Ádvent a remény távlatát adományozza nekünk – Ferenc pápa vasárnap déli Úrangyala imádsága

Az ádventi időszak visszaadja számunkra a remény távlatát – állapította meg Ferenc pápa december elsején, délben a Szent Péter téren összegyűlt hívekhez intézett beszédében. Ádvent első vasárnapján a Szentatya arra buzdította a híveket: ismét fedezzék fel annak a szépségét, hogy haladunk a Jézussal való találkozás felé.
A Szentatya újból fohászkodott a béke ajándékáért, illetve az AIDS elleni küzdelem világnapján lelki közelségéről biztosította a HIV-fertőzött betegeket, különösen a gyermekeket; ezt a közelségét konkrétan kifejezi számos misszionáriusnak és segítőtársaiknak csöndben végzett elkötelezett munkája. A pápa imát kért a hívektől mindenkiért, az orvosokért és a kutatókért is. Minden beteg kivétel nélkül juthasson hozzá a megfelelő gyógykezeléshez – hangzott a pápa erőteljes felhívása.
Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy Ádventtel Isten népének új útja kezdődik el Jézus Krisztussal. Ez az időszak különös vonzerővel hat ránk – jegyezte meg a pápa. Ismét felfedezzük, hogy mindnyájan úton vagyunk: az egyház, hivatásával és küldetésével, az egész emberiség, a népek, a civilizációk, a kultúrák, mind haladnak előre az idő ösvényein. De mi a végcélja ennek az útnak? – tette fel a kérdést a pápa. Az Ószövetségben „univerzális, egyetemes zarándoklatról” van szó, amely az Úr Temploma, Jeruzsálem felé tart.
A kinyilatkoztatás Jézus Krisztusban elnyerte beteljesedését és „az Úr temploma”, maga Jézus Krisztus vált templommá, az Ige testté lett; Ő zarándokutunknak, Isten egész népe zarándoklatának vezetője és egyben végcélja. Világosságában más népek is haladhatnak az igazságosság Országa, a béke Országa felé – mondta a pápa.
Emlékeztetett Izajás próféta szavaira, aki (Iz 2,1-5) olyan idő elé tekint, amelyben a kardokat ekevasakká kovácsolják és a nemzetek békében élnek. A pápa nyomatékosan megismételte a vasárnapi első olvasmánynak ezt a szakaszát, majd feltette a kérdést: „Mikor fog ez bekövetkezni? Milyen szép lesz az a nap, amikor a fegyvereket leszerelik, hogy munkaeszközzé alakítsák át őket! Milyen szép lesz ez a nap! És ez lehetséges! Mint ahogy mindnyájunk életében mindig szükség van arra, hogy újrainduljunk, újból talpra álljunk, megtaláljuk létünk végcéljának értelmét, így a nagy emberi család számára is szükséges, hogy mindig megújítsa közös távlatát, amely felé halad. A remény távlata! Ez a távlat az, amely felé jó haladnunk. Az ádventi időszak, amelyet ma ismét megkezdünk, visszaadja nekünk a remény távlatát, annak a reménynek a távlatát, amely soha nem ábrándít ki, mert Isten Szaván alapszik. Olyan remény, amely nem okoz csalódást, egyszerűen azért, mert az Úr soha nem csal meg” – fejtette ki a Szentatya.
Ennek a spirituális magatartásnak a példaképe, amely egyben egy életmód is, Szűz Mária, egy egyszerű vidéki lány, aki szívében hordozza Isten minden reménységét. Méhében Isten reménysége testet öltött és emberré lett, történelemmé lett: ő Jézus Krisztus.
Mária Magnificat-ja, himnusza Isten zarándok népének, valamint minden férfinek és nőnek, akik reménykednek Istenben, irgalmassága hatalmában. Hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket, aki Anya és anyuka és tudja, hogy hogyan kell vezetni minket. Hagyjuk, hogy Mária vezessen minket a várakozásnak és a dolgos éberségnek ebben az időszakában” – mondta Ádvent első vasárnapján délben Ferenc pápa, a Szent Péter téren az Úrangyala elimádkozására összegyűlt híveknek.
(vm)