Az „ideológiai keresztények” súlyos betegség áldozatai: bezárják a kaput, amely Jézushoz
vezet – Ferenc pápa csütörtök reggeli szentmiséje
Ha egy keresztény
az ideológia tanítványává válik, akkor elveszítette a hitét – fejtette ki a Szent
Márta Házban bemutatott szentmisén a pápa. Óva intette a keresztényeket attól a magatartástól,
hogy „zsebükben a kulccsal, bezárják a kaput”, és ismételten leszögezte, hogy ha nem
imádkozunk, akkor elhagyjuk a hitet és az ideológia vagy a moralizmus hibájába esünk.
„Jaj nektek, törvénytudók, akik lefoglaltátok a tudás kulcsát!” – a pápa a
mai evangéliumból kiindulva utalt Jézus figyelmeztetésére és azt napjainkra alkalmazta
(Lk 11,42-46). Amikor megyünk az utcán és egy bezárt templom előtt találjuk magunkat,
valami furcsát érzünk. Egy bezárt templom ugyanis érthetetlen. Néha magyarázatot találnak
rá, amelyek azonban nem fogadhatók el: ürügyek, indoklások, de a valóság az, hogy
a templom be van zárva és az emberek, akik arra járnak, nem tudnak bemenni. És ami
még rosszabb, az az, hogy az Úr, aki bent van, nem tud kijönni.
Ma Jézus erről
a bezártságról szól, azokról a keresztényekről, akiknek kezében van a kulcs, de elviszik
magukkal és nem nyitják ki a kaput. Sőt, még rosszabbat tesznek, megállnak a kapuban
és nem engedik, hogy más belépjen, és így ők, maguk sem lépnek be. A keresztény tanúság
tétel hiánya okozza ezt és amikor az a keresztény egy pap, egy püspök vagy egy pápa,
akkor annál rosszabb dologról van szó. Hogyan lehetséges, hogy egy keresztény így
viselkedjen: kulcs a zsebben, a kapu zárva? – tette fel a kérdést a Szentatya.
A
hit úgymond egy lombikba kerül és ideológiává változik. Az ideológia nem vonzó. Az
ideológiákban nincs jelen Jézus: nincs jelen gyengédsége, szeretete, szelídsége. Az
ideológiák merevek, mindig. Bármiféle ideológia merev. Amikor egy keresztény az ideológia
tanítványává válik, akkor elveszítette hitét: többé már nem Jézus tanítványa, hanem
ennek a gondolati magatartásnak a tanítványa. Ezért mondja nekik Jézus: elvittétek
magatokkal a megismerés kulcsát. Jézus megismerése ideológiai és moralista ismeretté
válik, mert ezek bezárták a kaput a sok-sok előírással.
A pápa idézte Jézus
szavait: „Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, miközben csak egy a szükséges”.
Ez tehát az a spirituális, mentális folyamat, amikor valaki arra törekszik, hogy a
zsebében legyen a kulcs és a kapu be legyen zárva.
A hit ideológiává válik
és az ideológia félelmet kelt, elűzi az embereket, eltávolítja az embereket az egyháztól.
Ez egy súlyos betegség az ideológiai keresztényeké. Egy betegség, ami azonban nem
új. Már János apostol írt róla első levelében. A keresztények, akik elveszítik hitüket,
jobban szeretik az ideológiákat. Magatartásuk a következő: merevek, moralisták, az
etikára helyezik a hangsúlyt, de nincs bennük jóság. Feltehetjük a kérdést: miért
válik egy keresztény ilyenné? Mi megy végbe annak a kereszténynek, annak a papnak,
annak a püspöknek, annak a pápának a szívében, aki ilyenné válik? Egyszerű a válasz:
az a keresztény nem imádkozik. Ha nem imádkozol, akkor mindig bezárod a kaput.
Az
ima az a kulcs, amely kinyitja a hit kapuját. Amikor egy keresztény nem imádkozik,
akkor ez történik. Tanúságtétele pedig gőggé válik. Aki nem imádkozik, az beképzelt,
büszke, magabiztos, nem alázatos. Keresi az előléptetést. Amikor azonban egy keresztény
imádkozik, nem távolodik el a hittől, Jézussal beszél.
Amikor azt mondom imádkozni,
akkor nem imákról beszélek, mert ezek a törvénytudók olyan sok imát mondtak, hogy
mutogassák magukat. Jézus azonban ezt mondja: „Te, amikor imádkozol, menj be szobádba,
zárd be az ajtót és úgy imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz” (Mt 6,6). Egy dolog
imádkozni és egy másik dolog imákat mondani. Ezek nem imádkoznak, elhagyják a
hitet és azt moralista ideológiává, kazuisztikává alakítják át, Jézus nélkül.
Amikor
egy próféta vagy egy jó keresztény szemrehányást tesz nekik, akkor ugyanazt teszik,
amit Jézussal tettek: Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok ellenségesen
viselkedtek vele szemben – ezek az ideológusok ellenségesek – és különféle kérdésekkel
kezdték faggatni, hogy szavaiból ellessenek valamit, amivel vádolhassák. Ezek az emberek
nem átlátszóak. Szegények, bepiszkolta őket a gőg. Kérjük a kegyelmet az Úrtól: soha
ne szűnjünk meg imádkozni, hogy ne veszítsük el a hitet, hogy alázatosak maradjunk.
Így nem zárkózunk be és nem zárjuk el az utat az Úr előtt.