„Nem lehetünk keresztények, ha nem Krisztust helyezzük életünk középpontjába” – Ferenc
pápa csütörtök reggeli homíliája
Október 31-én, csütörtökön
reggel a Szentatya a Szent Péter bazilika Szent Sebestyén kápolnájában, Boldog II.
János Pál sírjánál mutatta be szentmiséjét. Több száz pap és számos hívő volt jelen.
A pápa a napi olvasmányokat magyarázta homíliájában: Szent Pál apostol a Rómaiakhoz
írt levelében (Róm 8,31b-39) Krisztus iránti szeretetéről szól, míg az evangéliumi
szakaszban (Lk 13,31-35) Jézus Jeruzsálemet siratja, mert lakói nem értették meg irántuk
való szeretetét.
„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?” – olvassuk
Szent Pál levelében. A pápa rámutat: az a bizonyosság, hogy senki sem távolíthatja
el Krisztus szeretetétől, megváltoztatta a Népek Apostolának életét és Krisztus szeretete
életének középpontjává vált. Sem az üldöztetések, sem a betegségek, árulások, semmi
sem távolíthatta el Pál apostolt Krisztus szeretetétől. Ez lett életének a középpontja,
vonatkozási pontja: Krisztus szeretete.
Krisztus szeretete nélkül, anélkül,
hogy megélnénk ezt a szeretetet, hogy ebből táplálkoznánk, nem lehetünk keresztények:
a keresztény az, aki érzi magán az Úr olyan szép tekintetét, végsőkig tartó szeretetét.
A keresztény érzi, hogy életét Krisztus vére üdvözítette.
„Ezt teszi a szeretet,
ez az, ami olyan nagy hatással van rám” – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd így
folytatta: „A másik, ami szíven üt, az Jézus szomorúsága, amellyel Jeruzsálemre tekint”.
Te, Jeruzsálem, nem értetted meg a szeretetet. Nem értette meg Isten gyöngédségét,
azt a szép képet, amellyel Jézus ezt kifejezte. (Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat,
mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de te nem akartad). Nem értették meg Isten szeretetét:
ez éppen az ellenkezője annak, amit Pál érzett.
Igen – mondhatnánk - Isten
szeret engem, de ez egy elvont dolog, ami nem érinti meg a szívemet, és úgy rendezem
az életem, ahogy nekem a legjobb. Ez a hűség hiányát jelenti. Jézus szíve így sír:
„Jeruzsálem, te nem vagy hűséges; nem hagytad, hogy szeresselek; annyi bálványra bíztad
magad, akik mindent megígértek neked, azt mondták, hogy mindent neked adnak, majd
magadra hagytak”. Jézus szíve, Jézus szeretetének szenvedése: az el nem fogadott szeretet
szenvedése.
A pápa rámutatott a mai olvasmányok két ikonjára: az egyik Pálé,
aki a végsőkig hűséges marad Jézus szeretetéhez, abból merít erőt, hogy tovább haladjon,
hogy mindent elviseljen. Pál gyöngének, bűnösnek érzi magát, de erőt talál Isten szeretetében,
a Jézus Krisztussal való találkozásban.
A másik oldalon pedig ott áll a város
és hűtlen népe, amely nem fogadja el Jézus szeretetét, sőt, ami még rosszabb: félig
éli meg ezt a szeretetet: egy kicsit igen, egy kicsit nem, pillanatnyi érdekeinek
megfelelően. Nézzünk Pálra, akinek bátorsága ebből a szeretetből fakad, és tekintsünk
Jézusra, aki sír a hűtlen város miatt. Nézzük Pál hűségét és Jeruzsálem hűtlenségét
és középen tekintsünk Jézusra, szívére, amely annyira szeret. Mit kezdhetünk mindezzel?
A kérdés a következő: jobban hasonlítok Pálra, vagy Jeruzsálemre? Isten iránti
szeretetem olyan erős, mint Pálé, vagy szívem olyan langyos, mint Jeruzsálemé?
„Urunk,
Boldog II. János Pál közbenjárására segíts minket, hogy válaszolni tudjunk erre a
kérdésre. Így legyen!” – fejezte be csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Itt jegyezzük meg, hogy lengyel hívek egy csoportja minden csütörtökön részt vesz
egy szentmisén, amelyet Boldog II. János Pál sírjánál mutatnak be.