„Készen állunk, hogy átlépjünk a Hit Kapuján” – Ferenc pápa és a katekumenek találkozása

A Hit évének egyik záró mozzanatára került sor november 23-án, szombaton délután fél ötkor. Ferenc pápa találkozott az öt világrész 47 országából érkezett mintegy 500 katekumennel.

A Szent Péter bazilika főbejáratánál 35-öt fogadott közülük személyesen és feltette számukra a befogadás szertartásának hagyományos kérdéseit: „Hogy hívnak? Mit kérsz Isten egyházától? Mit ad számodra a hit?” Ezután megjelölte őket homlokukon a kereszt jelével, majd a jelöltek beléptek a bazilikába, megkezdve a katekumenátus útját, amely felkészíti őket a szentségek vételére. A Szentatya az igeliturgia során homíliát mondott.

„Kedves katekumenek! Kedves kezesek! Nagy örömöt jelent, hogy fogadhatlak benneteket itt, ebben a Bazilikában, amely Péter apostol vértanúságának emlékét őrzi. Ő az a szikla, amelyre Jézus Urunk egyházát építette, és akire mindnyájan tekintünk, hogy megerősítsen bennünket hitünkben. Isten Igéje testté lett, hogy eljusson az emberhez, aki eltévelyedett a gőg és a bűn következtében. Az embert, halálához és feltámadásához kapcsolva Jézus isteni életének részesévé tette. Szenvedélyes keresése során hozzátok is eljutott és most készen álltok, hogy befogadjátok irgalmasságát. Az Anyaszentegyház arra buzdít benneteket, hogy tartsatok ki az Isten iránti vágyban, amely bennetek lakozik, hogy eljussatok az Istennel való szeretetközösség teljességére.

A Hit évének ebben az egyik záró pillanatában egybegyűltetek hitoktatóitokkal és hozzátartozóitokkal, képviselve számos férfit és nőt, akik a világ különböző részein hozzátok hasonlóan a hit útjára léptek. Spirituálisan mindnyájan együtt vagyunk ebben a pillanatban. Számos országból érkeztetek, különböző kulturális hagyományokkal, egymástól eltérő tapasztalatokkal rendelkeztek. Mégis ma este érezzük, hogy számos dologban osztozunk. Mindenekelőtt osztozunk az Isten utáni vágyban.

Ezt a vágyat idézte fel a zsoltáros: „Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram. Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?” (Zsolt 42,2-3). Mennyire fontos, hogy életben tartsuk ezt a vágyat, hogy találkozzunk az Úrral és megtapasztaljuk Őt, szeretetét, megtapasztaljuk irgalmasságát! Ha megszűnik az élő Isten iránti szomjúság, a hitet az a veszély fenyegeti, hogy megszokássá válik, kialszik, mint a tűz, amelyet nem élesztenek újjá. Azt kockáztatja, hogy megavasodik, elveszíti értelmét – fejtette ki homíliájában a Szentatya.

Az előbb felolvasott evangéliumi szakasz (vö. Jn 1,35-42) Keresztelő Szent Jánost idézte fel, aki tanítványainak Jézust, mint Isten Bárányát mutatja be. Ketten közülük követik a Mestert, majd később ők maguk is „közvetítővé” válnak, akik lehetővé teszik másoknak, hogy találkozzanak az Úrral, megismerjék és kövessék őt. Ennek a történetnek három pillanata emlékeztet a katekumenátus tapasztalatára – mondta homíliájában a pápa.

Az első a meghallgatás. A két tanítvány meghallgatta Keresztelő Szent János tanúságtételét. Ti, kedves katekumenek, szintén meghallgattátok azokat, akik Jézusról beszéltek nektek és azt javasolták, hogy kövessétek őt, legyetek tanítványai a keresztség révén. A körülöttünk és bennünk lévő hangzavarban meghallottátok és befogadtátok azt a hangot, amely Jézust mutatta be, mint azt, aki egyedül adhat teljes értelmet életünknek.

A második mozzanat a találkozás. A két tanítvány találkozik a Mesterrel és Vele marad. Miután találkoztak vele, azonnal valami újat éreztek szívükben: annak az igényét, hogy örömüket átadják másoknak is, hogy ők is találkozhassanak a Mesterrel. András találkozik testvérével, Simon Péterrel és Jézushoz vezeti őt. Milyen jót tesz nekünk, ha ezt a jelenetet szemléljük! Arra emlékeztet, hogy Isten nem azért teremtett bennünket, hogy egyedül, önmagunkba zárkózva éljünk, hanem hogy találkozhassunk Vele és megnyíljunk másoknak. Isten elsőként indul el minden egyes ember felé és ez csodálatos! Ő jön el, hogy velünk találkozzon! A Bibliában Isten mindig úgy jelenik meg, mint aki kezdeményezi az emberrel való találkozást. Ő keresi az embert és általában éppen annak a tragikus tapasztalatnak a pillanatában, amikor az ember elárulja Istent és menekül előle. Isten nem várakozik, hanem azonnal az ember keresésére indul. Türelmesen keres bennünket a mi Atyánk! Ő mindig megelőz és vár bennünket.

Nem fárad bele, hogy várjon ránk, nem távolodik el tőlünk, hanem türelmesen kivárja a megfelelő pillanatot, hogy találkozzon mindannyiunkkal.
És amikor létrejön, soha nem sietős ez a találkozás, mert Isten hosszasan velünk akar maradni, hogy támaszt nyújtson, vigasztaljon, nekünk adja örömét. Isten siet, hogy találkozzon velünk, de soha nem siet, hogy elhagyjon bennünket. Velünk marad. Mint ahogy mi vágyunk Őrá, úgy Ő is arra vágyik, hogy találkozzon velünk, mert Őhozzá tartozunk, az ő teremtményei vagyunk. Mondhatjuk, hogy Isten is szomjúhozza a velünk való találkozást. Istenünk szomjazza a velünk való találkozást. Ez Isten szíve. Szép ezt hallani – tette hozzá Ferenc pápa.

A történet harmadik vonása pedig az előrehaladás. A két tanítvány Jézus felé megy, majd az út egy részét együtt teszik meg. Ez fontos tanítás mindnyájunk számára. A hit a Jézussal való előrehaladás. Mindig emlékezzetek erre: a hit azt jelenti, hogy Jézussal együtt haladunk. Ez az út egy életen át tart. Az út egyes pillanataiban fáradtnak, zavarodottnak érezzük magunkat. A hit azonban azt a bizonyosságot adja nekünk, hogy Jézus állandóan jelen van, minden helyzetben, még a legfájdalmasabb és legkevésbé érthető helyzetekben is. Arra kaptunk meghívást, hogy egyre jobban behatoljunk Isten szeretetének misztériumába, amely lehetővé teszi, hogy derűsen és reménnyel éljünk.

Kedves katekumenek! Ma elkezdtétek a katekumenátus útját – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Azt kívánta a jelölteknek, hogy örömmel járják végig ezt az utat, legyenek bizonyosak abban, hogy az egész egyház támogatja őket és bizalommal tekint rájuk. Mária, a tökéletes tanítvány kísérje el őket, aki Anyánk a hitben. Őrizzék meg annak az első pillanatnak a lelkesedését, amely megnyitotta szemüket a hit világosságának.

Emlékezzenek mindig a szeretett tanítványhoz hasonlóan arra a napra, arra az órára, amelyben az első alkalommal Jézussal maradtak és érezték magukon tekintetét. Soha ne feledjék el Jézusnak ezt a tekintetét. Ez a szeretet tekintete. Így mindig bizonyosak lesznek az Úr hűséges szeretetében. Az Úr hűséges és soha nem hagyja őket cserben!

Végül a pápa a következő szavakkal búcsúzott el a katekumenektől:

„Kedves katekumenek! Ma az egyház hivatalosan befogadott benneteket, elismerve azt a művet, amelyet Isten kezdett el bennetek. Annak a vigasztaló bizonyossága, hogy az Úr át kívánja alakítani életeteket, és mint gyermekei újjászülettek a keresztvízben, legyen támaszotok elkötelezettségetekben, hogy megtérjetek gondolataitokban és cselekedeteitekben. Hordozzátok mindig magatokban Jézus Krisztus érzelmeit és minden pillanatban, mindenütt terjesszétek illatát!

Kedves katekumenek! Menjetek békével, nagy békével. Menjetek örömmel telve, mert az Úr rátok tekintett, az Úr szeret titeket, az Úr veletek együtt halad. Azt kívánom, hogy az Úr mindig legyen veletek!” – fejezte be homíliáját Ferenc pápa a katekumenek befogadásának szertartásán.

(vm)