„Mindnyájan meghívást kaptunk az Úr ünnepi lakomájára – ne elégedjünk meg azzal, hogy nevünk csak a listán szerepel” – Ferenc pápa kedd reggeli homíliája

A kereszténység lényege meghívás egy ünnepre – állapította meg Ferenc pápa november 5-én, kedden reggel, a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén.

Homíliájában kifejtette: a mai olvasmányok a keresztény személyi igazolványát mutatják be.
Egy keresztény az, aki meghívást kapott. Mire kapott meghívást? Egy üzletbe? Egy sétára?

Az Úr valamivel többet akar nekünk mondani: „Meghívást kaptál egy ünnepre!”. A keresztény az, aki meghívást kapott egy ünnepre, az örömre, arra az örömre, hogy üdvözítették, megváltották, arra az örömre, hogy részese lehet Jézus életének. Ez az igazi öröm! Meghívást kaptál egy ünnepre! Magától értetődő, hogy az ünnep olyan személyek gyülekezete, akik beszélnek, nevetnek, ünnepelnek, boldogok.

De mindig személyek összejöveteléről van szó – mondta a pápa, majd hozzátette: „Én a normális, épelméjű emberek között soha nem láttam senkit, aki egyedül ünnepelt volna. Kissé unalmas lenne! Kinyitni az üveg bort.. Ez nem ünnep, ez valami más. Az ünnep az, amikor többen vagyunk, ünnepelünk a családban, a barátokkal, a meghívottakkal, mint ahogy én is meghívott vagyok. Ahhoz, hogy valaki keresztény legyen, szükség van a hovatartozásra és mi ehhez a Testhez tartozunk, ezekhez az emberekhez, akik meghívást kaptak az ünnepre: ez a keresztény hovatartozás.

Utalással Szent Pál Rómaiakhoz írt levelére a pápa tehát megállapította: ez az ünnep az egység ünnepe. Rámutatott, hogy mindenki meghívást kapott, „jók és rosszak” egyaránt. Az elsők között vannak a társadalom peremére szorult emberek.

Az egyház nem csak a jó emberek egyháza. Megmondjuk, hogy ki tartozik ehhez az egyházhoz, ehhez az ünnephez? A bűnösök, mi, minden bűnös meghívást kaptunk. És itt mit teszünk? Közösséget alkotunk, amelynek különféle adományai vannak: van, aki megkapta a jövendölés ajándékát, a másik a szolgálat ajándékát, van, aki tanár. Mindenkinek van valamilyen jó tulajdonsága, erénye. De az ünnepet úgy csináljuk, hogy elhozzuk azt, ami közös mindnyájunknak. Az ünnepen teljes egészében részt veszünk. Nem lehet megérteni a keresztény hovatartozást e nélkül a részvétel nélkül. Ez mindannyiunk részvétele. Elmegyek az ünnepre, de megállok az első kis szalonban, mert csak három vagy négy személlyel akarok lenni, akiket ismerek…

Ezt nem lehet az egyházban megtenni! Vagy belépsz mindenkivel, vagy kívül maradsz! Nem válogathatsz: az egyház mindenki számára nyitva áll, kezdve azoktól, amint már mondtam: a leginkább a társadalom peremére szorultakkal.
Az egyház mindenkié! – hangsúlyozta homíliájában Ferenc pápa.
A meghívottak egyháza. Meghívást kaptunk, részese vagyunk egy közösségnek mindenkivel.

Az evangéliumi példabeszédben (Lk 14,15-24) olvassuk, hogy a meghívottak egymás után ürügyet találnak arra, hogy ne menjenek el az ünnepi lakomára. Nem fogadják el a meghívást! Azt mondják, hogy igen, de azután nem mennek el. Ezek azok a keresztények, akik megelégednek azzal, hogy rajta legyenek a meghívottak listáján: ők a felsorolt keresztények. De ez nem elég, mert nem vehet részt az ünnepen az, aki nem keresztény. Rajta lehetsz a listán, de ez nem elég az üdvösséghez. Ez az egyház: belépni az egyházba egy kegyelem; egy meghívás.

Ezt a jogot nem lehet megvásárolni. Belépni az egyházba azt jelenti, hogy közösséget alkotunk, az egyház közösségét. Belépni az egyházba azt jelenti, hogy osztozunk minden erényben, jó tulajdonságban, amit az Úr adott nekünk, szolgálva egymást. Belépni az egyházba annyit jelent, mint készen állni arra, amit az Úr Jézus kér tőlünk. Belépni az egyházba végül azt jelenti, hogy belépünk Isten Népébe, amely az örökkévalóság felé halad. Senki sem főszereplő az egyházban: van Egy valaki, aki már mindent megtett. Isten a főszereplő! Mindannyian őt követjük, és aki nem halad nyomában, aki kimenti magát, az nem jön el az ünnepre.

Az Úr rendkívül nagylelkű – folytatta homíliáját a pápa. Az Úr minden ajtót kinyit. Az Úr megérti, amit mondanak neki: Nem Uram, nem akarok hozzád jönni! Megérti és vár, mert irgalmas. De az Úrnak nem tetszik az az ember, aki azt mondja, hogy „igen” és végül úgy cselekszik, hogy „nem”; aki látszólag köszönetet mond sok szép dologért, de valójában a saját útját járja. Jólnevelten viselkedik, de saját akarata és nem az Úr szerint: ezek azok, akik mindig elnézést kérnek, akik nem ismerik az örömöt, akik nem tapasztalják meg az összetartozás örömét.

Kérjük az Urat, adja meg nekünk a kegyelmet: értsük meg jól, hogy milyen szép, ha meghívást kaptunk az ünnepre, milyen szép amikor mindnyájan együtt vagyunk és osztozunk mindenkivel a jó tulajdonságokban, milyen szép Istennel lenni és milyen csúnya az „igen-nem” játék, az, hogy igent mondok, de megelégszem azzal, hogy rajta legyek a keresztények listáján.


(vm)