"Scrinium Domini Papae" - Dokumentumfilm készült a Vatikáni Titkos Levéltár kincseiről
Tizenkét évszázad történelme: konklávék, eretnekek, pápák és császárok sorsa rajzolódik
ki a világ egyik legtitokzatosabb helyén őrzött iratokból, amelyek között keresztes
háborúk, pápai kiátkozások nyomára bukkanhatunk; titkosírással készült dokumentumok,
az öt földrészről származó kéziratok és kódexek tárulnak elénk. Nyolcvanöt kilométernyi
polcrendszeren 650 levéltári fond, 30 ezer pergamen és több millió dokumentum van
elhelyezve.
A fennállásának 30. születésnapját ünneplő Vatikáni Televíziós
Központ (CTV) és a Vatikáni Titkos Levéltár közreműködésével született meg a dokumentumfilm,
amelynek célja, hogy 28 percben betekintést nyújtson a Vatikán falai között működő
archívumba. A HD minőségben készült felvételeket 2012-ben, három hét alatt forgatták,
a mintegy tíz órányi anyagból Lucas Duran rendezésében született meg a "Scrinium Domini
Papae" címet viselő dokumentumfilm, amelyet október elsején mutattak be az olasz fővárosban
a "Roma Fiction Fest" filmfesztiválon.
Amint azt az Osservatore Romano vatikáni
napilapban október 3-án megjelent cikkből is megtudhatjuk, a Vatikáni Levéltár egyáltalán
nem "titkos" a szó szoros értelmében. Századokkal ezelőtt, amikor megkapta latin nevét,
a "secretum" kifejezést "privát", "magán" értelemben használták. Ily módon a pápa
magánarchívumát jelentette. Ma már nemcsak erről van szó. Bármelyik tudós kérheti,
hogy kutathasson a levéltárban, amelynek anyaga egészen 1939-ig, XII. Piusz pápaságának
kezdetéig hozzáférhető. A levéltárosok egyébként már rendezik a következő időszak
anyagát, amely 1958. október 9-ig, vagyis Pacelli pápa haláláig tart - tekintettel
arra, hogy a dokumentumokat pápaságok szerint sorolják be. A levéltár az Apostoli
Palotában helyezkedik el, egyik szárnya a vatikáni kertekre néz, a másik a könyvtár
udvarára. Az archívumot 1612-ben hozta létre V. Pál pápa, majd 1881-ben, XIII. Leó
pápa történelmi döntése nyomán nyíltak meg kapui a világ előtt. Ma évente több mint
1200 kutató érkezik közel hatvan országból, hogy feldolgozza az ott őrzött anyagokat.
"A
dokumentumfilmben olyan jelképes értékű iratokat mutatunk be, mint amilyen a Galileo
Galilei elleni vagy a templomos lovagokra vonatkozó per anyaga, VIII. Henrik levele,
vagy például az a különleges üzenet, amelyet az amerikai őslakos indiánok küldtek
nyírfakéregre írva. Olyan kuriózumokba is bepillantást engedünk, mint például Michelangelo
egyik írása, amelyben anyagi forrásokat sürget" - magyarázta az Osservatore Romano
napilapnak a rendező, Lucas Duran. A film készítői a legmodernebb technikát alkalmazták,
a világítás, a fényképezés, a beállítások mind azt szolgálják, hogy a néző beleláthasson
a levéltár értékes kincseibe, szinte érezze keze alatt a kódexlapok pergését, a pergamen
illatát, a pápai bullák viaszát, amelyek mind-mind hozzájárultak a történelem alakításához.
A dokumentumfilm, azzal, hogy bemutatja a nagyközönségnek az archívumot, egyszersmind
lerántja a leplet azokról a szenzációhajhász és igencsak fantáziadús képzelgésekről,
amelyek könyv és film formájában a közelmúltban napvilágot láttak.
A Vatikáni
Titkos Levéltár az iratok megőrzése mellett, azok állagmegóvására is nagy gondot fordít.
Elég, ha a több százezer dokumentum restaurálására gondolunk, amelyeket viasszal,
ólommal, arannyal láttak el, s amelyeknek meg kell akadályozni a kémiai, fizikai és
biológiai pusztulását. A legősibb, legértékesebb pergameneket (köztük nem egyet aranybullával
láttak el) különleges klimatizált termekben őrzik, ahol állandó a páratartalom. Megkezdődött
a dokumentumok digitalizálása is, vagyis a legértékesebb anyagokat lefényképezik,
majd a digitális archívumba kerülnek, ahol a kutatók a legapróbb részletekig tanulmányozhatják
őket. 2009-ben új számítógépes adattárat hoztak létre, illetve megújították a belső
informatikai hálózatot. Ennek köszönhetően könnyebben és biztonságosabban tanulmányozhatók
a felbecsülhetetlen értékű dokumentumok.