A család: szeretetközösség, amely a házasságon alapul, védelmezi a gyermekeket és az időseket - mondta a Szentatya

Október 23-25-ig tartotta XXI. plenáris ülését a Pápai Családtanács Rómában. Az összejövetel résztvevőit pénteken fogadta a pápa. Beszédében elsőként a tanács elnökét, Vincenzo Paglia érseket köszöntötte.

A család egy életközösség, amely egy önálló egység. Ahogy Boldog II. János Pál pápa írta "Familiaris consortio" - kezdetű apostoli buzdításában, a család nem az azt alkotó személyek összessége, hanem egy szeretetközösség. Az a hely, ahol megtanulunk szeretni; az emberi élet természetes központja.

Olyan emberekből áll, akik szeretnek, párbeszédet folytatnak, feláldozzák magukat a másikért, óvják az életet, különösen a gyengébbekét. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a család a világ és a történelem motorja. Mindenkinek a családon belül fejlődik a személyisége, az édesanyával, az édesapával és a testvérekkel együtt felnőve, az otthon melegében.

A család az a hely, ahol nevet kapunk, szeretetet, ahol megtanuljuk a párbeszéd és a személyek közötti kommunikáció művészetét. Itt ébredünk rá saját méltóságunkra, megtanuljuk elismerni - főleg, ha keresztény nevelést kapunk - minden ember méltóságát, különös tekintettel a betegekre, a gyengékre, a kitaszítottakra. Mindez a család-szeretetközösség elismerésért kiált ma az egyén jogait hangsúlyozó világunkban.

A második szempont, amelyre Ferenc pápa fölhívta a figyelmet, a család alapja, vagyis a házasság, amely a férj és a feleség szabad döntésére és hűséges szerelmére épül. A párkapcsolatban és a családban felmerülő nehézségek és próbatételek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy növekedjünk a jóságban, az igazságban és a szépségben.

Osztozni mindenben, számítás nélkül, önfeláldozásban és örömökben - ezt a tapasztalatot tanulhatják meg a fiatalok szüleiktől és nagyszüleiktől. Az Istenbe vetett hit élménye ez, a kölcsönös bizalomé, szabadságé és életszentségé, ami nem más, mint önmagunk odaajándékozása hűséggel és áldozatosan az élet minden napján.

A családi élet két legtörékenyebb szakasza: a gyermekkor és az időskor - tért rá beszéde harmadik részére a Szentatya. Az a társadalom, amely magára hagyja a gyermekeket és kirekeszti az időseket, kitépi gyökereit és elhomályosítja jövőjét. A kicsinyek és az idősek gondozása a civilizáltság jele - hangsúlyozta.

A fiatal házaspárok soha ne fejezzék be úgy a napot, hogy ne békülnének ki egymás között. A házasság szentségét megújítja ez a kibékülés egy vita, egy félreértés, egy titkolt féltékenység, még egy bűn után is. Ki kell békülni, ez adja meg a család egységét. Ezt kell mondani a fiatal házasoknak: nem könnyű, de nagyon szép út ez.

A pápa azt is elárulta, hogy amikor egy házas felnőttet gyóntat, megkérdezi tőle: ön játszik gyermekeivel? „Veszteget-e időt arra, hogy játsszon gyermekeivel?” – De Atyám, én korán reggel elmegyek otthonról, akkor még alszanak, és amikor hazatérek, már ágyban vannak – hangzik a válasz. Azonban nagyon fontos, hogy a szülők időt fordítsanak arra, hogy játsszanak gyermekeikkel – tette hozzá rögtönzött szavakkal a pápa.

A család az evangelizáció nagyon fontos része. "Az igazi keresztény családokat a szekularizált világ fölismerheti a hűség, a türelem, az életre való nyitottság, az idősek tisztelete révén. Mindennek titka pedig Jézus jelenléte a családban. Tisztelettel és bátorsággal felvértezve kínáljuk föl mindenkinek a házasság és a család szépségét, amelyet megvilágít az Evangélium!" - buzdított Ferenc pápa, majd hozzátette: "Figyelemmel és szeretettel forduljunk a nehéz helyzetben lévő családokhoz, azokhoz, akiknek el kell hagyniuk földjüket, a szétesett családokhoz, akiknek nincs otthonuk vagy munkájuk, vagy sok más okból szenvednek; a válságban lévő házastársakhoz vagy azokhoz, akik már különváltak. Mindenkihez közel akarunk lenni".

Ferenc pápa végül megállapította, hogy a Pápai Családtanács most lezárult plenáris ülése értékes hozzájárulást adhat a jövőre esedékes rendkívüli püspöki szinódushoz, amelyet a család témájának szentelnek.

(gá)