„Az egyház nem menedékhely szomorú emberek számára” – mondta Ferenc pápa december
15-én, vasárnap délben az Úrangyala elimádkozásakor
Ádvent harmadik –
Gaudete - vasárnapját a közelgő Karácsony feletti öröm hatja át. Ferenc pápa köszöntötte
a Szent Péter téren összegyűlt gyermekeket, akik a hagyománynak megfelelően elhozták
a kis Jézust ábrázoló szobrocskáikat, hogy a Szentatya megáldja azokat. Ezeket a szobrokat
helyezik majd el Karácsonykor betlehemi jászlaikban, amelyeket otthon és a plébánián
készítettek el. Ferenc pápa az Úrangyala előtt mondott beszédében emlékeztetett
rá, hogy Ádvent harmadik vasárnapja az öröm vasárnapja. A liturgia többször is örvendezésre
szólít fel. Miért? Mert az Úr közel van. Karácsony közel van. A keresztény üzenetet
„evangéliumnak” hívják, ami annyit jelent: jó hír, az öröm hirdetése minden nép számára.
Az egyház nem menedékhely szomorú emberek számára, az egyház az öröm háza! Akik szomorúak,
örömre lelnek benne, megtalálják benne az igazi örömet!
Az evangélium öröme
azonban nem akármilyen öröm, oka az, hogy tudjuk: Isten befogad és szeret bennünket.
Mint ahogy erre Izajás próféta emlékeztet ma bennünket (vö. Iz 35,1-6.a.8a.10), Isten
az, aki eljött, hogy üdvözítsen minket és segítséget nyújt főleg azoknak, akiknek
szíve eltévelyedett. Eljövetele közénk megerősít bennünket, bátorságot ad, örvendeztet
és kivirágoztatja a sivatagot, vagyis sivár életünket.
Mikor válik sivárrá
életünk? Amikor hiányzik belőle Isten Szavának éltető vize, Szentlelkének szeretete.
Bár számos korlátunk van, és gyakran eltévelyedünk, nem engedhetjük meg magunknak,
hogy megtántorodjunk a nehézségek és saját gyengeségeink előtt. Éppen ellenkezőleg,
arra kaptunk meghívást, hogy megerősítsük kezünket, térdünket, legyünk bátrak és ne
féljünk, mert Isten mindig megmutatja nekünk irgalmasságának nagyságát.
Segítségének
köszönhetően mindig újrakezdhetjük: hogyan? Valaki azt mondhatná nekem: „Nem, Atyám,
én olyan sokat vétkeztem. Nagy bűnös vagyok, nem kezdhetem újból.” Tévedsz! Mindig
elölről kezdheted! Miért? Mert Isten vár téged, közel van hozzád, szeret téged, Ő
irgalmas, megbocsát, erőt ad ahhoz, hogy mindent újból kezdj! Mindenkinek! Képesek
vagyunk arra, hogy ismét felnyissuk szemünket, leküzdjük a szomorúságot, a sírást
és új éneket énekeljünk – mondta Ferenc pápa.
Ez az igazi öröm megmarad a
megpróbáltatás, a szenvedés idején is, mert nem egy felszínes öröm, hanem mélyre hat
abban a személyben, aki Istenre bízza magát és bízik Benne. Azok, akik találkoztak
Jézussal életútjuk során, szívükben derűt tapasztalnak meg és olyan örömet, amelytől
soha senki nem tudja őket megfosztani. Tehát, amikor egy keresztény szomorúvá
válik, az azt jelenti, hogy eltávolodott Jézustól. Ekkor ne hagyjuk magára! Imádkozzunk
érte és éreztessük vele a közösség szeretetét!
Végül Ferenc pápa a Szűzanyához
fohászkodott: eszközölje ki számunkra, hogy megéljük az evangélium örömét a családban,
a munkahelyen, a plébánián és minden környezetben. Ez egy benső öröm, amely tele van
csodálatra méltó dolgokkal és gyöngédséggel. Az az öröm, amelyet egy anyuka érez,
amikor rátekint újszülött gyermekére és érzi, hogy Isten ajándéka, csoda, amiért csak
hálás lehet!
És ez az ámulat tükröződött azoknak a gyermekeknek a szemében
is, akik a pápa dolgozószobájának ablaka felé nyújtották jászlaik Kisjézus szobrocskáit,
hogy a Szentatya megáldja azokat.
A pápa az Úrangyala elimádkozása után mondott
beszédében megköszönte a híveknek, hogy a szakadó eső ellenére nagy számban megtöltötték
a Szent Péter teret. Bátrak vagytok, köszönöm szépen! Majd a következő szavakkal
fordult a gyermekekhez:
"Kedves gyermekek, amikor imádkoztok majd betlehemi
jászlaitoknál, emlékezzetek meg rólam is, mint ahogy én megemlékezem rólatok. Köszönöm
szépen és áldott Karácsonyt kívánok!”