Az év utolsó napján adjunk hálát az Úrnak és kérjük, hogy minden nap be tudjuk fogadni az emberré lett Isten örök szeretetét – Ferenc pápa homíliája az óév utolsó napján

December 31-én, kedden délután öt órakor kezdődött Ferenc pápa vezetésével a Szent Péter bazilikában az év végi hálaadó szertartás, Szűz Mária Istenanyaságának vigíliáján.

A vesperáson Szent Pál Galatákhoz írt leveléből olvastak fel a következő részletet: „De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, s a törvény alattvalója lett. Ki kellett ugyanis váltania a törvény alá rendelteket, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük” (4,4-5).

Ferenc pápa homíliáját Szent János apostol első leveléből vett idézettel kezdte: „Itt az utolsó óra” (1Jn 2,18). Ez a megállapítás, amely elhangzik a december 31-i szentmisén – azt jelenti, hogy Isten történelembe való eljövetelével már a „végső időket” éljük, amelynek utolsó részét jelenti majd Krisztus második és végleges eljövetele. Természetesen itt az idő minőségéről, nem pedig mennyiségéről van szó.

Jézussal eljött az idők „teljessége”, az üdvösség teljessége. Nem lesz új kinyilatkoztatás, hanem az nyilvánul meg a maga teljességében, amit Jézus már kinyilatkoztatott. Ebben az értelemben éljük az „utolsó órát”; életünk minden pillanata végleges és minden cselekedetünk távlata az örökkévalóság. Az a válasz, amelyet ma adunk Istennek, aki Jézus Krisztusban szeret bennünket, hatással van jövőnkre.

Az idő és a történelem bibliai és keresztény nézete nem ciklusokra bomlik, hanem lineáris, egyenes: egy út, amely beteljesedéshez vezet.

Egy év, amely véget ért, nem egy olyan valósághoz vezet el bennünket, amely befejeződött, hanem amely beteljesedik. Újabb lépés az előttünk álló cél felé: a remény és a boldogság végcélja ez, mert találkozunk majd Istennel, reménységünk okával és örömünk forrásával.
Miközben végéhez ér a 2013-as év, gyűjtsük egybe, mint egy kosárba, az átélt napokat, heteket, hónapokat, hogy azokat mind felajánljuk az Úrnak. Tegyük fel bátran a kérdést: hogyan éltük meg az időt, amelyet Ő adott nekünk? Főleg saját magunkért, érdekeinkért használtuk fel, vagy másokra is fordítottunk belőle? És Istenre? Mennyi időt szántunk arra, hogy „Istennel legyünk” az imában, a csöndben, a szentségimádásban?

Gondoljunk Róma városára is, mi római polgárok. Mi történt ebben az évben? Mi történik, mi fog történni? Milyen ebben a városban az életminőség? Mindnyájunktól függ! Hogyan vagyunk polgárai ennek a városnak?

Ebben az évben hozzájárultunk-e lehetőségeinkhez képest ahhoz, hogy lakhatóvá, rendezetté, befogadóvá tegyük? Egy város arculata olyan, mint egy mozaik, amelynek kockáit a város lakói alkotják. Természetesen a hatóságoknak nagyobb a felelőssége, de mindenki társfelelős a jóban és a rosszban egyaránt.

Róma egyedülállóan szép város. Spirituális és kulturális öröksége rendkívüli. Mégis Rómában is annyi embert sújt az anyagi és erkölcsi nyomor, sok a szegény, boldogtalan, szenvedő ember, aki nem pusztán a felelősök lelkiismeretéhez intéz kérdést, hanem a város minden lakójához.

Rómában talán még jobban érezzük ezt az erős ellentétet a fenséges, művészi szépségben gazdag környezet és a szociális nélkülözés között.

Róma tele van turistákkal, ugyanakkor menekültekkel is. Róma tele van dolgozó emberekkel, de olyan személyekkel is, akik nem találnak munkát vagy alulfizetett, méltánytalan munkát végeznek. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyforma befogadásban és egyenlőségben részesüljön, mivel minden személy emberi méltóság hordozója.

Ez az év utolsó napja. Mit teszünk, hogyan cselekszünk majd jövőre, hogy kissé jobbá tegyük városunkat? Az újesztendő Rómájának még szebb lesz az arculata, ha még gazdagabb lesz emberiességben, ha vendégszerető, befogadó lesz, ha mindnyájan figyelmesek és nagylelkűek leszünk a nehézségekkel küzdőkkel, ha építő és szolidáris lélekkel együttműködünk mindenki javára.

Az újesztendő Rómája jobb lesz, ha nem lesznek olyanok, akik távolról, mintegy képeslapról, az erkélyről nézik az életet, anélkül, hogy foglalkoznának annyi emberi problémával, annyi férfi és nő problémájával, akik végül is, ha akarjuk, ha nem, testvéreink. Ebben a távlatban Róma egyháza elkötelezte magát, hogy hozzájárul a Város életéhez és jövőjéhez: áthatja az evangélium kovászával, Isten irgalmasságának jele és eszköze lesz.

Ma este az Úr 2013. esztendejét hálaadással és bocsánatkéréssel zárjuk. Mind a kettőt együtt: hálaadás és bocsánatkérés.
Adjunk hálát Istennek mindazért a jóért, amit nekünk adott és főleg türelméért és hűségéért, amely az idők folyamán megnyilvánul, különösen az idők teljességében, amikor „Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született (Gal 4,4). Isten Anyja, akinek nevében holnap földi zarándoklatunk új szakaszát kezdjük meg, tanítson meg bennünket, hogy befogadjuk az emberré lett Istent, hogy minden évben, minden hónapban, minden nap elteljünk örök Szeretetével – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.


(vm)