Az egyház vetkőzze le a világias gondolkodást. Sírunk a lampedusai halottakért: Ferenc pápa találkozott a szegényekkel

Assisi látogatásának második állomásaként a pápa fölkereste a Szent Damján templomot. Ezen a helyen imádkozott Szent Ferenc a feszület előtt, amikor meghallotta Jézus hangját, és azt kérte tőle, hogy javítsa meg házát. Ez az élmény mélyen megváltoztatta Ferencet. Élete utolsó éveiben éppen itt írta a Naphimnuszt. A Szent Damján feszület 1100-ból való.

A pápa ezután a püspökségre ment, ahol találkozott a Caritas szegényeivel abban a teremben, amelyben Szent Ferenc megfosztotta magát ruháitól.

A pápa azt mondta, hogy ezekben a napokban az újságok találgattak, vajon mit fog mondani ezen a helyen: "A pápa elmegy oda és levetkőzteti az egyházat", "megfosztja ruháiktól a püspököket, a bíborosokat; önmagát...". "Ez egy jó alkalom arra, hogy az egyházat felszólítsuk: fossza meg ruháitól önmagát.

De az egyház mi vagyunk, valamennyien! Mindenki! Az első megkeresztelttől kezdve, mi vagyunk az egyház mindannyian. És mindegyikünknek Jézus útján kell járnunk, aki maga is az önkiüresítés útját járta. Szolgává lett, szolgálóvá; azt akarta, hogy megalázzák, egészen a keresztig. És ha mi keresztények akarunk lenni, nincs más út. 'De nem csinálhatnánk egy kicsit emberibb kereszténységet?' - mondják: a kereszt nélkül, Jézus nélkül, levetkőzés nélkül.

Akkor cukrászdai keresztényekké válunk, mint a szép torták, mint valami finom édesség... Nagyon szép, de igazán nem keresztény! Valaki azt mondja majd: 'De mit is kell levetnie magáról az egyháznak?' Egy igen nagy veszélyt kell levetnie, amely ma mindenkit fenyeget az egyházban, mindenkit: a világias gondolkodás veszélyét. A keresztény nem élhet a világ lelkülete szerint. A mondén gondolkodás hiúsághoz vezet, hatalmaskodáshoz, büszkeséghez. És ez bálvány, nem Isten. Egy bálvány! És a bálványimádás a legerősebb bűn!" - figyelmeztetett Ferenc pápa.

"Amikor a médiában az egyházról beszélnek, azt hiszik, hogy az egyházat a papok, apácák, püspökök, bíborosok és a pápa alkotják. De az egyház mi vagyunk, mindannyian, ahogy mondtam. És mindegyikünknek le kell vetnünk ezt a világias gondolkodást: ami ellentétes a nyolc boldogság lelkületével, Jézus lelkületével.

A mondén gondolkodás árt nekünk. Nagyon szomorú dolog mondén kereszténnyel találkozni, aki egyszerre biztos a hit bizonyosságában és a világ bizonyosságában. Nem lehet kétfelé dolgozni. Az egyház, mi mindannyian le kell, hogy vetkőzzük a mondén gondolkodást, ami hiúsághoz, büszkeséghez vezet, és ez bálványimádás".

A pápa még ezekkel a szavakkal fordult a Caritas szegényeihez, akik közül sokan külföldiek voltak: "Sokatokat megfosztotta ruháitól ez a vad világ, amelyik nem ad munkát, nem segít, amelyiket nem érdekli, hogy vannak gyermekek, akik éhen halnak a világon; nem érdekli, hogy sok családnak nincs mit ennie, nincs meg a méltóságuk, hogy kenyeret vigyenek haza; nem érdekli az a sok ember, akinek el kell menekülnie a szolgaságból, az éhezésből, elmenekülnie, hogy keresse a szabadságot. Mily nagy fájdalommal látjuk, ahogy halálukat lelik, amint tegnap történt Lampedusán. A mai nap a sírás napja".

(gá)