Jézusban az Isten örök életet ajándékoz nekünk – Ferenc pápa gondolatai a déli Úrangyala imádkozásakor az évközi idő 32. vasárnapján

November 10-én, vasárnap délben az Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszból kiindulva szólt dolgozószobája ablakából a Szent Péter-téren összegyűlt hívekhez, amely ez alkalommal Jézus beszélgetését mutatta be a szadduceusokkal, akik tagadták a feltámadást. Éppen e téma kapcsán teszik fel a kérdést Jézusnak, hogy nehéz helyzetbe hozzák őt és gúnyt űzzenek a halottak feltámadásába vetett hitből. Egy elképzelhetetlen esetből indulnak ki: „Egy asszonynak hét férje volt, egyik a másik után meghalt.” Majd kérdezik Jézust: „Kinek a felesége lesz ez az asszony a halála után?” Jézus, a mindig szelíd és türelmes, először arra ad választ, hogy a halál utáni élet nem rendelkezik ugyanazokkal a paraméterekkel, mint a földi. Az örök élet egy más élet, egy másik dimenzióban, ahol többek között nem lesz többé házasság, amely a mi evilági létezésünkhöz kötődik. A feltámadottak – mondja Jézus – olyanok lesznek, mint az angyalok és egy másfajta állapotban fognak élni, amit most nem tudunk megtapasztalni és elképzelni sem. Így magyaráz Jézus.

De utána Jézus úgymond ellentámadásba megy át. A Szentírás idézésével teszi ezt, egyfajta egyszerűséggel és egyediséggel, amely teljes csodálással tölt el minket a mi Mesterünk, az egyetlen Mester iránt! – folytatta beszédét a Szentatya. A feltámadás bizonyítását Jézus a Mózes és az égő csipkebokorról szóló részben találja, ahol Isten mint Ábrahám, Izsák és Jákob Istene nyilatkoztatja ki magát. Isten neve kapcsolódik azoknak a férfiaknak és nőknek nevéhez, akikkel Ő összekapcsolódik, s ez a kapcsolódás erősebb a halálnál. Majd Ferenc pápa elmondta: szólhatunk az Isten kapcsolatáról velünk, mindegyikünkkel. Ő a mi Istenünk! Ő mindegyikünk Istene! Mintha viselné a mi nevünket. Ezért állítja Jézus: „Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” És ez a meghatározó kapcsolódás, az alapszövetség, a szövetség Jézussal: Ő maga a szövetség, Ő maga az Élet és a Feltámadás, mert keresztrefeszített szeretetével legyőzte a halált. Jézusban Isten örök életet ad nekünk, mindenkinek adja, és neki köszönhetően mindenkinek megvan a reménye a mostaninál még igazibb életre. Az élet, amit Isten készít nekünk, nem egyszerűen a jelenleginek a megszépítése, felülmúlja elképzeléseinket, mert Isten folyamatosan meglep minket szeretetével és irgalmasságával.

Ezért, épp az ellenkezője történik, mint amit a szadduceusok vártak – folytatta vasárnapi magyarázatát a Szentatya. Nem ez az élet utal az örökkévalóságra, a másik életre, amit várunk, hanem az örökkévalóság, az az élet szolgál a megvilágítására mindannyiunk földi életének s ad reményt. Majd Ferenc pápa elmondta, hogy ha csak pusztán emberi szemmel nézünk, azt mondhatjuk, hogy az ember útja az életből a halál felé tart. Ez látszik. De csak akkor, ha emberi szemmel nézzük. Jézus felborítja ezt a látképet és azt állítja, hogy a mi zarándokutunk a halálból az élethez halad: a teljes élethez. Úton vagyunk, zarándokúton a teljes élet felé, és ez a teljes élet az, amely megvilágítja utunkat. Így aztán a halál mögöttünk áll és nem előttünk. Előttünk áll az élők Istene, a szövetség Istene, Isten, aki a nevemet viseli, a mi nevünket, ahogy mondta: „Én Ábrahám, Izsák, Jákob Istene vagyok”, Ő úgy Isten az én nevemmel, a te neveddel, a mi nevünkkel. Az élők Istene! A Szentatya rámutatott a bűn és a halál végérvényes vereségére, s kezdetére egy boldogsággal teli és vég nélküli fényű új időnek. Már itt a földön, az imádságban, a szentségekben, a testvériségben találkozunk Jézussal és szeretetével, és így megízlelhetünk valamit a feltámadt életből. Szeretetének és hűségének megtapasztalása mint a tűz lángra gyújtja szívünket és növeli a feltámadásba vetett hitünket.

Ha Isten hűséges és szeret, ez nem lehet az idő által korlátolt: a hűség örök, nem változhat. Isten szeretete örök, nem változhat! Nem idővel korlátolt: örökre létezik! Ő örökre hűséges és vár minket, mindnyájunkat, mindegyikünket elkísér ezzel az örök hűséggel – fejezte be a vasárnapi evangéliumhoz fűzött gondolatatit Ferenc pápa.

Az Úrangyala elimádkozása után a 19. században élt Maria Teresa Bonzelről, az Örökimádás Ferences Szegény Nővéreinek alapítójáról szólt a Szentatya, boldoggáavatása napján, amelyre a németországi Paderbornban került sor. Boldog Maria Teresa nővér számára az Oltáriszentség volt az a lelki erőforrás, amelyből merített ahhoz, hogy a leggyengébbeket fáradhatatlan szeretettel szolgálja. „Dicsőítsük az Urat az ő példájáért!” – buzdította a jelenlévőket a Szentatya.

Ferenc pápa továbbá közelségéről biztosította a Fülöp-szigetek lakosságát, akik a tájfun miatt szenvedtek károkat. Sajnos sok az áldozat és a károk hatalmasak – mondta, majd csendben imádkoztak az érintettekért, amit az Üdvözlégy Mária közös elimádkozása követett. A Szentatya a konkrét segítségnyújtásra buzdította a híveket.

Ezt követően az ún. „Kristály éjszaka” 75. évfordulója kapcsán Ferenc pápa elmondta, hogy az erőszak az 1938. november 9. és 10. közti éjszakán a zsidók ellen, a zsinagógák, a lakások, az üzletek ellen szomorú lépést jelentettek a Shoah tragédiàja felé. Megújítjuk közelségünket és együttérzésünket a zsidó nép felé, idősebb testvéreink felé – mondta a Szentatya. Kérjük Istent azért, hogy a múlt emlékezete, az emlékezés a múlt bűneire segítsen nekünk mindig ügyelni a gyűlölet és intolerancia minden formájának ellenzésére.

Ugyancsak ezen a vasárnapon tartották Olaszországban a Hálaadás Napját. Ferenc pápa a saját nevében és a püspökök nevében is közelségét fejezte ki a mezőgazdaság világa felé, különösképpen a fiatalok felé, akik a földművelést választották. Biztatta őket, annak reményében, hogy senkinek ne hiányozzon az egészséges és elegendő táplálék.

Végül Ferenc pápa köszöntötte az összegyűlt zarándokokat, a családokat, plébániai közösségeket és társulásokat.

(mt)