Isten misztériumát nem foghatjuk fel pusztán értelmünkkel – Ferenc pápa kedd reggeli homíliája

Szemlélődés, közelség, bőség – Ferenc pápa e három szó köré csoportosította homíliájának gondolatait az október 22-én, kedden reggel a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén. A pápa ismételten leszögezte: nem lehet Istent pusztán értelmünkkel megérteni. Isten kihívása, hogy elvegyüljön életünkben és begyógyítsa sebeinket, ahogy ezt Jézus tette.

Ahhoz, hogy belépjünk Isten misztériumába, nem elegendő az értelem. Szükség van szemlélődésre, közelségre és bőségre. Ferenc pápa homíliájában a napi olvasmányokból indult ki, elsőnek Szent Pál Rómaiakhoz írt leveléből (Róm 5, 12.15b.17-19.20b-21). Az egyház, amikor mondani akar valamit Isten misztériumáról, akkor csak egyetlen szót használ: csodálatos. Ez a misztérium ugyanis csodálatos.

Üdvösségünk, megváltásunk misztériumát csak térden állva szemlélhetjük, csak szemlélődve érthetjük meg, nem pusztán az értelemmel. Amikor az értelem meg akar magyarázni egy misztériumot, akkor mindig, mindig megőrül! Ez előfordult az egyház történelmében is. A szemlélődés a következőket jelenti: értelem, szív, letérdelés, ima – minderre szükség van, hogy belépjünk a misztériumba. Ez az első szó, ami talán segít nekünk.

A második szó a közelség. Egy ember bűnbe esett, egy ember pedig üdvözített bennünket. Ő a közel lévő Isten! Közel áll hozzánk, történelmünkhöz. Népével halad az első pillanattól kezdve, amikor kiválasztotta Ábrahám atyánkat. Ez történik Jézussal is, aki kézműves munkát végez, munkás.

„Nekem egy kórházi ápoló jut az eszembe, aki kezével egyenként begyógyítja a sebeket. Isten elvegyül nyomorúságunkkal, közel jön sebeinkhez és kezével gyógyítja be azokat. Ahhoz, hogy keze legyen, emberré lett. Ez Jézus személyes munkája. Egy ember bűnt követett el, egy ember eljön, hogy meggyógyítson. Közelség. Isten nem pusztán egy határozat, egy törvény révén üdvözít minket; üdvözít gyengédségével, simogatásával, értünk adott életével” - mondta homíliájában Ferenc pápa.

A harmadik szó pedig a bőség. „Ahol elhatalmasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem”. Mindannyian ismerjük saját nyomorúságunkat, amelyek bőségesen jelen vannak életünkben. De Isten kihívása éppen az, hogy legyőzze ezeket, meggyógyítsa sebeinket, mint ahogy Jézus cselekedte. Sőt még többet tett: nekünk ajándékozta túláradó szeretetét, kegyelmét. Ezért érthető, hogy Jézus miért részesíti előnyben a bűnösöket.

Ezeknek az embereknek a szívében elhatalmasodott a bűn. De Jézus túláradó kegyelemmel és szeretettel közeledett feléjük. Isten kegyelme mindig győzedelmeskedik, mert Ő saját magát ajándékozza nekünk, közelít felénk, megsimogat, meggyógyít. És ezért van az – talán néhányan közülünk ezt nem szívesen mondják, – hogy Jézus szívéhez a bűnösök állnak közelebb, mert Ő megy és keresi őket, mindenkit hív: Gyertek, gyertek! És amikor magyarázatot kérnek tőle, így válaszol: „Nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra; én gyógyítani, üdvözíteni jöttem”.

Egyes szentek azt állítják, hogy az egyik legcsúnyább bűn bizalmatlannak lenni Istennel szemben. De hogyan lehetünk bizalmatlanok egy ilyen közeli, ilyen jó Istennel szemben, aki előnyben részesíti bűnös szívünket? Ezt a misztériumot nem könnyű megérteni, nem lehet jól megérteni az értelemmel. Talán csak ez a három szó segít bennünket: szemlélődés, közelség és bőség. Isten mindig győz túláradó kegyelmével, gyöngédségével, irgalma gazdagságával – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.


(vm)