„Azok a családok, amelyeknek tagjai együtt imádkoznak, erősek és elviszik Isten örömét
a távolállóknak” – Ferenc pápa homíliája
Több mint 100 ezer
hívő vett részt a világ minden részéről október 27-én, vasárnap délelőtt azon a szentmisén,
amellyel Ferenc pápa lezárta a Hit évében megrendezett kétnapos családtalálkozót.
Homíliájában az évközi 30. vasárnap olvasmányaiból kiindulva elemezte a keresztény
család néhány fontos jellemzőjét.
Az első: az imádkozó család. Az evangéliumi
szakasz (Lk 18,9-14) bemutatja az imádkozás két módját: a farizeus hamis és a vámos
hiteles imáját. A farizeus olyan magatartást testesít meg, amely nem ad hálát Istennek
irgalmas tetteiért, hanem sokkal inkább az önteltség kifejezése. A farizeus igaznak
érzi magát, ezért páváskodik és a többi embert saját piedesztáljáról ítéli meg. Ezzel
szemben a vámos nem szaporítja a szót, imája alázatos és áthatja saját méltatlanságának
tudata: valóban elismeri, hogy szüksége van Isten bocsánatára, irgalmára. E vámos
imája a szegény imája, amely tetsző Istennek, mint ahogy az első olvasmány mondja
„imádsága a felhőkig hatol fel” (Sir 35,12-14.16-18), míg a farizeus imáját a hiúság
súlya lefelé húzza.
A pápa feltette a kérdést: kedves családok, imádkoztok
néha együtt? Tudom, hogy néhányan igen. De sokan kérdezik tőlem? Hogy kell csinálni?
Az ima személyes dolog és a családban soha nincs egy nyugodt, megfelelő pillanat.
Ez igaz, de ez is alázat kérdése, hogy elismerjük: szükségünk van Istenre, mint a
vámosnak. Minden családnak szüksége van Istenre, segítségére, erejére, áldására, irgalmára,
megbocsátására. Ahhoz, hogy a családban együtt imádkozzunk, egyszerűségre van szükség.
Elimádkozni a Miatyánkot az asztalnál, nem egy rendkívüli dolog, egyszerű és sok erőt
ad! A férj imádkozzon a feleségéért, a feleség a férjért, mindketten a gyerekekért,
a gyermekek szüleikért, nagyszüleikért. Ezt jelenti, hogy imádkozunk a családban,
az ima teszi erőssé a családot.
A második olvasmány arra utal, hogy a család
megőrzi a hitet (2Tim 4,6-8.16-18). Pál apostol, élete alkonyán alapvető mérleget
készít és kijelenti: „a hitet megtartottam”. Hogyan őrizte meg? Nem páncélszekrényben!
Nem rejtette föld alá, mint a kissé lusta szolga. Szent Pál életét harchoz, futóversenyhez
hasonlítja. Megőrizte a hitet, mert nem csak megvédte, hanem hirdette, kisugározta,
messzire elvitte.
Határozottan szembe szállt azokkal, akik Palesztina határain
belül akarták megőrizni, „bebalzsamozni” Krisztus üzenetét. Ezért bátor döntéseket
hozott, ellenséges területekre utazott, hagyta, hogy távoli, különféle kultúrák provokálják,
őszintén beszélt, félelem nélkül. Szent Pál megőrizte a hitet, mert ahogyan megkapta,
úgy továbbadta, merészen eljutott a perifériákig, anélkül, hogy fedezékbe vonult volna
vissza.
Ferenc pápa ekkor homíliájában ismét személyes kérdéseket tett fel:
Hogyan őrizzük meg a családban a hitet? Mint magántulajdont, mint egy bankszámlát,
vagy megnyílunk mások felé? A keresztény családok misszionáriusok a mindennapi életben,
a hit sója és kovásza jelen van minden cselekedetükben.
A pápa ezután aválaszos zsoltár (33/34,3) szavaira utalt: „Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd
hallják meg a szegények és örüljenek”. Az egész zsoltár himnusz az Úrnak, aki az öröm
és a béke forrása. Miért van okunk az örömre? Azért, mert az Úr közel van, meghallgatja
az alázatosak kiáltását és megszabadítja őket a gonosztól.
Mindenki vigye
ezt szívében haza magával, mint egy házi feladatot és válaszoljon a kérdésre: Hogyan
is áll az öröm kérdése nálatok, a te családodban? Kedves családok – folytatta homíliájában
a pápa. Jól tudjátok, hogy az igazi öröm, amit a családban megízlelünk, az nem felszínes,
nem a dolgoktól, a kedvező körülményektől függ. Az igazi öröm a személyek közötti
mély összhangból fakad, amelyet mindnyájan éreznek szívükben. Ennek a mély örömnek
az alapja Isten jelenléte a családban, befogadó, irgalmas, mindenkit tiszteletben
tartó szeretete. És főleg: türelmes szeretet ez. A türelem isteni erény és a családban
megtanuljuk, hogy ezzel a türelmes szeretettel legyünk egymás iránt.
Csak
Isten tudja összhangba hozni a különbözőségeket. Ha hiányzik Isten szeretete, akkor
a család is veszít összhangjából, előtérbe kerülnek az egyéni érdekek, kihuny az öröm.
Az a család azonban, amely megéli a hit fényét, azt természetes módon átadja környezetének,
a föld sója, a világ világossága, kovász az egész társadalom számára.
Kedves
családok! – mondta végül homíliájában Ferenc pápa. Éljetek mindig hittel és egyszerűen,
mint a Názáreti Szentcsalád. Az Úr öröme és békéje legyen veletek mindenkor!