmák, akik gazdagítják
az egyházmegyét”.
P. Spadaro tájékoztatása szerint a beszélgetésben nagy helyet
biztosítottak a képzésnek és prioritásainak. „Küzdeni kell az ellen a rémkép ellen,
amely úgy ábrázolja a szerzetesi életet, mint menekülést és vigasztalást egy nehéz
és összetett külső világgal szemben” – figyelmeztetett Ferenc pápa. Az álszentség
és a klerikalizmus alááshatják már a noviciátus éveit is. Nem oldja meg a problémát,
ha ezt vagy azt egyszerűen megtiltjuk. Szükség van párbeszédre, szembesülésre. Az
álszentség, amely a klerikalizmus gyümölcse, az egyik legszörnyűbb rossz – állapította
meg a pápa.
XVI. Benedek nagy elhatározása, hogy szembenéz a visszaélésekkel
szolgáljon példaként. Legyen bátorságunk ahhoz, hogy komoly kihívásként vállaljuk
magunkra a személyes képzést, szem előtt tartva Isten népét. A nevelés ne pusztán
a személyes növekedésre irányuljon, hanem vegye figyelembe Isten népét is, azokat,
akiket a szerzetesek majd szolgálnak. „Gondoljunk azokra a szerzetesekre, akiknek
szíve olyan savanyú, mint az ecet. Ők nem valók arra, hogy Isten népét tanítsák. Nem
adminisztrátorokat, cégvezetőket kell kiképeznünk, hanem atyákat, testvéreket, útitársakat.
A képzés kézművességet, nem pedig rendőri kiképzést jelent. A képzés négy tartóoszlopát
a következő négy tulajdonság jellemzi: „spirituális, intellektuális, közösségi és
apostoli”. Ezek az alappillérek már a noviciátusba lépés első napjától kezdve fonódjanak
össze. Legyen közöttük kölcsönhatás, interakció.
A pápa és a legfőbb rendi
elöljárók ezután a testvériség témáját fejtegették. Rámutattak az individualizmus
veszélyére, amely könnyen befészkelheti magát a közösségbe. Olykor nehéz megélni a
testvériséget, de e nélkül nem lehetünk termékenyek. Ha valaki menekül a testvéri
élettől, akkor apostoli munkája sem lehet sikeres – magyarázta Ferenc pápa.
A
konfliktus elkerülhetetlen, de vállalni kell, nem szabad úgy tenni, mintha nem létezne.
Ha megpróbálják figyelmen elnyomni, akkor később robban fel. Olykor nagyon kegyetlenek
vagyunk – mondta a pápa. Megéljük azt a közös kísértést, hogy személyes megelégedésünkre
kritizáljunk, vagy azért, hogy személyes előnyökre tegyünk ezáltal szert. Néha a testvériség
a személy törékenysége miatt kerül válságba. Ebben az esetben szükséges, hogy szakember,
vagyis egy pszichológus segítségét kérjük. Nem kell félni ettől. A szívünket kell
használni. Eucharisztikus gyöngédséggel simogassuk meg a vitás eseteket. Az eucharisztikus
gyöngédség nem álcázza a konfliktust, hanem segít abban, hogy szembenézzünk vele.
Ferenc pápa végül a számára különösen kedves témáról, az evangelizáció „határairól”
szólt. Természetesen vannak földrajzi határok, de vannak „jelképes” határok is, amelyeket
nem határoztak meg előre és amelyek nem egyformák mindenki számára. A prioritások
közül a Szentatya a kirekesztés valóságát jelölte meg. Ezekre a helyekre a legtehetségesebb
személyeket kell küldeni. Az iskolákban és az egyetemeken a kulturális, nevelési határvonal
kulcsfontosságú küldetés. Ezt a pápa háromszor elismételte. Olyan küldetés, amely
megkívánja, hogy Krisztust összetett és eddig ismeretlen családi körülmények között
is hirdessük – buzdította Ferenc pápa a legfőbb szerzetes elöljárókat a november 29-i
találkozón.