Legyen ez az igazságosság Karácsonya – minden családnak legyen otthona – Ferenc pápa vasárnap déli Úrangyala imádsága

Kedves fivérek és nővérek – mondta Ferenc pápa december 22-én délben, az Úrangyala elimádkozása előtti beszédében. Ádvent negyedik vasárnapján az evangélium a Jézus születése előtti tényeket beszéli el. Máté evangelista Szent József, Szűz Mária jegyese szemszögéből mutatja be az eseményeket.
József és Mária Názáretben éltek; még nem laktak együtt, mert még nem keltek egybe. Időközben Mária, miután igent mondott az Angyali üdvözletre, megfogant a Szentlélektől. Az evangélium nem írja le, hogy József milyen érzelmekkel fogadta a tényt, de rámutat a lényegre: Isten akaratát kívánta teljesíteni és készen állt a legradikálisabb választásra is. Ahelyett, hogy saját érdekeire gondolt volna és ragaszkodott volna jogaihoz, olyan megoldást választott, amely számára óriási áldozattal járt: „igaz ember volt és, mivel nem akarta rossz hírbe hozni (Máriát), az volt a szándéka, hogy titokban bocsátja el” (1,19).

Ez a rövid mondat jól összefoglalja benső drámáját, ha arra gondolunk, hogy József mennyire szerette Máriát! – mondta beszédében Ferenc pápa. De József még ilyen körülmények között is Isten akarata szerint kíván cselekedni és elhatározza – minden bizonnyal nagy fájdalmak közepette, – hogy titokban bocsátja el Máriát. Elmélkednünk kell ezeken a szavakon, hogy megértsük, milyen nagy megpróbáltatást kellett kiállnia Józsefnek a Jézus születését megelőző napokban. Olyan megpróbáltatást, amely hasonlít Ábraháméhoz, amikor Isten arra kérte, hogy áldozza fel fiát, Izsákot (vö. Ter 22): vagyis mondjon le a számára legértékesebbről, a legjobban szeretett személyről.

Azonban csakúgy, mint Ábrahám esetében, az Úr most is közbelép: megtalálta a hitet, amit keresett; így megnyitja a szeretet és a boldogság útját: „József, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban” (Mt 1,20).

Ez az evangéliumi szakasz rámutat Szent József lelkének teljes nagyságára. Már volt egy jó életprogramja, de Isten mást, nagyobb küldetést tervezett számára. József olyan ember volt, aki mindig meghallgatta Isten szavát, mélyen megérezte rejtett akaratát. Olyan férfi volt, aki figyelmesen követte a szíve mélyéből és a magasságokból érkező üzeneteket. Nem ragaszkodott makacsul életprogramja megvalósításához, nem hagyta, hogy a neheztelés megmérgezze lelkét.

Hányszor előfordul velünk, hogy a gyűlölet, az ellenszenv, a neheztelés megmérgezi a lelkünket! És ez ártalmas. Soha ne engedjük ezt meg: József mutat erre példát. Így József még szabadabb és nagyobb lett. Elfogadva az Úr tervét, József önmagát felülmúlva, maradéktalanul önmagára talál. Szabadsága, hogy lemondjon arról, ami az övé, lemondjon saját léte birtoklásáról, teljes benső készsége Isten akaratának elfogadására, megmutatja számunkra a követendő utat.

Készüljünk tehát Karácsony ünneplésére Máriát és Józsefet szemlélve: Mária a kegyelemmel teljes asszony, akinek volt bátorsága, hogy maradéktalanul bízzon Isten Szavában; József, a hűséges és igaz ember, aki inkább hitt az Úr szavának, mintsem a kétely és az emberi büszkeség hangjainak. Velük együtt haladjunk Betlehem felé – mondta az Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa.


(vm)