Az igazi szemlélődésből születik a szív ereje – mondta a pápa a klarisszáknak Assisiben
Ferenc pápa október 4-én, pénteken Assisiben tett látogatása során délután ellátogatott
a Szent Klára bazilikába, ahol találkozott a klarissza nővérekkel. A pápa lerótta
kegyeletét a bazilika kriptájában Szent Klára földi maradványai előtt, majd csendes
imába merült Szent Damján keresztje előtt a Kórus kápolnában.
A szemlélődő
szerzetesnőkhöz intézett beszédét Ferenc pápa egy nagy derültséget kiváltó megjegyzéssel
kezdte: „Azt hittem, hogy olyan lesz ez a találkozó, mint az előző kettő Castel Gandolfo-ban,
amikor klarissza nővérekkel találkoztam, de rajtam és rajtuk kívül nem volt más a
teremben. Bevallom azonban, hogy most nincs bátorságom kiküldeni a jelenlévő bíborosokat.”
A
Szentatya köszönetet mondott a nővéreknek az egyházért végzett imákért. Amikor a klauzúrás
nővér életét az Úrnak szenteli, arra gondolhatnánk, hogy végleg elszigetelődik, egyedül
marad az Abszolúttal, Istennel. Aszkéta, vezeklő életet él. Valójában azonban nem
ilyen egy klauzúrás nővér útja.
Az út Jézus Krisztuson keresztül vezet, mindig!
Jézus Krisztus áll életük, vezeklésük, közösségi életük, imáik középpontjában. Amikor
egy klauzúrás nővér elindul Jézus Krisztus szemlélésének, az imának, és a bűnbánatnak
az útján, akkor emberileg naggyá válik. A klauzúrás nővérek arra kaptak meghívást,
hogy nagy humanitással rendelkezzenek, értsék meg az élet dolgait, az emberi problémákat,
tudjanak megbocsátani és az Úrhoz fordulni az emberekért.
A humánus szerzetesnő
megkülönböztető jegye az öröm. Elszomorít, amikor olyan szerzetesnőkkel találkozom,
akik nem boldogok. Talán mosolyognak, de olyan a mosolyuk, mint a légi utaskísérő
kisasszonyoknak, nem belülről fakad.
Ma a szentmisén a keresztre feszített
Jézusról beszélve említettem, hogy Assisi Szent Ferenc Krisztust szemlélve azt látta,
hogy Krisztusnak nyitott a szeme, nyitottak sebei és folyik a vére. Ez a kontempláció:
a valóság. Jézus Krisztus valósága. Nem elvont ötletek, amelyek megzavarják a fejet,
hanem a Jézus Krisztus sebeiről való kontempláció! Ez Jézus Krisztus emberségének
útja! Ezért nagyon szép, amikor az emberek a kolostorok beszélőszobáinál imákat kérnek
és elmondják problémáikat. A szerzetesnő talán nem mond semmi különlegeset, csak azt,
ami a Jézus Krisztusról való szemlélődésből fakad, mert az apáca, ahogy az egyház
is, azon az úton halad, hogy tapasztalattal rendelkezik emberségből. Ez a klauzúrás
szerzetesnők útja is, még ha ez nem is tartozik szorosan a spiritualitáshoz – jegyezte
meg a Szentatya.
Az Ige testté lett, Isten emberré lett értünk, és ez szép,
érett életszentséget biztosít nektek. Az egyház azt kéri tőletek, hogy legyetek olyanok,
mint az anyák, az egyház anyjai. Amikor imádkoztok a papokért, a szeminaristákért
anyai kapcsolatban vagytok velük, imátokkal segítitek őket, hogy Isten népe jó pásztorai
legyenek.
A másik téma a közösségi élet volt, amelyről a pápa a klarissza nővéreknek
beszélt. Bocsássatok meg egymásnak és viseljétek el egymást, mert a közösségi élet
nem egyszerű. Az ördög mindent megpróbál, hogy megosztást eredményezzen. „Nem akarok
rosszat mondani, de…” – így kezdődik a megosztás. Ápoljátok az egymás közötti barátságot,
a családi életet, a szeretetet. A kolostor ne purgatórium legyen, hanem család. Problémák
vannak és lesznek, de ahogy a családban is történik, keresni kell a megoldást. Ápolni
kell a közösségi életet, hogy családias legyen, mert ilyenkor a Szentlélek van jelen
a közösségben.
Mindig szemléljétek Jézus Krisztust, az Istent és az Embert,
valamint ápoljátok a közösségi életet nagylelkűen. Ne hivalkodjatok, viseljetek el
mindent és mosolyogjatok szívből jövően. Azt az örömet kérem számotokra, amely az
igazi szemlélődésből és a szép közösségi életből fakad! – mondta Ferenc pápa Assisiben
a klarissza nővérekhez intézett beszédében.