Sok kereszténynek és nem hívőnek is meggyőződése, hogy a személy legyen mindig cél
és sosem eszköz – Ferenc pápa beszéde a Dignitatis Humanae Intézet küldöttségéhez
Szombaton délben,
az Apostoli Palota Kelemen-termében a Szentatya fogadta az öt évvel ezelőtt Szeplőtelen
fogantatás ünnepén megalapított Intézet képviselőit, közel 200 személyt. Először Renato
Martino bíboros, az Intézet tiszteletbeli elnöke, majd Luca Volonté, az Intézet elnöke
köszöntötte rövid beszéddel a pápát.
Köszöntő szavaiban a pápa kiemelte, hogy
az Intézet előmozdítja az emberi méltóságot arra az alapvető igazságra építve, hogy
az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Ez a méltóság tehát minden
embernek sajátja, kitörölhetetlen, és amely fölött egyetlen hatalom vagy ideológia
sem rendelkezhet. Sajnos korunkban, amely tele van eredményekkel és reményekkel, nem
hiányoznak azok a hatalmak és erők, amelyek a „kiselejtezés” kultúráját teremtik meg
és ez általános mentalitássá kezd válni. Ennek a kultúrának az áldozatai a leggyengébb
és legsérülékenyebb személyek – a megszületendő gyermekek, a legszegényebbek, az idős
betegek és a súlyos hátránnyal élő személyek. Az a veszély fenyegeti őket, hogy „kiselejtezésre”
kerülnek, kiűzik őket egy olyan fogaskerékrendszerből, amelynek minden áron hatékonynak
kell lennie. Ez az emberről és a társadalomról alkotott hamis modell gyakorlati ateizmust
valósít meg megtagadva Isten Szavát, amely így szól: „Teremtsünk embert képmásunkra,
magunkhoz hasonlóvá.” (Ter. 1,26)
Ehelyett, ha hagyjuk, hogy Isten Szava kérdéseket
ébresszen bennünk illetve, hogy személyes és társadalmi lelkiismeretünket megszólítsa,
ha engedjünk, hogy próbára tegye gondolkodásmódunkat, cselekvésünket, prioritásainkat
és választásainkat, akkor a dolgok megváltozhatnak. Isten Szavának ereje korlátokat
szab mindazok számára, akik hegemóniát akarnak teremteni áthágva mások jogait és méltóságát.
Ugyanakkor reményt és vigaszt nyújt azoknak, akik nem képesek megvédeni magukat, akik
nem rendelkeznek intellektuális és gyakorlati eszközökkel ahhoz, hogy hangsúlyozzák
szenvedésük, jogaik és saját életük értékét.
Az egyház társadalmi tanítása,
amely átfogó képpel rendelkezik az emberről, mint egyéni és társadalmi lényről, jelenti
az „iránytűt”. Ebben megjelenik Isten népe hosszú útjának egy különösen fontos gyümölcse
a modern és a jelenkor történelmében: a vallásszabadság és az élet védelme annak minden
szakaszában, továbbá a munkához való jog, a méltóságteljes munkához és a tanuláshoz
való jog, valamint a család védelme.
Ferenc pápa beszéde végén hangsúlyozta,
hogy üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely segíteni kívánja a személyeket, a
közösségeket és az intézményeket, hogy újra felfedezzék a szabadság és az igazság
gyökerét jelentő emberi méltóság alapelvének etikai és szociális jelentőségét. Ehhez
szükség van képzésre és felvilágosításra, hogy a hívek bármilyen körülmények között
és különösen azok, akik politikai téren elkötelezettek, tudjanak az Evangélium és
az egyház társadalmi tanítása szerint gondolkodni és ezzel egybehangzó módon cselekedni
párbeszédet folytatva és együttműködve azokkal, akik bár a hitben nem, de őszintén
és intellektuális becsületességgel osztoznak az emberről és a társadalomról alkotott
hasonló szemléletben és etikai következményeiben. Sok kereszténynek és nem hívőnek
is meggyőződése, hogy a személy legyen mindig cél és sosem eszköz – zárta a Dignitatis
Humanae, az emberi méltóságról elnevezett Intézet küldöttségéhez intézett beszédét
Ferenc pápa.