„A testvéri szolidaritás a keresztények közösségének integráns része“ – Ferenc pápa
szerda délelőtti katekézisének magyar összefoglalása
A Szentatya szavait
P. Somorjai Ádám OSB, a vatikáni államtitkárság munkatársa tolmácsolta.
Ez
volt az első alkalom Ferenc pápa péteri szolgálatának megkezdése óta, hogy magyar
nyelvű katekézis illetve köszöntés hangzott el az általános kihallgatáson.
Kedves
Testvéreim! A mai alkalommal a lelki javak: a szentségek, a karizmák és a szeretet
közösségéről beszéltem. A szentségek, miközben az Egyház kiszolgáltatja azokat, maguk
is létrehozzák az Egyházat, így pl. a keresztségben új tagokat veszünk fel Isten szent
népének sorai közé. A karizmák a Szentlélek különleges adományai, amelyek Egyházunkat
építik.
Ezek egyfajta többlet-tehetségek, amelyek egyeseket arra képesítenek,
hogy a maguk részéről az Egyház keretein belül még hatékonyabban szolgálják a többieket,
s ezzel azt a szeretetközösséget is táplálja, amely az Egyház lét-eleme. A testvéri
szolidaritás nem retorikai fogás, hanem a keresztények közösségének integráns része.
Ha ezt megéljük, hatékony jel leszünk a világban: Isten szeretetének szentségét
tudjuk felmutatni. Az Úr meghív bennünket arra, hogy közösségbe lépjünk Vele a szentségek,
a karizmák és a szeretet rendjében, hogy méltóképpen élhessük meg keresztény hivatásunkat!
A
Szentatya katekézisében többek között kifejtette:
Minden találkozás Krisztussal,
aki a szentségekben üdvösségünket adja, arra szólít bennünket, hogy „menjünk” és továbbadjuk
a többieknek az üdvösséget, amit láthattunk, megérinthettünk, amivel találkozhattunk,
és amit befogadhattunk, és ami valóban hihető, mert szeretet. Ezáltal a szentségek
arra késztetnek bennünket, hogy misszionáriusok legyünk, hogy apostoli elkötelezettséggel
vigyük el az evangéliumot minden környezetbe, még a legellenségesebbe is.
Ez
a leghitelesebb gyümölcse egy kitartó szentségi életnek, ami nem más, mint részvétel
Isten üdvözítő kezdeményezésében. Isten ugyanis mindenkit üdvözíteni akar. A szentségek
kegyelme erős és örömteli hitet táplál bennünk, olyan hitet, amely képes ámulattal
szemlélni Isten „csodás műveit” és ellen tud állni a világ bálványainak. Ezért fontos
a szentáldozáshoz járulni; fontos, hogy a gyermekeket minél előbb megkereszteljék;
fontos, hogy bérmálkozzanak. Miért? Mert Jézus Krisztusnak ez a bennünk való jelenléte
segít nekünk.