„Soha ne fáradjunk bele az imádkozásba” – Ferenc pápa vasárnap déli Úrangyala imádsága

Kedves fivérek és nővérek, jó napot kívánok! – kezdte beszédét október 20-án délben a Szentatya. Szavait ezen a borongós őszi vasárnapon is zarándokok százezres tömege hallgatta. Sokan érkeztek olasz egyházmegyékből, de jelen voltak csoportok a világ számos részéből, többek között Brazíliából, Argentínából is, jól kifejezve az egyház egyetemességét, különös tekintettel a missziós világnapra.

A mai evangéliumban Jézus arról mond példabeszédet, hogy „szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1-8) – idézett a pápa Szent Lukács szövegéből. A főszereplő egy özvegyasszony, aki addig könyörgött egy igazságtalan bírónak, amíg az végül igazságot szolgáltatott neki. Jézus ezt a következtetést vonja le: ha az özvegyasszonynak sikerült meggyőznie azt a bírót, akkor gondoljátok, hogy Isten nem hallgat meg minket, ha szüntelenül imádkozunk hozzá? Jézus nagyon erős kifejezést használ: „Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak?” (Lk 18,7).

„Kiáltsunk éjjel-nappal” Istenhez! Nagy erővel hat ránk az imádkozásnak ez a megfogalmazása. De tegyük fel a kérdést: miért akarja ezt Isten? Talán nem ismeri szükségleteinket? Mi értelme van, hogy „inzisztáljunk” Istennél?

Ez egy jó kérdés, amely révén elmélyítjük hitünk egy fontos aspektusát: Isten nem azért hív bennünket a szüntelen imára, mert nem tudja, hogy mire van szükségünk, vagy, mert nem hallgat bennünket. Éppen ellenkezőleg, Ő mindig szeretettel hallgat minket és mindent tud rólunk. Mindennapi életünkben, különösen a nehézségekben, a külső és belső rossz elleni küzdelemben az Úr soha nincs távol, mindig mellettünk áll. Úgy küzdünk, hogy Ő mellettünk van.

Fegyverünk pedig éppen az ima, ami érezteti velünk jelenlétét, irgalmasságát és segítségét is. De a gonosz elleni küzdelem kemény és hosszú, türelmet és ellenállást kíván – mint ahogy Mózesnek fel kellett emelnie karját, hogy népét győzelemre juttassa (vö. Kiv 17,8-13). Ez így van: minden nap küzdenünk kell, de Isten a mi szövetségesünk, Belé vetett hitünk a mi erőnk, és az ima a hit kifejezése.

Tehát Jézus biztosít bennünket a győzelemről, végül azonban ezt kérdezi: „De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?” (Lk 18,8). Ha kialszik a hit, kialszik az imádság és mi sötétségben haladunk, eltévedünk életünk útján Tanuljunk tehát az evangéliumi özvegyasszonytól szüntelenül imádkozni, anélkül, hogy belefáradnánk - mondta az Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa, majd rögtönzött szavakkal hozzátette:
„Derék volt ez az özvegyasszony! Tudott küzdeni gyermekeiért! Most arra a sok asszonyra gondolok, akik küzdenek családjukért, akik imádkoznak, és soha nem fáradnak bele. Ma mindnyájan emlékezzünk meg ezekről az asszonyokról, akik viselkedésükkel hiteles tanúságot tesznek a hitről, a bátorságról, az ima példaképei ők. Emlékezzünk rájuk!”

Imádkozzunk tehát mindig, de nem azért, hogy szavunk erejével meggyőzzük az Urat! Ő jobban tudja, mint mi, hogy mire van szükségünk! A kitartó ima sokkal inkább egy olyan Istenbe vetett hit kifejezése, aki arra hív minket, hogy vele küzdjünk minden nap, minden pillanatban, hogy a jóval győzzük le a rosszat – mondta az Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa.

(vm)