Szent Ferenc vezesse az egyházat az alázat útján, hogy szeretetből szolgáljon – a
pápai ház szónokának második adventi elmélkedése
Assisi Szent Ferenc alázata volt a központi gondolata P. Raniero Cantalamessa prédikációjának,
amelyet pénteken reggel tartott a Vatikánban a pápa és a Római Kúria részvételével.
Igazság
Isten előtt és Krisztus példája: ebből a két forrásból ered Szent Ferenc alázata,
akinek példáját ma sokan akarják követni a világban.
„A világ Ferencet követi,
mert benne látja megtestesülni azokat az értékeket, amelyekre vágyik: a szabadságot,
a békét önmagunkkal és a teremtett világgal, a testvériséget és az örömöt. Mi azonban
egy olyan tulajdonságáról beszélünk, amire a világ egyáltalán nem vágyik, csak nagyon
kevesen, de ami a felsorolt értékek mindegyikének a gyökere: ez az alázat”.
„Amíg
az ember saját magához vagy másokhoz, a társadalomhoz méri magát, addig sosem ismeri
meg önmagát: hiányzik a pontos mércéje. Ferenc azonban éppen ezzel a teológiai alázattal
rendelkezett. Azt mondta: ’Az, ami egy ember Isten előtt, az és semmi egyéb”. Alázatosnak
lenni azt jelenti, hogy előbb Istenre tekintünk, és csak azután magunkra. Az, ami
megérintette Szent Ferencet, Isten alázata:
„Ferenc egy nagyon mély igazságot
fogott föl Istenről, ami csodálattal kellene, hogy eltöltsön, kedves atyák és testvérek,
minket is: Isten alázat, mert szeretet” – mondta adventi prédikációjában P. Cantalamessa.
„Isten
alázatának látható megnyilvánulását Krisztust szemlélve tapasztalhatjuk meg, aki térdre
ereszkedik tanítványai előtt, hogy megmossa lábukat. És képzelhetjük, milyen piszkos
volt a lábuk! Akkor pedig még jobban megérthetjük alázatát, amikor a kereszt végső
tehetetlenségére ítélve tovább szeretett, anélkül hogy ítélkezett volna”.
Ferenc
megragadta az összefüggést Isten alázata és a megtestesülés között. Így jövünk rá
arra, hogy az alázat nem abból áll alapvetően, hogy kicsinyek vagyunk, mert lehetünk
kicsik anélkül is, hogy alázatosak volnánk.
„Az alázatosság abban áll, hogy
kicsik vagyunk, de nem valamilyen szükségből, hanem szeretetből, hogy felemeljünk
másokat”. Így tett Jézus, aki alázatossá lett, megtestesült – magyarázta Cantalamessa
atya.
Az alázat új arca ezzel a szóval foglalható össze: szolgálat. Ahhoz,
hogy elsők legyünk, utolsóknak kell lennünk, és ha Isten alázat, akkor az egyháznak
is alázatosnak kell lennie. Ha Jézus szolgálat, akkor az egyháznak is szolgálnia kell,
szeretetből.
„Azt hiszem, hogy az egyház a maga egészében túl sokáig mutatta
meg a világnak Krisztus igazságát, de nem eléggé és ugyanolyan világosan Krisztus
alázatát”.
És ezzel, Krisztus alázatosságával megszűnik az ellenségeskedés,
felül lehet emelkedni az előítéleteken és megnyílik az út az evangélium befogadása
előtt – mondta még második adventi prédikációjában a pápai ház szónoka.