„Szakértelem, szolgálat és életszentség” – ez legyen a három fő jellemzője annak,
aki a Római Kúriában dolgozik – hangsúlyozta Ferenc pápa
A Szentatya december 21-én, délelőtt 11 órakor kihallgatáson fogadta a Római Kúria
tagjait a karácsonyi jókívánságok hagyományos kicserélése alkalmából. A pápa óva intett
a pletykálkodástól, amely kárt okoz a személyekben, a munka és a környezet minőségében.
Hozzátette: ne legyetek bürokratikus vámhivatal, amely nem teszi lehetővé a Szentlélek
működését. A pápát a Római Kúria nevében Angelo Sodano bíboros, a bíborosi kollégium
dékánja köszöntötte.
„Az Úr ismét megengedte nekünk, hogy végighaladjunk az
ádventi úton és gyorsan elérkeztünk a Karácsonyt megelőző utolsó napokhoz. Ezeket
a napokat egyedülálló spirituális hangulat jellemzi: tele vannak érzelmekkel, emlékekkel,
liturgikus és egyéb jelekkel, mint például a betlehemi jászol. Ebbe a légkörbe illeszkedik
bele a hagyományos találkozó a Római Kúria vezetőivel és munkatársaival, akik nap,
mint nap az egyház szolgálatában vesztek részt” – mondta a pápa, külön üdvözölve Pietro
Parolin érseket, aki nemrég kezdte el szolgálatát az Államtitkárságon és szüksége
van imáinkra!
Miközben szívünk eltelik hálával Isten iránt, aki annyira szeretett
bennünket, hogy Egyszülött Fiát nekünk adta, szép dolog, hogy helyet adunk az egymás
közötti hálának is – fejtette ki Ferenc pápa, majd így folytatta beszédét:
„Szükségét
érzem, hogy ezen a Róma püspökeként megélt első Karácsonyomon köszönetet mondjak
nektek úgy is, mint munkaközösség és személyenként, egyenként mindenkinek. Köszönetet
mondok mindennapos szolgálatotokért: a gondos, szorgalmas, kreatív munkáért, a nem
mindig könnyű elkötelezettségért, hogy együttműködjetek a hivatalokban, hogy meghallgassátok
egymást, érvényre juttatva a különféle személyiségeket és tulajdonságokat, egymás
kölcsönös tiszteletben tartásával”.
A pápa külön kifejezte háláját mindazoknak,
akik ebben az időszakban fejezik be szolgálatukat és nyugdíjba vonulnak. Tudjuk, hogy
mint papok, és mint püspökök soha nem mennek nyugdíjba, de a hivatali szolgálatból
igen, és ez így helyes. Ezáltal egy kicsit több időt tudnak szentelni az imának, a
lelkek gondozásának, kezdve saját lelkükkel. Tehát egy különleges „köszönet” mindazoknak,
akik most annyi évi odaadó, csöndben végzett munka után elhagyják a Kúriát. Ez valóban
csodálatra méltó. A pápa csodálatát fejezte ki ezeknek a prelátusoknak, akik a régi
kuriális modellt követték és példát mutattak. De ma is vannak példás személyek, akik
szakértelemmel, pontosan, önmegtagadóan dolgoznak, gondosan végzik mindennapi kötelességüket.
Ezek a testvéreink nagyon fontos tanúságot tesznek az egyházban – tette hozzá
a Szentatya. Ebből a példából és tanúságtételből a pápa a következő jellemvonásokat
emelte ki, amelyek szükségesek a Kúriában dolgozó személyek számára, főleg, ha vezetőkről
van szó. Ferenc pápa mindenekelőtt hangsúlyozta a szakképzettséget és a szolgálatot.
A szaktudás annyit jelent, mint hozzáértés, szüntelen tanulás, továbbképzés.
Ez alapvető követelmény ahhoz, hogy valaki a Kúriában dolgozzon. Természetesen a professzionális
munkához már a kezdetektől fogva alapos képzésre van szükség, amelyre a további tapasztalatok
épülnek.
A másik jellemvonás a szolgálat: a pápa, a püspökök, az egyetemes
és a helyi egyház szolgálata. A Római Kúriában különleges módon „lélegezzük be” az
egyház kettős dimenzióját, az egyetemes és a partikuláris egymásba fonódását. Ez az
egyik legszebb tapasztalata annak, aki Rómában él és dolgozik: „érezni” az egyházat.
Ha nincs szakértelem, akkor lassan a középszerűségbe süllyed a munka. Az elintézendő
ügyek dossziékká válnak, a kommunikáció nélkülözi az életadó kovászt, képtelenné válik
arra, hogy nagy távlatokat hozzon létre. Amikor az itt dolgozók magatartása nem a
részegyházak és püspökeik szolgálata, akkor a Kúria struktúrája egyfajta nehézkes
vámhivatallá válik, amely bürokratikus, mindent ellenőriz és felülvizsgál, nem teszi
lehetővé a Szentlélek működését és Isten népe növekedését.
Ehhez a két tulajdonsághoz
Ferenc pápa még egy harmadikat is hozzátett: az életszentséget. Tudjuk jól, hogy ez
a legfontosabb az értékek hierarchiájában. Ez képezi a munka, a szolgálat minőségének
alapját is. A Szentatya rögtönzött szavakkal hozzátette: a Római Kúriában voltak és
ma is vannak szentek. „Ezt már mondtam többször is nyilvánosan, hogy megköszönjem
az Úrnak”. Az életszentség annyit jelent, hogy elmerülünk a Szentlélekben, szívünk
nyitott Isten felé, szüntelenül imádkozunk, mély alázat, testvéri szeretet jellemzi
munkatársainkkal való kapcsolatainkat. Jelent továbbá apostolkodást, tapintatos, hűséges
lelkipásztori szolgálatot, amelyet buzgón folytatunk Isten népével való közvetlen
kapcsolatunkban. Ez nélkülözhetetlen egy pap számára.
Az életszentség a Kúrián
jelenti a lelkiismereti okokból való ellenvetést is. Igen, ami a pletykálkodást illeti.
Mi helyesen erőteljesen hangsúlyozzuk a lelkiismereti okokra való hivatkozást, de
talán nekünk is gyakorolnunk kellene, hogy védekezzünk környezetünk íratlan törvényével
szemben, amely sajnos a pletykálkodást jelenti. Tehát mindnyájan utasítsuk vissza
lelkiismereti okokból a pletykát – hangzott a pápa felhívása. Nem pusztán erkölcsi
okokra utalt, hanem arra, hogy a pletyka kárt okoz a személyekben, károsítja a munka
és a környezet színvonalát.
Végül a pápa a Betlehem felé vezető út utolsó
szakaszán arra kérte a Római Kúria munkatársait, hogy elmélkedjenek Szent Józsefről,
aki olyan csöndes és olyan szükséges a Szűzanya oldalán. Gondoljunk arra, hogy hogyan
gondoskodott Jegyeséről és a Gyermekről. Ez olyan sokat mond egyházi szolgálatunk
számára! Éljük meg ezt a Karácsonyt lélekben közel Szent Józsefhez. Ez mindannyiunknak
olyan jót tesz!
Ferenc pápa beszédét a köszönet szavaival zárta: „Nagyon köszönöm
munkátokat és főleg imáitokat. Valóban úgy érzem, hogy imáitok visznek engem előbbre
és kérem, hogy továbbra is így támogassatok. Én is imáimba foglallak titeket és áldásomat
adom. A világosság és a béke Karácsonyát kívánom mindnyájatoknak és szeretteiteknek!
Áldott Karácsonyt!”