"A keresztényeket diszkriminálják azokban az országokban is, amelyekben papíron biztosítják
jogaikat” – Ferenc pápa beszéde Szent István diakónus, első vértanú ünnepén
Kedves testvérek,
jó napot kívánok! Ti nem féltek az esőtől, rendesek vagytok! – kezdte december 26-án,
délben az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédét Ferenc pápa. A szakadó eső és
az erős szél ellenére Karácsony másnapján is hívek sokasága töltötte meg a Szent Péter
teret. A Szentatya a következő beszéddel fordult hozzájuk: Karácsony liturgiája
nyolc napon át tart, az öröm időszaka ez Isten egész népe számára. Karácsony nyolcadának
ezen a második napján, Karácsony örömébe beékelődik Szent István, az egyház első vértanújának
ünnepe. Az Apostolok Cselekedeteinek könyve (6,5) úgy mutatja be Szent Istvánt, mint
„akit a hit és a Szentlélek töltött el” (bölcsen beszélt, a Lélek által). Másik hat
személlyel együtt kiválasztották, hogy szolgálja a jeruzsálemi első közösség özvegyasszonyait
és szegényeit. A szentírási szakasz elbeszéli vértanúsága történetét: egy heves
beszéd után, ami haragra gerjesztette a főtanács tagjait, Istvánt a városon kívülre
vonszolták és ott megkövezték. 2István úgy halt meg, mint Jézus, gyilkosai bűnének
megbocsátásáért esedezett: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!” (7,55-60).
Karácsony
örömteli hangulatába ez a megemlékezés látszólag nem illik bele. Karácsony ugyanis
az élet ünnepe. A derű és a béke örömeivel tölt el; miért kell megtörni a varázslatot
egy ilyen kegyetlen erőszakos cselekedettel? Valójában, a hit távlatában Szent István
ünnepe tökéletes összhangban van Karácsony mély jelentésével. A vértanúságban ugyanis
az erőszakot legyőzi a szeretet, a halált legyőzi az élet. Az egyház a vértanúk áldozatában
„égi születésüket” látja. Tehát ma István „születését” ünnepeljük, amely Krisztus
Karácsonyából fakad. Jézus, az őt szeretők halálát új élet hajnalává alakítja át! István
vértanúságában megismétlődik ugyanaz a szembesülés a jó és a rossz, a gyűlölet és
a megbocsátás, a szelídség és az erőszak között, amely Krisztus Keresztjében érte
el csúcspontját.
Az első vértanú emlékezete tehát máris eloszlatja Karácsony
hamis képét: azt a mesebeli és édeskés képet, amely az evangéliumban nem létezik!
A liturgia visszavezet bennünket a Megtestesülés hiteles értelméhez, összekapcsolva
Betlehemet a Kálváriával és emlékeztetve rá, hogy az isteni üdvösség magába foglalja
a bűn elleni küzdelmet, a Kereszt szűk kapuján halad át. Ez Jézus útja, amelyet világosan
megjelölt tanítványai számára, mint ahogy ezt a mai evangélium bizonyítja: „Miattam
mindenki meggyűlöl titeket, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül” (Mt 10,22).
Ma tehát különösen is imádkozzunk azokért a keresztényekért, akik diszkriminációt
szenvednek a Krisztusról és az evangéliumról tett tanúságuk miatt. Álljunk közel ezekhez
a testvéreinkhez, akiket Szent Istvánhoz hasonlóan igazságtalanul vádolnak, és akik
különféle erőszak tárgyaivá válnak – mondta Ferenc pápa, majd így folytatta: „Biztos
vagyok benne, hogy sajnos ma, többen vannak, mint az egyház első időszakaiban. Nagyon
sokan vannak! Egy perces csöndes imát kérek tőletek ezekért a testvéreinkért. És ajánljuk
őket a Szűzanya oltalmába – kérte Ferenc pápa.
A keresztények számára ez nem
okoz meglepetést, mert Jézus előre bejelentette, hogy (az életáldozat) jó alkalom
a tanúságtételre. Azonban polgári szinten az igazságtalanságot fel kell jelenteni
és ki kell küszöbölni. Mária, Vértanúk Királynője, segíts bennünket, hogy Karácsonyt
azzal a hitbuzgalommal és szeretettel éljük meg, amely felragyog Szent Istvánban és
az egyház minden vértanújában.
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa
köszöntötte a családokat, a plébániai csoportokat, a társulatokat és az egyes híveket,
akik Rómából, Olaszországból és a világ számos részéből érkeztek. Ezekben a napokban,
amikor megállnak a jászol előtt, hogy csodálják Máriát és Józsefet a Gyermek mellett,
mindenkiben éledjen fel a kölcsönös szeretet nagylelkű elkötelezettsége. A családokban,
a különböző közösségekben éljék meg az egyetértés és a testvériség légkörét, amely
olyan kedvező a közjó számára.
Szép karácsonyi ünnepeket és jó ebédet kívánok,
a viszontlátásra! – búcsúzott végül a hívektől Ferenc pápa.