Karácsonykor készítsünk helyet Jézusnak a vásárlás és a zajongás helyett – Ferenc
pápa homíliája december 23-án
Hétfőn reggel a szent Márta házban bemutatott szentmisén a pápa így buzdította a híveket:
Karácsonykor, Máriához hasonlóan, készítsünk helyet az érkező Jézusnak. A Szentatya
hangsúlyozta, hogy az Úr minden nap meglátogatja egyházát, ezért ne zárkózzunk önmagunkba.
A keresztények mindig éberen várakozzanak az Úrra.
Karácsony már közel van.
Az Úr születését megelőző napokban Ferenc pápa kifejtette, hogy az egyház, csakúgy,
mint Mária, egy születésre várakozik. Mária is azt érezte, amit ilyenkor minden nő
érez. Belsőleg érzékelte testében, hogy gyermeke érkezőben van. Mária szívében már
látni szerette volna Gyermeke arcát. Mi, mint egyház, elkísérjük a Szűzanyát ebben
a várakozásban, szinte siettetni akarjuk Jézus születését. Az Úr kétszer jön el. Az,
amire most emlékezünk, az a testi születés, második eljövetele pedig lezárja a történelmet.
Szent Bernát szavai szerint azonban van egy harmadik születés is: ez pedig minden
nap megtörténik. Az Úr minden nap meglátogatja egyházát! Meglátogat mindannyiunkat,
és lelkünk is részt vesz ebben a hasonlóságban: lelkünk hasonlít az egyházra, hasonlít
Máriára. A sivatagi atyák azt mondják, hogy Mária, az egyház és a mi lelkünk nőnemű
szavak. Amit az egyikről mondunk, hasonlóképpen mondhatjuk a másikról is. Lelkünk
várakozik az Úr eljövetelére; nyílt lélekkel hívjuk: „Jöjj el, Uram!”
Ezekben
a napokban a Szentlélek arra ösztönöz bennünket, hogy mindnyájan így imádkozzunk:
Jöjj el! Jöjj el! Ádvent minden napján mondtuk a prefációban, hogy mi, az egyház,
mint Mária, éberen várakozunk. Az éberség a zarándok erénye. Mi pedig mindnyájan zarándokok
vagyunk.
A pápa ezután feltette a kérdést: várakozunk, vagy bezárkózunk? Éberek
vagyunk vagy biztonságban érezzük magunkat egy szállodában, az út mentén és nem akarunk
tovább haladni? Zarándokok vagyunk vagy kóbor vándorlók? Az egyház ezért szólít minket
arra, hogy imádkozzunk: „Jöjj el!”, hogy kinyissuk lelkünket, hogy ezekben a napokban
lelkünk éber legyen a várakozásban. Virrasszunk!
Mi történik bennünk, ha jön
az Úr, vagy ha nem jön? Van-e hely az Úr számára, vagy csak az ünnep, a vásárlás,
a zajongás számára van hely? Nyitott a lelkünk, mint ahogy nyitott az Anyaszentegyház
és amilyen Mária volt? Vagy lelkünket bezártuk és kívülre felakasztottunk egy nagyon
udvarias feliratot: „Kérjük, ne zavarjon!”.
A világ nem fejeződik be velünk,
nem vagyunk fontosabbak a világnál: az Úr, a Szűzanya és az Anyaszentegyház! Jót tesz
tehát, ha ismételjük a fohászt: „Ó bölcsesség, ó Dávid kulcsa, ó, népek Királya, jöjj
el!”
Ma ismételjük el sokszor: „Jöjj el!”, és törekedjünk arra, hogy lelkünk
ne mondja: „do not disturb” – ne zavarj. Nem! Legyen nyitott és nagy a lelkünk, hogy
befogadjuk az Urat ezekben a napokban és kezdjük már most hallani azt, amit holnap
az egyház az antifónában mond: „Ma megtudjátok, hogy eljön az Úr! Holnap pedig meglátjátok
dicsőségét!” – fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.