A 2013-as esztendő egyenlege - P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő Vatikáni Rádióban
elhangzott interjúja
Federico Lombardi atya, a Szentszék sajtóirodája és a Vatikáni Rádió igazgatója hosszú
interjúban mérlegelte az immár végéhez érkezett 2013-as év eseményeit, horderejét.
Az
első kérdés arra a valóban rendkívüli fordulatra vonatkozott, amelyet XVI. Benedek
pápa lemondása jelentett a katolikus egyház számára.
Válasz: Benedek pápa
döntése megjelölte nemcsak ezt az esztendőt, hanem az egyház elkövetkező szakaszaira
is rányomja bélyegét, ugyanis következményekkel jár majd a következő pápaságok vonatkozásában
is. Megnyílt egy út, mondhatjuk úgy is, hogy egy lehetőség, amely, amint Benedek pápa
mondta éppen lemondása motívumaként, kapcsolatban áll a korral, amelyben most élünk.
Nem egyszerűen csak az ő személyes helyzetéről van tehát szó, hanem a problémák felgyorsulásával
és felhalmozódásával is. Mindezt a pápa nagy világossággal és alázattal átlátta, és
megadta a lehetőséget, hogy az egyház olyan vezetőt kapjon, aki képes azt megújult
életerővel feltölteni. Mindez ténylegesen meg is történt, méghozzá káprázatos módon,
amit előre nem sejthettünk.
Kérdés: Ferenc pápa egészen rövid idő alatt olyanná
vált, mint egy hozzátartozó, családtag és az, ami leginkább szembetűnő, hogy nemcsak
a keresztények számára. Lehet-e mérleget készíteni vagy legalább egyfajta olvasatot
keresni erre az alig kilenc hónap óta tartó pápaságra?
Válasz: Az a tény,
hogy Ferenc pápánál a gesztusok és a szavak összhangot alkotnak, a mai világban teljesen
elkápráztatók. Én azt gondolom, hogy olyan elvárásra adott választ, amely nagyon mélyen
és állandóan ott élt az emberiség vágyaiban. A szeretet, a megbocsátás, az őszinte
és közeli kapcsolat utáni vágyódásra, amely vigasztalás és biztatás egyben. Valami
olyan tehát, amely meg tudta érinteni általában az emberek legbensőbb érzéseit, mert
valóban ez történt mindenhol a világon, minden országban, korunk embereinek - férfiaknak
és nőknek - minden életállapotában. Azt hiszem, a legegyszerűbb és legigazabb olvasat
az, hogy az új pápa Isten szeretetének, irgalmasságának, közelségének hirdetésére
összpontosította figyelmét, arra, hogy minden teremtmény jóságra és üdvösségre vágyik.
Ezt az emberek megértették és ez azért is megtörténhetett, mert ezt a pápa egyszerű
szavakon és gesztusokon keresztül tette. Megszüntette a személyek közötti választóvonalakat
és az emberek, akikkel találkozott ezt azonnal felismerték A pápa válaszokat tud adni,
mert ténylegesen az Atya Isten minden teremtmény iránti szeretetét tolmácsolja.
Kérdés: Ferenc pápa mindjárt első szavaival és tetteivel hatalmas várakozást
váltott ki és nemcsak egyházi körökben. Mire számíthatunk tehát a következő év során
a nyolc bíborosból álló tanács fontos értekezleteire gondolva?
Válasz: Úgy
gondolom, azt kell várnunk és remélnünk, hogy a megújulásnak, a hatalmas lendületnek
és a lényegre törő keresztény üzenet hirdetésének hatékonysága, amelyet Ferenc pápa
végbevitt, el tudjon terjedni mindenütt az egyházban. Most még azt látjuk, hogy mindez
itt Rómában valósul meg és a pápa személyére összpontosul. Tudjuk azonban azt is,
hogy a világ sok országában nagyon sokan visszatértek a gyónáshoz és megnövekedett
a misére járók száma. Mindezt azonban tovább kell vinni: valóban a pápa példája nyomán
stílust kell változtatni, az egyház igehirdetői szolgálatában. Ferenc pápa bizonyos
értelemben példát és mintát ad a lelkipásztori tevékenységhez, amelyet el kell terjeszteni
az egyházban mindenhol és arra kell törekedni, hogy ez megszokottá váljon. Ez az tehát
amit várnunk és remélnünk kell. A fantasztikus strukturális változtatások, a reformok,
amelyekről annyi szó esik, arra szolgálnak, vagy annyit érnek, amennyiben elősegítik
az előbb mondottakat. Vagyis, amennyiben a struktúrák, az eszközök, a szervezetek
ténylegesen az evangélium hirdetésének és szellemének szolgálatában állnak. Ferenc
pápa elgondolásában a reform ezt jelenti: az eszközöket és a struktúrákat alkalmasabbá
kell tenni az egyház küldetéséhez. Az egyház küldetése pedig az, hogy hirdesse az
evangéliumot a világ határáig, a perem területeken, amelyek oly sokat beszél a pápa,
kapcsolatra lépni a szegényekkel, azokkal a személyekkel, akiknek a legnagyobb szükségük
van az Úr Jézus szeretetére és közelségére. Íme, ezáltal mi reménykedhetünk abban,
hogy a 8 tagú bíborosi tanács és más konzultációs eszközök erre az eredményre eljussanak.
Azonban véleményem szerint teljesen világos, hogy ez egy másodlagos aspektus, amely
a „primum”, az elsődleges szolgálatában áll, vagyis az evangélium hirdetése és az
egyház küldetői hivatása. A pápa elindított különféle konzultációkat, bizottságokat,
hogy a struktúrákat átláthatóbbá és hatékonyabbá tegye, azzal kapcsolatban is, ami
magát a Vatikánt illeti, közigazgatási struktúráival együtt. Az igazi probléma mindig
a szellemiség és az azt kifejező eszközök, a struktúrák és szervezetek kapcsolata.
Kérdés: Ferenc a történelemben az első jezsuita pápa. Ön az egyik legszorosabb
munkatársa. Mit jelent ez személyesen az Ön számára?
Válasz: Az én érzésem
az, hogy rendkívül szoros az összhang a pápa lelkisége és a módozat, ahogy az egyházat
vezeti és a szentignáci lelkiség között. Elsősorban abban az értelemben, hogy úton
vagyunk, hogy keressük és naponta megtaláljuk Isten akaratát, hogy így jobban szolgálhassuk
Őt és megvalósítsuk azt, amit a jezsuiták „nagyobb dicsőségnek” mondanak, azaz Isten
szeretetének alaposabb megismerése és lefordítása életünk számára, a szeretetnek
ezt a mély kapcsolatát Isten és az ember között és az embereknek egymás között. Ferenc
pápa ténylegesen útnak indította az egyházat, személyes példájával, elkötelezettségével
és sok üzenetével, kezdeményezésével is, gondoljunk pl. a családdal foglalkozó következő
püspöki szinódusra. Gondoljunk arra is, hogy bátorítást ad az egyház megújítására
és konkrétan személyes életünk megváltoztatására is. Ez az állandó úton levés, hogy
új dolgokat keressünk és találjunk, amit Isten kér tőlünk saját helyzetünkben, személyes
életünkben, ez az ami erőteljesen jellemzi véleményem szerint Ferenc pápa spiritualitását
és egyházkormányzási módját. Olyan helyzetbe léptünk be, amelyben az egyház mozgásban
van. Nincsenek pontosan kitűzött célok, pontos elképzelések arról, hogy hogyan kell
megszervezni a holnap egyházát. Rá kell lépnünk egy útra, meg kell térnünk, el kell
fogadnunk Isten meglepetéseit életünkben, azokon a helyzeteken és valóságon keresztül,
amelyekben jelenleg élünk. Ferenc pápaságnak spirituális szempontból legjellemzőbb
aspektusa a mozgásban, úton levő, zarándok és küldetését végző egyház.
Ezekkel
a gondolatokkal fejezte be a Vatikáni Rádiónak adott interjút Federico Lombardi jezsuita
atya, szentszéki szóvivő, amelyben megrajzolta Ferenc pápa péteri szolgálata első
9 hónapjának képmását. (ik)