„Krisztus feltámadt, tehát mi is feltámadunk” - Ferenc pápa katekézise
Kedves Testvérek,
Jó napot! – kezdte december 4-én, szerdán délelőtt katekézisét Ferenc pápa. Az általános
pápai kihallgatásra ez alkalommal is zsúfolásig megtelt a Szent Péter tér és a környező
utcák. A pápa a térre érkezésekor szokásához híven több kört tett nyitott fehér dzsipjén,
hogy köszöntse az őt éltető hívősereget, majd katekézise után személyesen átölelt,
megáldott sok-sok fogyatékkal élőt, akik kerekesszékeken az első sorokban vettek részt
az audiencián. A gyermekeket karjába vette, sokáig szeretetteljesen szemlélte őket,
miközben vigasztaló szavakkal bátorította szüleiket.
Katekézisében újból visszatért
arra az állításra, hogy: „Hiszek a test feltámadásában”. Nem egyszerű és magától értetődő
igazságról van szó, mert ebben a világban élve, nem könnyű megérteni a jövő valóságait.
Azonban az evangélium megvilágít bennünket: feltámadásunk szorosan kapcsolódik Jézus
feltámadásához; az a tény, hogy Jézus feltámadt annak a bizonyítéka, hogy létezik
a holtak feltámadása – kezdte katekézisét a pápa, majd elemezte a Krisztus és a mi
feltámadásunk közötti kapcsolat néhány aspektusát. Hangoztatta: Jézus feltámadt! És
mivel Ő feltámadt, mi is fel fogunk támadni!
Mindenekelőtt maga a Szentírás
tartalmazza a haladást a holtak feltámadásába vetett teljes hit felé. Ez kifejeződik
abban, hogy hiszünk Istenben, minden ember – teste és lelke – Teremtőjében, a felszabadító
Istenben, a népével kötött szövetségéhez hűséges Istenben. Ezekiel próféta látomásában
az elhurcoltak sírjait szemléli, amelyeket kinyitnak. Ekkor a kiszáradt csontok megelevenednek
egy éltető lehelet hatására. Ez a látomás kifejezi az Izrael jövőbeli feltámadásának
reményét (vö. Ez 37,1-14), vagyis a leigázott és megalázott nép újjászületését.
Jézus,
az Újszövetségben beteljesíti ezt a kinyilatkoztatást és a feltámadásba vetett hitet
saját személyéhez kapcsolja: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet” (Jn 11,25). Valóban,
Jézus lesz az, aki az utolsó napon feltámasztja mindazokat, akik hittek benne. Jézus
eljött közénk, emberré lett, mindenben osztozott velünk, kivéve a bűnt; így minket
is magához vett és elvisz bennünket az Atyához hazafelé vezető úton. Ő, a megtestesült
Ige, aki értünk meghalt és feltámadt, tanítványainak adja a Szentlelket, mint a teljes
szeretetközösség zálogát dicsőséges Országában, amelyre éberen várakozunk. Ez a várakozás
reménységünk forrása és értelme: olyan remény, amelyet ha ápolunk és megőrzünk, megvilágítja
személyes és közösségi életünket - mondta katekézisében Ferenc pápa.
Egy másik
aspektus: mit jelent a feltámadás? A feltámadás – mindnyájunk feltámadása - az utolsó
napon következik be, az idők végén, Isten mindenhatósága műveként. Isten visszaadja
az életet testünknek, egyesíti azt lelkünkkel, Jézus feltámadásának erejében. Ez az
alapvető magyarázat: azért, mert Jézus feltámadt, mi is fel fogunk támadni. Azért
reménykedünk a feltámadásban, mert Jézus megnyitotta számunkra a kaput: kinyitotta
a feltámadás kapuját.
Ezt az átalakulást, testünknek ez a színeváltozását,
transzfigurációját már ebben az életben előkészítjük a Feltámadt Jézussal való találkozásban,
a szentségekben, különösen az Oltáriszentségben. Mi, akik ebben az életben Testével
és Vérével táplálkozunk, feltámadunk hozzá hasonlóan, Vele és Általa. Mint ahogy Jézus
feltámadt saját testével, de nem tért vissza a földi életbe, úgy mi is testünkkel
támadunk fel, amely megdicsőült, szellemi testté alakul át.
De ez nem egy
hazugság! Ez az igazság! Hisszük, hogy Jézus feltámadt és Jézus él ebben a pillanatban.
Ti hiszitek, hogy Jézus él? Nem hiszitek? – kérdezte rögtönzött szavakkal a pápa.
A hívek hosszas „igennel” válaszoltak. Hiszitek vagy nem hiszitek? – folytatódott
a Szentatya és a zarándoksereg párbeszéde. Ha Jézus él, akkor azt gondoljátok, hogy
hagyja, hogy mi meghaljunk és soha nem támaszt fel bennünket? Nem! Ő vár ránk. És
mivel Ő feltámadt, feltámadásának ereje mindnyájunkat fel fog támasztani!
Végül
a pápa kifejtette: már ebben az életben bennünk van a Krisztus Feltámadásában való
részvétel. Ha igaz, hogy Jézus az idők végezetével támad fel, akkor az is igaz, hogy
bizonyos szempontból Jézussal már feltámadtunk. Az örök élet már ebben a pillanatban
megkezdődött! Az örök élet az egész élet során megkezdődik, a végső feltámadás pillanata
felé haladva. Már feltámadtunk! A keresztség révén ugyanis beleilleszkedünk Krisztus
halálába és feltámadásába és részt veszünk az új életben, vagyis a Feltámadt Jézus
életében. Tehát az utolsó napra várakozva, már bennünk van a feltámadás magva, mint
előlege a teljes feltámadásnak, amelyet örökségbe kapunk. Ezért mindnyájunk teste
az örökkévalóság visszhangja, amelyet mindig tiszteletben kell tartanunk; különös
tekintettel azoknak az életét kell tisztelnünk és szeretnünk, akik szenvednek, hogy
érezzék Isten Országának közelségét, annak az örök életnek a körülményeit, amely felé
haladunk. Ez a gondolat reménnyel tölt el bennünket. A Feltámadás felé haladunk. Ez
a mi örömünk: egy napon megtaláljuk Jézust, találkozunk Jézussal, mindnyájan, együtt
– nem itt a téren, máshol, de örömmel telve, Jézussal. Ez a mi elrendeltetésünk –
fejezte be katekézisét Ferenc pápa.
A kihallgatás végén a pápa köszöntötte
a fiatalokat, betegeket, fiatal házasokat. Utalt rá, hogy december 3-án ünnepeltük
Xavéri Szent Ferencet, a missziók védőszentjét. Ez a szent pap arra emlékeztet bennünket,
hogy mindnyájunknak kötelessége az evangélium hirdetése. Kedves fiatalok, legyetek
a hit bátor tanúi; kedves betegek, ajánljátok fel mindennapos kereszteteket az evangélium
világosságától távol állók megtérésére; és ti kedves új házasok, hirdessétek Krisztus
szeretetét családotokból kiindulva.