Október 1. A gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz szűz és egyháztanító
–
„a kis Terézke”: a lélek óriása és a legfiatalabb egyháztanító –
1873.
január 2-án született Alençon (Franciaország), 1897. szeptember 30-án halt meg Lisieux-ben
(Franciaország). 1923. április 29-én XI. Piusz pápa, boldoggá, 1925. május 17-én ugyanő
szentté avatta. II. János Pál pápa 1997. október 19-én egyháztanítóvá nyilvánította.
Eeklyéi Lisieux-ben (Franciaország). A katolikus missziók védőszentje. Kötelező emléknap.
Francia
Normandiában született Martin Lajos József Szaniszló és Guérin Mária Azélia kilencedik
gyermekeként. Születése után két nappal Mária Franciska Terézia névre keresztelték.
A szülők jámbor lelkületben nevelték gyermekeiket, nem voltak bigottak. Örültek, hogy
lányaik szépek és divatosan öltözködnek, de nem feledkeztek meg a másik részről sem:
meg tudták hívni az éhezőt az asztalukhoz, helyet adtak a hajléktalannak, látogatták
az időseket és a haldoklókat. „Gondolataink egy húron pendültek” – írta Azélia magáról
és férjéről. 2008. október 19-én házaspárként avatták őket boldoggá. Az Egyház történetében
másodszor fordult elő, hogy házaspárt boldoggá avattak. Sajnos a kis Teréznek nem
adatott meg, hogy sokáig élvezze szent szülei szeretetét. Amikor négy éves volt, elvesztette
édesanyját, majd néhány évvel később szeretett édesapját is. A gyermekkorban megtapasztalt
vallásos légkör, amely a családban uralkodott, elegendő volt azonban ahhoz, hogy nagy
dolgok utáni vágy gyulladjon szívében. Már tizenöt évesen kopogtatott a Kármel kapuján,
hogy felvegyék. Kérelmét azonban elutasították, mert attól féltek, hogy a szerzetesélet
nehézségei kedvét szegik. Ő azonban nem adta fel. Először felkereste a helyi püspököt,
hogy fiatal kora ellenére engedélyezze neki a belépést, de amikor ő a kánonjogi előírásokra
hivatkozva visszautasította, Rómába utazott. Ott a Szentatya elé járulva térdre borulva
adta elő kérését: „Engedd meg nekem, hogy belépjek a Kármelbe”. A pápa azonban nem
akarván precedenst teremteni egy esetleges kivétel engedélyezésével, megígérte Teréznek,
hogy Isten elé terjeszti kérését. Teréz azonban ott maradt térdelve annak reményében,
hogy a Szentatya igent mond kérésére. Terézt két svájci gárdista vitte ki, álma azonban
egy év múlva teljesült. 1889 januárjában beöltözhetett, és megkapta rendi nevét –
a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz.
Szerzetesi élete nem volt
rózsás. Elöljárói nagyon szigorúan kezelték őt, egy nővértársa pedig, akit betegsége
miatt ápolt, gyakran bosszantotta. A rendben azt mondták róla, hogy könnyelműen lépett
be a Kármelbe. Mindezen ellenérzések lassan-lassan feloldódni látszottak, és lelki
érettsége idővel csodálatot ébresztett a többiekben, amelyet szóvá is tettek: türelmesen
viseli keresztjét, a próbatételeket alázattal fogadja, a kötelezettségeket szeretettel
teljesíti.
A tökéletesség útját, amit ő maga is járt az „istengyermekség kis
útjának” nevezte, erről szóló lelki élményeit pedig kis füzetekbe írta le, amelyet
halála után Egy lélek története címmel könyv formában is megjelentettek.
A
könyv a szeretet csodálatos történetét mondja el olyan hitelességgel, egyszerűséggel
és frissességgel, amely nem tudja nem magával ragadni az olvasót. Ennek a szeretetnek
megvan az arca és a neve – a neve: Jézus. […] Teréz egyike azoknak az evangéliumi
együgyűeknek, akik hagyják, hogy Isten maga vezesse őket titkainak legmélyére.
Mint ilyen, mindenki számára példa, de különösen azoknak, akik Isten népében
a teológia szolgálatát betöltik. […] A szentek tudománya ugyanis a legtökéletesebb
tudomány. (XVI. Benedek pápa, Általános kihallgatás, 2011. április 6.)
Néhány
évtizeddel az Egy lélek történetének kiadása után, 1997-ben, az Egyház elismerte,
hogy nemcsak a könyvben található gondolatok, hanem Teréz életpéldája is annyira jelentős,
hogy felveszi őt a harminchárom tagot számláló egyházdoktorok körébe. Ezt a kitüntető
címet eddig csak a legnagyobb és legkiválóbb szentek érdemelhették ki, akik személyiségükkel
és tanításuk fennköltségével kiemelkedtek. Előtte mindössze két nő részesülhetett
ebben a megtiszteltetésben: Siena-i Szent Katalin (XIV. sz.) és Avilai Szent Teréz
(XVI. sz.). Kis Teréz – ahogy a nép nevezi őt – a legfiatalabb egyházdoktor, huszonnégy
évesen halt meg.
Mit tanít nekünk az Egyháznak ez a legfiatalabb doktora?
Az
„Istenhez vezető kis utat” tanítja nekünk, ahol a szentség nem valami rendkívüli,
hanem saját hivatásunk és az Isten által kijelölt feladataink megvalósulása.
A
magunkkal szembeni igazságot és saját élettörténetünk elfogadását tanítja. Emlékeztetve
magát gyermekkorának „bűneire”, Teréz egy alkalommal őszintén megvallja a következőket:
„Emlékszem, hogy a Lisieux-be tartó utunk alatt kölni vizet használtam, amit Tifenne
asszonytól kaptam ajándékba. El kell ismernem, hogy nagyon kellemes volt”.
A
kis út a hétköznapok terheinek alázatos elfogadás Isten kezéből. Előfordult,
hogy a kolostor konyháján készített étel olyan ízetlen volt, hogy még maguk a konyhásnők
is megjegyezték: „Ezt senki sem fogja megenni, adjuk oda Teréznek”.
A kis
út a felebarát szeretete, különösen azé, aki velem együtt él, és akit a legnehezebb
szeretni. Teréz ezt zseniálisan művelte.
A kis út azonban mindenekelőtt
gyermeki bizalom Istenben, minden, még életünk legnehezebb pillanatában is.
Halála
előtt egy évvel megjelentek az előrehaladott állapotban lévő tuberkulózisának első
jelei: magas láz, gyengeség, vérzékenység. Mindezek ellenére továbbra is elvégezte
minden feladatát. Mire az orvost hívták, állapota már teljesen reménytelen volt. Olyan
eszközöket alkalmazták gyógyításánál, amelyek rendkívüli fájdalmat okoztak neki. De
még ezen túl is sokkal nagyobb fájdalmat jelentettek neki nővértársainak gúnyos megjegyzései.
Annak, aki „az Egyház szívében szeretet” akart lenni, halála előtt még hallgatnia
kellett azt a tökéletlenséget és szeretetlenséget, amely közvetlen közelében voltak
tapasztalhatók: „Bár tudnád, milyen kevéssé vagy itt szeretve és komolyan véve”.
Néhány
hét szenvedés után Kis Teréz, ez az igazi „lelki óriás” elment. Korábban a rá jellemző
alázatossággal mondogatta: - „Fent a mennyben jót akarok tenni a földön maradottak
számára!”, majd hozzátette: „Meglátjátok, halálom után mindenki szeretni fog engem”.
És
igaza lett. Noha a temetésére alig jöttek el harmincan, szentté avatásának napján
már fél millióan voltak. Mára már több mint 50 szerzetesrend és 1700 templom védőszentje
az egész világon, amelynek száma továbbra is nő, ugyanis egyre többet építenek az
ő pártfogása alatt.
Istenünk, te megnyitod országodat az alázatosak
és a kicsinyek előtt. Tégy minket a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz útjának
bátor követőivé, hogy közbenjárására megnyíljék számunkra örök dicsőséged. A mi Urunk
Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké. Amen.