„Ne nézői, hanem főszereplői legyetek napjaink eseményeinek” – Ferenc pápa buzdítása
a római egyetemistákhoz
November 30-án, szombaton délután fél 6-kor Ferenc pápa a vatikáni bazilikában vezette
Ádvent első vasárnapjának vigíliáján a vesperás szertartását, amelyen a római egyetemisták
vettek részt. A pápa megérkezése előtt Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke
délután 4 órakor fogadta a Maria Sedes Sapientiae (Mária a Bölcsesség Széke) ikonját,
amely az egyetemi hallgatók védőszentjének kegyképe és vezette az imatalálkozót, amelyen
a fiatal bérmálandók megújították hitvallásukat. A vesperás végén a brazíliai egyetemisták,
akik a Hit évében a Rio de Janeiro-ban megrendezett Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából
idáig őrizték a kegyképet, átadják azt egy francia egyetemistákból álló küldöttségnek.
A Mária ikont ezután Franciaország minden egyetemi lelkészségébe elviszik az ország
fiataljai.
A vesperáson Ferenc pápa homíliát mondott, amelyben köszöntötte
a római és olaszországi egyetemek rektorait, professzorait, lelkészeit, Róma polgármesterét,
és minden diákot.
A Szentatya a szertartáson elhangzott páli idézetből indult
ki (1Tessz 5,23-24). „A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen. Őrizze meg
szellemetek, lelketek és testetek egészen feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig.
Hűséges az, aki meghívott titeket: ő majd meg is teszi”.
Szent Pál kívánsága,
amelyet a Tesszalonikaiakhoz intéz, egyrészt aggodalmát fejezi ki veszélybe került
életszentségük miatt, másrészt tanúságot tesz az Úrba helyezett nagy bizalmáról. Az
apostolnak ez az aggodalma érvényes számunkra, mai keresztények számára is. A keresztény
élet teljessége, amelyet Isten visz végbe az emberekben, mindig ki van téve a világi
közszellem kísértéseinek. Ezért adja Isten nekünk segítségét, amely révén meg tudjuk
őrizni a Szentlélek ajándékait, a Szentlélekben való új életet, amelyet Isten adott
nekünk. Megőrizve életünknek ezt az egészséges „életnedvét”, egész lényünket, értelmünket,
lelkünket és testünket kifogástalanul, feddhetetlenül megőrizzük. De miért van szükség
arra, hogy Isten, miután bőségesen elárasztott bennünket spirituális kincseivel, továbbra
is közbelépjen, hogy azok érintetlenül épségben maradjanak? – tette fel a kérdést
Ferenc pápa. Azért, mert gyengék vagyunk, és mindannyian tudjuk, hogy emberi természetünk
törékeny és Isten ajándékait „cserépedényekben” őrizzük (vö. 2 Kor 4,7).
Isten
közbenjárása annak érdekében, hogy a végsőkig, a Jézussal való végleges találkozásig
kitartsunk, hűségének a kifejezése. Olyan ez, mint a párbeszéd a gyengeségünk és az
Ő hűsége között. Ő erős hűségében. Pál egy másik helyen azt mondja, hogy ő maga erős
a gyengeségében. Miért? Mert párbeszédben van Isten hűségével. És Istennek a hűsége
sosem okoz csalódást. Isten mindenekelőtt saját magához hűséges. Ezért beteljesíti
művét, amelyet mindannyiunkban elkezdett meghívásával. Ez biztonságot és nagy bizalmat
ad nekünk: bizalmat, amely Istenen nyugszik és kéri aktív és bátor együttműködésünket
a jelen pillanat kihívásaival szemben. Tudjátok, kedves fiatal egyetemisták, hogy
nem lehet élni anélkül, hogy szembe nézzünk és válaszoljunk a kihívásokra.
Aki
nem néz szembe a kihívásokkal és nem válaszol rájuk, az nem él. Akaratotok és képességeitek,
amelyek egyesülnek a keresztség napjától kezdve mindannyiótokban lakozó Szentlélek
erejével, lehetővé teszik számotokra, hogy ne nézői, hanem főszereplői legyetek napjaink
eseményeinek. Kérlek benneteket, ne az erkélyről nézzétek az életet! Vegyüljetek el
az életben, ahol kihívások vannak, ahol segítséget kérnek tőletek az élet, a fejlődés,
a személyek méltóságára vonatkozó, a szegénység elleni és az értékekért folyó küzdelem
előrevitelében és sok más küzdelemben, amellyel ma találkozunk.
A pápa ezután
utalt azokra a kihívásokra, amelyekkel a fiatal egyetemistáknak szembe kell nézniük
belső energiával és evangéliumi merészséggel. Erő és merészség! – ismételte a pápa.
Napjaink szociális-kulturális környezetére olykor ránehezedik a középszerűség és az
unalom. Ne törődjenek bele a mindennapi élet egyhangúságába, hanem legyenek széleskörű
tervek megálmodói, amelyek túlmutatnak a szokványos dolgokon: ne hagyják, hogy elrabolják
tőlük az ifjúkor lelkesedését! Helytelen lenne, ha hagynák bebörtönözni magukat az
egyforma, lapos gondolkodásmód, vagy a globalizáció, mint uniformizálás által. Ahhoz,
hogy leküzdjék ezeket a kockázatokat, ne a gömb példáját kövessék. A követendő példa
az igazi globalizációban, amely jó, nem a gömb, amelyben minden kitüremkedést elsimítanak,
és eltűnik minden különbözőség. Ehelyett a követendő példa a sokoldalúság, amely magába
foglalja az alkotóelemek sokféleségét és tiszteletben tartja a változatosságban megvalósuló
egységet. Az egység védelmében, védelmezzük a sokféleséget is. Különben az az egység
nem lenne emberi.
A gondolat ugyanis akkor termékeny, ha egy nyitott értelem
kifejezése, amely képes a megkülönböztetésre, amelyet mindig megvilágít az igazság,
a jó, a szépség. Ha nem hagyják, hogy befolyásolja őket az uralkodó közvélemény, hanem
hűségesek maradnak a keresztény etikai és vallási alapelvekhez, akkor bátorságot találnak
ahhoz, hogy az árral szemben haladjanak. A globalizált világban hozzájárulhatnak ahhoz,
hogy megőrizzék sajátos jellemzőiket, anélkül, hogy alacsonyabbra helyeznék az etikai
mércét. A gondolat és az egyéniség sokfélesége Isten sokoldalú bölcsességét tükrözi
vissza, amennyiben becsületesen és intellektuális szigorral közelít az igazsághoz,
és amikor a jósághoz, a szépséghez közelít. Ezáltal minden egyes személy ajándék lehet
mindenki javára!
Ferenc pápa a következő szavakkal fejezte be homíliáját: „Ebben
az ádventi időszakban kötelezzétek el magatokat, hogy a hit útján jártok és mindig
az evangéliumhoz következetesen viselkedtek, hogy hitelesen megélhessétek az Úr Karácsonyának
ünnepét. Segítségetekre lehet Boldog Pier Giorgio Frassati szép tanúságtétele, aki
ezt mondta: ’Élni hit nélkül, megvédeni való örökség nélkül, anélkül, hogy szüntelenül
küzdenénk az igazságért, nem élet, hanem éldegélés. Nekünk nem éldegélnünk, hanem
élnünk kell!’ Köszönöm és jó utat Betlehem felé” – búcsúzott a pápa a római egyetemistáktól.