„A betegek, Krisztus teste, értékes kincset jelentenek az egyház számára” – Ferenc
pápa beszéde hétezer zarándokhoz
November 9-én, szombaton
délelőtt Ferenc pápa a vatikáni VI. Pál teremben fogadta az olasz betegszállítók egyesülete
(UNITALSI) által szervezett zarándoklat 7000 tagját. Az eseményre, a főleg Lourdes-ba
és egyéb kegyhelyekre betegeket szállító egyesület alapításának 110. évfordulója alkalmából
került sor.
A pápa beszédében külön köszöntötte a betegeket, a fogyatékkal
élőket, az őket kísérő önkénteseket, lelkészeket, egyházi kisegítőket, az egyesület
felelőseit és országos elnökét. Salvatore De Giorgi bíboros, püspökök, valamint intézmények
képviselőinek jelenléte azt mutatja, hogy az UNITALSI elismerésnek örvend mind az
egyház, mind a polgári társadalom részéről.
Az egyesület 110 éve szenteli
tevékenységét a betegeknek, a gyengéknek az evangélium lelkiségének megfelelően. Működésük
nem egyfajta jótékonykodás vagy filantrópia, hanem a szeretet evangéliumának hiteles
hirdetése, a vigasznyújtás szolgálata – mondta a pápa, majd rögtönözve hozzátette:
„Ez egy nagy dolog. Tevékenységetek valóban evangéliumi; a vigasznyújtás szolgálata”.
A pápa utalt az egész országban jelen lévő egyesület tagjaira: férfiak és
nők, anyukák és apukák, sok fiatal, akiket a Krisztus iránti szeretet és az Irgalmas
Szamaritánus példája késztet arra, hogy ne fordítsanak hátat a szenvedőknek. Továbbra
is ápolják ezt az erényt! Ne fordítsanak hátat a szenvedőknek, hanem éppen ellenkezőleg:
legyenek tekintet, amely befogad, kéz, amely felemel és elkísér, vigasztaló szó, amely
gyöngéd ölelés. Ne bátortalanítsák el őket a nehézségek és a fáradság, továbbra is
ajándékozzák idejüket, mosolyukat és szeretetüket az arra rászoruló testvéreknek –
hangzott a pápa buzdítása.
„Minden beteg és törékeny személy pillanthassa
meg arcotokban Jézus arcát; és ti is ismerjétek fel a szenvedő személyben Krisztus
testét. A szegények, az egészség hiányában szenvedők is gazdagságot jelentenek az
egyház számára” – fejtette ki beszédében a Szentatya. Az UNITALSI és annyi más egyházi
kezdeményezés elkötelezettsége, hogy összegyűjtse és érvényre juttassa ezt a gazdagságot
nem csak az egyház, hanem az egész társadalom javára.
„A mai kulturális és
társadalmi környezet inkább afelé hajlik, hogy elrejtse a fizikai törékenységet, csak
problémának tekintse azt, amely belenyugvást, könyörületet igényel, olykor a személy
kiselejtezéséhez vezet. Az UNITALSI arra kapott meghívást, hogy prófétai jel legyen
és ezzel a világias gondolkozás logikájával, a kiselejtezés logikájával szemben haladjon.
Segítse a szenvedőket, hogy főszereplők lehessenek a társadalomban, az egyházban és
a társulatban is.
Ahhoz, hogy a betegek valóban beilleszkedhessenek a keresztény
közösségbe, szükség van egy mindenkit befogadó lelkipásztori tevékenységre a plébániákon
és a társulatokban. Valóban érvényre kell juttatni a törékeny és szenvedő emberek
jelenlétét és tanúságtételét. Ők nem pusztán az evangelizálás címzettjei, hanem ugyanennek
az apostoli tevékenységnek aktív alanyai” – fejtette ki beszédében Ferenc pápa.
Közvetlenül
a betegekhez fordulva a Szentatya így folytatta: „Ne tekintsétek magatokat pusztán
a szolidaritás és a karitatív tevékenység tárgyának, hanem érezzétek, hogy teljes
egészében részt vesztek az egyház életében és küldetésében. Megvan a helyetek, sajátos
szerepetek a plébánián és minden egyházi környezetben. Csöndes, de annál ékesszólóbb
jelenlétetek, imátok, szenvedésetek mindennapos felajánlása egységben a keresztre
feszített Jézussal a világ üdvösségéért, állapototok türelmes és egyben örömteli elfogadása
spirituális erőforrás, gazdagság minden keresztény közösség számára. Ne szégyelljétek,
hogy az egyház értékes kincsei vagytok!”
A pápa emlékeztetett rá: az UNITALSI
legjelentősebb tapasztalata az év során a Mária kegyhelyekre történő zarándoklat,
különös tekintettel Lourdes-ra. Az egyesület apostoli tevékenységének stílusa és spiritualitása
számára is vonatkozási pontot jelent a Szűzanya. A pápa arra buzdította az olasz betegszállító
egyesület tagjait, hogy kövessék Mária példáját, anyai gondoskodását, amellyel mindnyájunkat
elkísér. A kánai menyegzőn így szól a szolgákhoz: „Tegyétek, amit mond” (Jn 2,5-10).
Jézus ekkor megparancsolja a szolgáknak, hogy töltsék meg a kőkorsókat vízzel és a
víz borrá változott, a legjobb borrá, amit addig felszolgáltak.
Máriának ez
a közbenjárása Fiánál jól mutatja a Szűzanya emberek iránti gondoskodását. Mária tudja,
hogy mire van szükségünk. Gondoskodik rólunk, közbenjár Jézusnál, és mindannyiunk
számára kéri az „új bor” ajándékát, vagyis a szeretetet, az üdvözítő kegyelmet. Mária
mindig közben jár és imádkozik értünk, különösen a nehézség és a gyengeség, a csüggedés
és az eltévelyedés idején, főleg a bűn órájában. Ezért mondjuk az Üdvözlégy Mária
imában, hogy „imádkozz értünk, bűnösökért”.
Ferenc pápa végül ezekkel a szavakkal
zárta beszédét: „bízzuk mindig magunkat égi Anyánk oltalmába, aki megvigasztal bennünket
és közben jár értünk Fiánál. Ő segítsen bennünket, hogy mindazok számára, akikkel
utunk során találkozunk, Annak a tükörképe legyünk, aki „az irgalom Atyja és minden
vigasztalás Istene” (2Kor 1,3).