„Nincsenek új receptjeim és ne higgyetek azoknak, akik azt állítják, hogy nekik vannak!”
– Ferenc pápa találkozója a papsággal Assisiben, a Szent Rufin székesegyházban
Október 4-én, pénteken délután negyed háromkor Ferenc pápa elhagyta az Angyalos Boldogasszony
Karitász központját, majd autón a „Carceri” nevezetű remeteséget kereste fel, amely
Assisitől mintegy 4 km távolságra felszik egy dombon. Az itt épült kolostor helyén
húzódott egykor az a barlangrendszer, ahová Szent Ferenc gyakran kijárt első társaival
együtt. A pápa magánlátogatás keretében kereste fel Szent Ferenc celláját, ahol imába
merült, majd autón folytatta útját a Szent Rufin székesegyház felé.
Szent
Rufin volt Assisi első püspöke, aki 238-ban halt vértanú halált. A pápa az 1140-es
alapítású templomban találkozott a papokkal, az Istennek szentelt személyekkel, az
egyházmegyei lelkipásztori tanácsokban elkötelezett világi hívekkel.
Beszédében
emlékeztetett rá, hogy Szent Ferencet és Szent Klárát a székesegyház keresztelőkútjánál
részesítették a keresztség szentségében. A keresztség emlékezete fontos! A keresztségben
újjászületünk az Anyaszentegyház gyermekeiként. Egyetlen Szentlélek, egyetlen keresztség,
a karizmák és szolgálatok különbözőségében! Milyen nagy ajándék, hogy az egyház, Isten
népe részét alkothatjuk összhangban, a különbözőségek szeretetközösségében, amely
a Szentlélek műve, mivel a Szentlélek ő maga a harmónia „ipse harmonia est”! – mondta
beszédében Ferenc pápa.
A püspök őrzője ennek az összhangnak. Ezért Benedek
pápa azt kívánta, hogy vonják össze a ferences pápai bazilikák és az egyházmegye lelkipásztori
tevékenységét. Ferenc pápa örömmel állapította meg, hogy a ferencesek és az egyházmegye
ezen az úton haladnak mindenki javát szolgálva. A lelkipásztori vizitáció, amely nemrég
fejeződött be és az egyházmegyei szinódus, amely hamarosan megkezdődik, a növekedés
fontos pillanatait jelentik a helyi egyház számára, amelyet Isten különösen megáldott.
A pápa ezután három pontban foglalta össze mondanivalóját, hozzátéve, hogy nem
áll szándékában új dolgokat közölni, pusztán meg kívánja erősíteni a közösség egyházmegyei
előrehaladásának legfontosabb aspektusait.
1. Elsődleges Isten Szavának meghallgatása.
Az egyház közössége hittel és szeretettel hallgatja az Urat, aki szól hozzá. Az egyházmegye
lelkipásztori terve éppen erre az alapvető dimenzióra összpontosít. Isten Szava az,
amely hitet ébreszt, azt táplálja és újjáéleszti. Isten Szava megérinti a szíveket,
megtéríti azokat Istenhez és logikájához, amely annyira különbözik a miénktől; Isten
szava szüntelenül megújítja közösségeinket!
2. A második aspektus az „előrehaladni”
szó, amely különösen kedves számomra, amikor a keresztényekre és az egyházra gondolok
– folytatta beszédét Ferenc pápa. Ez a szó különleges értelmet nyer most számukra
az egyházmegyei szinódus alkalmából, mivel szinódus annyit jelent, mint együtt haladni.
Nagyon szép tapasztalat ez, nem vagyunk elszigeteltek, nem egyedül haladunk előre,
hanem Krisztus egyetlen nyájához tartozunk.
A papokhoz fordulva a Szentatya
feltette a kérdést: Van-e szebb annál, hogy együtt haladunk népünkkel? Néha elöl,
néha középen, néha hátul: vezetni, bátorítani, egységben tartani híveinket. Fontos
az együttműködés, egymás kölcsönös segítése, bocsánatkérés a tévedésekért, mások tévedésének
megbocsátása – sorolta fel a lényeges szempontokat Ferenc pápa. Egységesen haladjunk
előre, anélkül, hogy túlságosan előreszaladnánk, vagy anélkül, hogy visszavágynánk
a múltba.
3. Végül a harmadik pontban a pápa a missziós aspektusra mutatott
rá: hirdessék az evangéliumot egészen a határvidékekig eljutva. Ezt a Szentatya maga
is személyesen megélte Buenos Aires-ben. Melyek ennek az egyházmegyének a perifériái?
Azok a személyek, emberi valóságok, amelyeket elkerülnek a reflektorfények, akik a
háttérbe szorulnak, akiket megvetnek.
Ne féljenek ezek elé a személyek elé
menni, ezeket a helyzeteket felkeresni. Ne engedjenek az előítéletek, a szokások,
az értelmi vagy lelkipásztori merevség kísértésének, annak, hogy „eddig mindig így
csináltuk”. Csak akkor lehet eljutni a perifériákra, ha szívükben elviszik magukkal
Isten Szavát és az egyházzal együtt haladnak, mint Szent Ferenc. Ellenkezőleg önmagukat
hordozzák, ami nem használ senkinek! Nem mi vagyunk azok, akik üdvözítik a világot,
hanem az Úr – hangsúlyozta beszédében Ferenc pápa.